"A bizarr, vad és egyben lenyűgözö felszíni formák a természet csodái, de nagy kihívást jelentenek majd a Rosetta Philae nevű leszállóegységének a november 11-re tervezett landolás során" - mondta az Origónak Tóth Imre űrkutató-csillagász, aki a Rosetta OSIRIS nevű képfelvevő rendszere által készített képek elemzésével foglalkozik egy nemzetközi kutatócsoport tagjaként.
A mintegy 5x3 kilométer méretű üstökösmag alakja eltér minden eddigi, űrszondákkal már korábban közelről lefotózott, illetve földfelszíni radarcsillagászati módszerrel megfigyelt üstökösmagétól:
A Csurjumov–Geraszimenko-üstökös magja látszólag két tömbből, egy nagyobb és egy kisebb összetevőből áll. A kérdés az, hogy vajon ezeknek a tömböknek az összetapadásából, vagyis nagyon kis sebességű (néhány méter másodpercenként), "lágy" ütközésével állt össze az üstökös magja, vagy pedig az üstökös eddigi életében végbement belső eredetű, a gáz- és porvesztéssel járó erózios folyamatok alakították ilyenné.
"Erre a kérdésre reményeink szerint a Rosetta és a Philae nevű leszállóegységének megfigyeléseiből, méréseiből kaphatunk választ. A képen a mag kisebbik összetevőjén megfigyelhető nagy, sötét lyuk tűnik fel, amelynek mélyére a felvétel idején nem süt be a Nap. Ez egy nagy stadionnál is nagyobb alakzat, külső pereme több mint 200 méter átmérőjű. A mélységét nem tudjuk még, de ha az 160 méternél mélyebb, akkor a római Colosseum beleférhetne" - mondja Tóth.
Ebből a nagy mélyedésből valószínűleg már sok jeges-poros üstökösanyag eltávozott az üstökös napközeli, aktív élete során. Az üstökösmag két összetevőjét elválasztó befűződés, a "nyaki" rész a környezetéhez képest világosabb, aminek magyarázatát szintén a Rosetta további megfigyelési adatainak elemzéséből várják a kutatók.
A következő, a megérkezés napján készült felvételen az üstökösmagot az egyik oldaláról láthatjuk:
Itt talán még szembetűnőbb a kis égitest látszólag két többől összetett alakja. A Philae legbiztonságosabb, de tudományos szempontból is legérdekesebb leszállóhelyének kiválasztását nagyban segítheti ez a kép, mert nagy és viszonylag sima területek láthatók a jobb oldali, nagyobb mag-összetevőn.
Az egyik terület azért is érdekes lehet, mert itt van például egy markáns, kígyózó repedés, amely napközelben gáz- és porkibocsátási forrás lehet. Az ennek közelében a felszínen végzett megfigyelések és mérések közelebb vihetnek az üstökösök anyagkibocsátásának megértéséhez - amit ma még pontosan nem ismerünk. Ennek tisztázása a Rosetta küldetésének legfontosabb feladata.