Ez az eddigi legizgalmasabb üstökösmag - még közelebbi képek jöttek

Az Európai Űrügynökség bemutatta a szerdán készült, néhány méteres felbontású képeket is. Sziklák, kráterek, repedések: ide kell majd leszállni.

Előző cikkünkben láthattak már néhány látványos képet a Csurjumov–Geraszimenko-üstökösről, amelyhez augusztus 6-án érkezett meg a Rosetta űrszonda. Emlékeztetőül:

A 67P/Csurjumov–Geraszimenko-üstökös magja a Rosetta űrszonda augusztus 3-i felvételén, amelyet a megérkezés napján, augusztus 6-án tett közzé az ESA. A felvételt a Rosetta főkamerája, az Osiris készítette, 285 kilométeres távolságból. A kép felbontása 5,3 méter/pixel (azaz ekkorák a még megkülönböztethető részletek). A fényességen kívül mást nem változtattak a felvételen Forrás: ESA

„Ez az eddigi legizgalmasabb üstökösmag, amit közelről láthatunk” – mondta az Origónak Sárneczky Krisztián, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa. „A felszíne igen változatos, sziklák, mélyedések, kráterek és repedések tagolják. A nagyobb almagon lévő mélyedések első ránézésre nem becsapódásos eredetűek, lehetséges, hogy a korábban innen távozó anyag helyén keletkezett beszakadások.”

Még jobb képek

A Rosetta érkezése alkalmából az ESA szakmai tájékoztatót és sajtókonferenciát tartott az Európai Űrrepülés-irányító Központban (ESOC), a németországi Darmstadtban. A rendezvény házigazdája Thomas Reiter korábbi német ESA űrhajós, az ESOC igazgatója volt. Németország 300 millió eurót költött a Rosetta programra (a teljes 1300 milliós költségvetésből).

A konferencián olyan képeket is bemutattak, amelyek már augusztus 6-án készültek, például ez:

A Rosetta érkezésekor, augusztus 6-án, 130 km távolságból készült, minden eddiginél részletesebb, 2,4 méter felbontású kép a mag felszínének egy részletéről. Még közelebbről láthatók a különféle felszínformák, például kráterek, mélyedések, sziklák és szakadékok Forrás: ESA

A valóságban a mag felszíne a képeken láthatónál sokkal sötétebb, a ráeső fénynek csak néhány százalékát veri vissza. A mag képe már most is izgalmas látványt nyújt, de az egyelőre változatlan kép mozgalmasabbá válik a következő egy évben, amint a Naphoz közeledő mag aktivitása fokozódik. Az igazán részletes megfigyelések akkor várhatóak, amikor a szonda annyira megközelíti az üstököst, hogy tényleges keringési pályára tud állni. Az újabb képek letöltése folyamatosan történik, de hosszú időbe telik, mert a kapcsolat sebessége kilobit/s nagyságrendjébe esik, a készülő képek viszont megapixelesek.

A Rosetta érkezésekor, augusztus 6-án, 120 km távolságból készült, minden eddiginél részletesebb, 2,2 méter felbontású kép a mag felszínének egy részletéről. A kép a két almag közötti „nyakat” mutatja Forrás: ESA

Az utolsó fékezés

A repülésirányítók szerdán hajtották végre a legfontosabb lépést, az utolsó, tizedik fékezőmanővert. A Rosetta hajtóműveit magyar idő szerint 11:00-kor indították be, majd 6 perc 26 másodpercen át működtették. Biztosra mentek, a hajtóművek beindítását és leállítását kiadó parancsot már augusztus 4-én felküldték a szondára. Mintegy 22 perc elteltével – ennyi idő alatt érnek el a rádióhullámok a Rosettától a Földig! – megjött a visszaigazolás a manőver sikeres végrehajtásáról. A Rosetta megérkezett! Ettől kezdve az üstökös körüli manőverek és a tudományos program végrehajtása játssza a főszerepet.

Magyar idő szerint fél 12 előtt néhány perccel megérkezett az utolsó pályamódosító manőver sikeres végrehajtását igazoló jel az ESA darmstadti irányítóközpontjába. A Rosetta megérkezett! Forrás: ESA

A következő hónapok legfontosabb feladata a leszállóhely kijelölése, illetve a szonda olyan pályára vezérlése, ahonnan a leszállás végrehajtható. Nehezíti a pontos navigációt, hogy a magból kiáramló gáz folyamatosan fékezi a szonda mozgását. Ezt nehéz előre figyelembe venni, hiszen fogalmunk sincs, hogy változik a mag környezetében a növekvő aktivitás miatt a gáz sűrűsége.

Éledezik az üstökös

Érdekes mérést hajtottak végre a MIRO műszerrel Eszerint a magot jelenleg másodpercenként mintegy 300 milliliter (naponta kb. 500 liter) vízgőz hagyja el. A MIRO (Microwave Instrument for the Rosetta Orbiter) az egyik amerikai hozzájárulás a Rosetta küldetéshez, az infravörös és a rádióhullámok közé eső hullámhosszú elektromágneses sugárzások, a mikrohullámok detektálására alkalmas műszer. Feladata az üstökös magjából kiáramló legfontosabb gázok gyakoriságának mérése. Ezzel a műszerrel mérik, milyen ütemben áramlik ki a gáz a magból, amellett a mikrohullámokkal a felszín alá is belátnak, így a mag felszín alatti rétegei hőmérsékletét is meg tudják állapítani.

Az üstökös aktivitása 550 km távolságból. A mag képe mintegy 100-szorosan túlexponált, hogy a halvány gázkiáramlások elsősorban a mag felső oldalán minél jobban kirajzolódjanak Forrás: ESA