A halál utáni élet reménye élteti a kísérteteket

Kísértetek pedig nincsenek

Mai modern világunkban még mindig sokan hisznek kísértetek, természetfeletti lények létezésében, és egész iparágak épülnek az emberek ijesztgetésére. Miért fogékony sok ember a természetfeletti jelenségekre? A válasz evolúciós okokban és a lélek halhatatlanságába vetett hitben keresendő.

Paranormális reneszánsz

Az utóbbi évek kutatásai alapján a nyugati országokban a paranormális hiedelmek reneszánszukat élik. Egy 2013-as felmérés alapján az amerikaiak 42 százaléka hisz a szellemek létezésében. Ennél is magasabb (52 százalék) a brit kísértethívők aránya. Ezekben az országokban komplett iparág épült ezekre a hiedelmekre. A paranormális turizmus során csak az Egyesült Királyság területén tízezer kísértetjárta helyszín látogatható, a HauntedRooms.co.uk című weboldalon pedig külön rá lehet keresni azokra a hotelekre, amelyeket beszámolók szerint szellemek látogatnak.

A kép illusztráció Forrás:Flickr/Pedro Moura Pinheiro

A magyarországi szellemhívőkről átfogó felmérést legutoljára 2010-ben készített a Tárki közvélemény-kutató cég. Az eredmények alapján a hazai lakosság szkeptikusabb nézőpontot képvisel a kísértetekkel kapcsolatban: a magyarok kevésbé hisznek a sorsszerűségben és az erre épülő szolgáltatásokban (jósok, horoszkópok), illetve a halálon túli életben, az ufókban vagy a szellemekben.

Ázsiában kulturális szerepük van

Justin McDaniel, a Pennsylvaniai Egyetem vallástudományi professzora szerint Ázsiában a szellemekbe vetett hit még beágyazottabb, mint a nyugati kultúrában. A kísértetek személyisége is más a keleti kultúrkörben: általában semlegesek, akiket ki lehet békíteni különböző szertartásokkal, de ellenségessé válhatnak, ha provokálják őket.

Kínában, Malajziában, Szingapúrban, Vietnamban és Thaiföldön a holdnaptár hetedik hónapjában (ami az idén augusztusra esett) tartják az Éhező Szellemek Fesztiválját. Ezen a napon a hagyományok szerint az ősök szellemei éhesen visszatérnek a túlvilágról, ezért az emberek oltárokat emelnek a házakban és ezekre különböző ételeket helyeznek el.

A fesztivállal párhuzamosan – tehát a hetedik holdhónapban - kezdődik el Tajvanon a Szellemek Hónapja. Az itt élők hite szerint ebben az időszakban az ártó lelkek is kiszabadulnak a túlvilágról, és igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy az embereket különböző szerencsétlenségek érjék. Már tudományos kutatásban is kimutatták, hogy ebben az időszakban az emberek kockázatkerülőbb magatartást tanúsítanak, ami a halálozási statisztikák csökkenésében nyilvánul meg.

McDaniel szerint mind Ázsiában, mind Nyugaton a tudomány, a szkepticizmus és a közoktatás felemelkedése ellenére továbbra is erős maradt a szellemekben való hit. Ez a kutató szerint különösen a világias Japánon és a liberális, modern szemléletű skandináv államokon vehető észre, ahol sokan hisznek a paranormális jelenségekben.

Mi áll a paranormális élmények mögött?

Meglepően magas azoknak a száma, akik személyesen élnek át paranormális élményeket. Egy 2011-es kutatásban egy amerikai egyetem hallgatóinak 28,5 százaléka számolt be arról, hogy tapasztalt már természetfeletti jelenségeket személyesen is.

Ha hiszünk a szellemekben, vagy egy olyan helyszínen tartózkodunk, amit sokan elátkozottnak vélnek, számítsunk arra, hogy szinte biztosan szembesülünk valamilyen furcsa jelenséggel. Ezek a tapasztalatok természetesen pszichológiai okokkal magyarázhatók. Egy 2002-es angol tanulmányban a látogatókat a Hampton Court Palace-ba vitték. A palotát – amely London egyik legszebb építménye – sokan kísértetjárta helynek tartják. A kutatás eredménye szerint azok, akik eleve hittek a szellemekben, jóval több paranormális élményt éltek át, mint a nem hívők. A túra során ugyancsak több szokatlan tapasztalatról számoltak be azok az egyébként nem szellemhívő résztvevők, akiknek a kísérlet előtt a palotában történt megmagyarázhatatlan eseményekről meséltek.

Az sem mindegy, hogy kitől értesülünk egy-egy természetfeletti eseményről. Egy 2011-es kutatásban arról értekeztek, hogy minél hitelesebb forrás (például szülő vagy barát) számol be egy paranormális jelenségről, annál inkább nő a szellemekkel kapcsolatos élmények száma a résztvevők körében. Azt is sikerült tanulmánnyal bizonyítani, hogy a szellemvadászokról szóló egyre népszerűbb televíziós valóságshow-k növelhetik azoknak a számát, akik hisznek a kísértetekben.

Az ismeretlen sajátos értelmezése

„Az egész arra vezethető vissza, hogy az emberek értelmezni próbálják a számukra értelmezhetetlen eseményeket” – mondta Christopher French brit pszichológus, a Londoni Egyetem professzora. „Tulajdonképpen félreértelmezünk olyan zajokat vagy vizuális jelenségeket, amelyeknek megvan a maguk természetes magyarázata.” French szerint az emberek gyakran azt hiszik, hogy ha nem tudnak valamit megmagyarázni természetes okokkal, akkor egyből valamilyen természetfeletti történés állhat a háttérben.

Illusztráció Forrás: Flickr/Botos Imre

French úgy véli, a hallucinációk sokkal gyakrabban fordulnak elő a lakosság körében, mint azt általánosan hiszik. A kutató erre a legjobb példaként az alvási bénulást hozta fel. Az alvási bénulás (vagy alvásparalízis) közvetlenül elalvás előtt vagy felébredéskor jelentkezik, és legfeljebb egy-két percig tart. Az érintett a szemén kívül az izmait sem tudja megmozdítani, így még beszélni sem tud. Gyakran kíséri félelemérzet, társulhatnak hozzá hallucinációk (lidércnyomás) vagy testen kívüli élmény.

Egy 2009-es kutatás szerint az emberek harminc-negyven százaléka tapasztal alvásparalízist legalább egyszer az élete során. Az érintettek közül öt százalék ráadásul hallucinációkról is beszámolt: egyeseknél szörnyszerű alakok jelentek meg, másoknál a légzés okozott nehézséget.

Ezeket az élményeket a különböző kultúrák gyakran paranormális eseményekként értelmezik. Egy hongkongi kutatásban a tanulók harminchét százaléka számolt be arról, hogy legalább egy esetben volt olyan érzésük, mintha az alvási bénulás során egy szellem nyomta volna a testüket. Thaiföldön az állapotnak saját nevet is adtak („phi um”, azaz szellem által letakarva), Új-Fundlandon pedig a népi folklór (Vén Boszorkány) próbálta sajátos módon értelmezni a jelenséget.

French szerint az élményt legjobban a 18. századi svájci festő, Henry Fuseli „A rémálom” című műve szemlélteti, aki nagy valószínűséggel átélt egy hallucinációkkal kísért alvási bénulást.

A szellemek is az evolúció termékei

Michael Shermer tudományos ismeretterjesztő, tudománytörténész, a Skeptics Society alapítója a „The Believing Brain” című könyvében arról írt, hogy a szellemekkel kapcsolatos hitünknek evolúciós gyökerei vannak.

Shermer szerint arra vagyunk beprogramozva, hogy mindenütt ok-okozati összefüggéseket lássunk, még akkor is, ha azok nem léteznek. Erre a legjobb példa a pareidolia néven ismert illuzórikus érzet. A pareidolia bizonytalan és véletlenszerű ingereket (többnyire hangokat vagy képeket) konkrétnak és tisztán kivehetőnek tüntet fel (például a felhőkben állatok alakját látjuk, vagy emberarcot fedezünk fel a Holdban).

A Brit Kolumbiai Egyetem 2013-as kutatásából kiderült, hogy azok az emberek, akik hajlamosak az antropomorfizálásra – azaz gyakran ruháznak fel emberi tulajdonsággal nem emberi dolgokat – sűrűbben hisznek a paranormális jelenségekben.

A hinni akarás ereje

Christopher French szerint a szellemekben való hit egyik legerősebb mozgatórugója a halál utáni élet reménye. „A legtöbbünk valószínűleg nem szeret a saját halandóságára gondolni. Bármennyire is ijesztőnek tűnnek a szellemek és halott lelkek, tudat alatt rajtuk keresztül szeretnénk bizonyítani önmagunknak a lélek halhatatlanságát” – összegezte nézeteit a kutató a The Atlantic című amerikai kulturális magazin összeállításában.