A csontvázat Észak-Olaszországban, a Liguria régióban fekvő Albenga város egyik ásatásánál fedezték fel. A 13 éves lány az V. század körül épült San Calocero templom bejáratánál volt eltemetve. A közösség feltehetőleg rettegett tőle. A kislány az olasz sajtó egyszerűen „boszorkánylánynak” nevezi.
„Egy ilyen temetés büntetés is egyben. A halott valami olyat tehetett, amelyet a közösség nem fogadott el” – magyarázza Stefano Roascio, az ásatás vezetője. A szertartás arra szolgálhatott, hogy megalázza a holttestet. Elena Dellú antropológus szerint a középkorban azért temettek valakit arccal lefelé, hogy lelke ne hagyhassa el a testét: halála után a szelleme ne jelentsen veszélyt az élőkre.
A térképen jelölt helyszínen találták meg a csontvázat. A bal alsó négyzetre kattintva műholdnézetre válthat és közelebbről is megnézheti.
Az is előfordulhatott, hogy egy arccal lefelé fordított áldozat még élt, amikor eltemették: ez az egyik legkegyetlenebb kivégzés volt. A „boszorkánylány” viszont az előzetes vizsgálatok szerint természetes halált halt. A lány koponyája szivacsos, porózus szerkezetű volt, ez magyarázhatja korai halálát, de kitaszítottságát is. A csontok ilyen elváltozásának hátterében ugyanis súlyos vérszegénység állhat. A lány valószínűleg sápadt és ájulékony volt, elképzelhető, hogy a testén hematómák, vérömlenyek hemzsegtek.
Különös, beteges megjelenése lehetett az oka annak, hogy a közösség félt tőle, és arccal lefelé temette el. Roascio szerint nem ez az első ilyen eset, már egy Siena melletti ásatáson is találtak hasonlóképpen eltemetett tinédzsert. Sőt, olyan is előfordult, hogy – a mostani esethez hasonlóan – a templom bejárata előtt találjanak ilyen csontvázat. Az albengai lány kora egyelőre nem ismert, a radiokarbon kormeghatározásra csak később kerül sor.
Még különlegesebbé teszi a kislányt, hogy a sír egy gazdag területen, kősírban feküdt, sőt, aranyból készült ékszerek is voltak rajta. Ez arra utal, hogy gazdag, kiváltságos családból származhatott.