Zene sosem volt még ennél láthatóbb

Vágólapra másolva!

Kevés zenész rajong érte, ha megszórják homokkal a hangszerét, leperzseli a szintetizátor a szemöldökét vagy elektromos kisülések cikáznak a dobszerkóján. Nigel Stanford legújabb klipjében azonban mindent bevetett, ami csak fizikailag lehetséges, hogy láthatóvá tegye a hangokat. Következzen a klip, majd az érdeklődők számára némi tudomány.

Gilicze Bálint

Vágólapra másolva!

zene fizika Tesla tekercs hanghullámok

És most lássuk, mit is hallottunk!

0.40 - Homok a nyomokban

A hangszóró fölé rakott fémlapot megrezegtetik a hangok, és a rászórt homokszemcsékből a frekvenciától függő minták, úgynevezett Chladni-ábrák rajzolódnak ki, melyek a lapon képződő állóhullámok nulla kitérésű területeit, más néven csomóvonalait mutatják. Ernst Chladni még hegedűvonóval rezgetett meg egy üveglemezt, hogy porábrákhoz jusson, ma azonban már vannak nagyszerű hangszóróink e célra.

1.00 - Basszus: ez folyadékkal is működik!

Az állóhullámok a folyadékkal is láthatóvá tehetők - itt a legnagyobb és a legkisebb kitérések helyei alkotnak hegyes-völgyes, háromdimenziós mintázatot.

1.25 - A 25 hertzes kameratrükk

A látszólag spirálban csorgó víz jelenségét hiába próbáljuk otthon utánozni hangszóróra erősített gumicsővel - szabad szemmel semmit sem fogunk látni. Ha azonban a hangfrekvenciát 25 hertzre állítjuk, és kameránkkal épp 25 képkockát veszünk fel másodpercenként, a képernyőn visszaköszön a trükk. Mivel a hangszóró másodpercenként 25-ször rezgeti a cső végét, a különféle irányokba spriccelő vízcseppeket az éppen ilyen frekvenciával készített képkockák mindig ugyanott érik - így kapjuk ezt a látszólagos álló spirált. A jelenség még szürreálisabb, ha megpróbálkozunk kicsit magasabb vagy mélyebb hanggal.

1.53 - Értelmetlenül gyönyörű folyékony vasreszelék

Itt az ideje, hogy megismerkedjünk a huszonegyedik század vasreszelékével, a ferrofluiddal. Az oldószerben ügyesen (tapadásmentesen) eloszlatott vastartalmú nanorészecskék fura tulajdonságokat kölcsönöznek ennek az anyagnak, mely így a mágneses tér hatására érdekes alakot vesz fel. A ferrofluidokat használják valódi gyakorlati problémák megoldására is, ezúttal azonban kizárólag a vizuális hatás elérése volt a cél.

2.42 - Üdvözöljük Tesla mestert!

A nyolcvanas évek filmbeli fizikusainak éppoly fontos műszere volt a plazmagömb, mint vegyész kutatótársaiknak a lehető legélénkebb színű oldatok - azonban ezt a látványos játékszert már az 1890-es években kitalálta Nikola Tesla, minden kisülések atyja. Az üveggömb belsejében egy áramjárta fémszálakkal töltött kisebb üveggömb található - a kettő közti teret kitöltő nemesgázban cikáznak a nagyfeszültségű és egyúttal nagyfrekvenciás kisülések, melyek azért vándorolnak az ujjainkhoz, amikor megérintjük a gömböt, mert az emberi test (kapacitív) ellenállása kisebb, mint a levegőé.

3.33 - Rubensi idom

Három perc után szinte reméltük, hogy eldurvulnak a dolgok - és mi lehet alkalmasabb a dolgok eldurvítására, mint egy propángázzal töltött fémcső, amelybe lyukakat fúrunk, a szintetizátorhoz kötjük, és egy laza mozdulattal begyújtjuk? Ez a Rubens-féle cső, mely nem a híres flamand festőről kapta a nevét, hanem egy háromszáz évvel később született német fizikusról, aki így gondolta láthatóvá tenni a hanghullámok és a légnyomás kapcsolatát. A cső egyik végét egy hangszóróhoz kötik, a gáz pedig a csőben keletkező állóhullámok kitéréseitől függő sebességgel áramlik ki a lyukakon. Rubens eredeti csöve négy méter hosszú volt, 200 lyukkal.

4.18 - Testhezálló kalitka

A következőkben Nigel (illetve dublőre) kényelmes sodronyruhát ölt magára, melyet a fizikában jártasabbak kalitkának, mégpedig Faraday-kalitkának neveznek minden idők egyik legsokoldalúbb tudósáról, aki rájött, hogy az elektromos töltések nem szeretnek behatolni egy vezető test belsejébe. Így, ha kellően sűrű rácsú fémkalitkába zárkózunk (illetve megfelelően fémesen öltözködünk), nem kell félnünk Tesla soron következő találmányától.

4.37 - Desszertnek egy kis Tesla-tekercs

A klip fináléjában felpörög a forgó szikraköznek nevezett berendezés, mely egy kondenzátor kisüléseit adja át egy másik tekercsnek - így indulhat be a plazmagömb nagy testvére, a Tesla-tekercs. Ebből szintén nagyfeszültségű, nagyfrekvenciás kisülések indulnak ki, azonban itt már jóval nagyobb elektromos energia áramlik, így létfontosságú, hogy a közelben tartózkodók védjék magukat, nehogy az egyik kisülés éppen a testükön keresztül találja meg az utat a föld felé. A kisülések másodpercenkénti száma befolyásolható, így a Tesla-tekercs egyfajta szintetizátorként is használható - Darth Vader valahogy így vonulna be egy kicsit közelebbi galaxisban.

Nigel Stanford számára a fizika annyira meghatározó tényező volt, hogy a zene valójában később született meg, mint a klip alapját adó videó. Aki kíváncsi a forgatás további részleteire, itt mindent megtalál.