November 10-én délelőtt Bohol és Comiguin között akadt horogra az a tekintélyes méretű tigriscápa, amelynek felnyitott gyomrában emberi maradványokat, egy fejet és egy lábat találtak a helyi, Punta Bilarból kifutott halászok. Nagyon gusztustalan volt a látvány – nyilatkozta a 48 éves Bodoy Gorgod a Minda Newsnak. Azt is elmondta, hogy 28 éves pályafutása során igen sok cápát fogott, de még sohasem fordult elő, hogy emberi testrészekre bukkantak volna. Ezek után – érthető okokból –, nem volt kedvük piacra vinni a kifogott zsákmányt, a cápa testét az állkapcsok eltávolítása után visszadobták a tengerbe.
A kifogott tigriscápa 3,9 méter hosszú volt, súlyát 300 kilogramm körülire becsülték. A kipreparált állkapocs illetve a fogkoronamagasság alapján Jake Miranda, a Suriago Dive Club vezetője az állat súlyát lényegesen többre, 600 kilogramm körülire becsülte. Mivel az elmúlt időszakban Bohol térségében nem történt cápatámadás, és tengeren történt eltűnést sem jelentettek a hatóságoknak, szakértők azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy a szeptember eleji Luis trópusi viharban elsüllyedt M/V Maharlika személyszállító komp egyik férfi áldozatának maradványait találták meg a tigriscápa gyomrában.
A Fülöp-szigeteken, más délkelet-ázsiai országokhoz hasonlóan kereskedelmi célból nagy mennyiségben halásszák a cápákat, köztük nem egyszer a veszélyeztetett fajokat is. Az országban jelenleg hatályos 1998. évi 8550. halászati törvény generálisan tiltja a veszélyeztetett fajok kifogását, de a függelékben csak öt cápafaj szerepel a tilalmi listán; a békés planktonevő érdescápa (amely a ma élő legnagyobb halfaj a maga 18 méteres maximális hosszával), három pörölycápaféle, és az óceáni fehérfoltú cápa, noha ennél jóval magasabb a veszélyeztetett fajok száma.
A tigriscápa az International Union for Conservation of Nature (IUCN, Természetvédelmi Világszövetség) besorolásában a „veszélyeztetetthez közeli” kategóriában szerepel. A csíkos hátú ragadozó népszerű fogási célpont a Fülöp-szigeteken, nem is annyira a húsa, hanem a fogai, illetve állkapcsa miatt, melyeket jó pénzért szuvenírként forgalmaznak. A másik fő problémát az uszonyhalászat jelenti. A távol-keleti felvevőpiacokon 100 dollárt is fizetnek egy kiló szárított cápauszonyért. Emiatt tömegesen, válogatás nélkül vadásszák a cápákat, köztük kihalás szélére jutott fajokat is.
Az igen rossz hírnévnek örvendő tigriscápa (Galeocerdo cuvier) a legnépesebb cáparend, a kékcápaalakúak rendjén (Carcharhiniformes) belül is a legméretesebb cápák közé tartozik. A kifejlett hímek átlagos hosszúsága 4,5 méter, a nagyobb nőstények teljes hossza 5-5,5 méter. (A szakirodalomban a cápáknál teljes hossz alatt az orrporc, a rosztrum csúcsától a farokúszó felső lebenyének csúcsáig mért távolságot értjük.) Rendkívül jellegzetes, és más kékcápaféléktől könnyen megkülönböztethető a hátát övező sötét árnyalatú harántcsíkoknak, valamint rendkívül széles fejének és trapéz formájú orrának köszönhetően.
Mindhárom óceán trópusi, szubtrópusi vizeiben elterjedt fajnak tekinthető, népesebb csoportjai ismertek a Hawaii és a Fidzsi-szigetek környékéről, Dél-Afrika indiai-óceáni partvidékéről, a Vörös-tengerből, illetve a karibi térségből. Az észak-atlanti vizekben a meleg Golf-áramlattal magasabb szélességi körökig is felúszik.
Táplálkozási szokásait tekintve egyike a legszélesebb zsákmányösszetétellel rendelkező cápáknak. Szinte mindenre rátámad: prédaállatai között egyaránt megtaláljuk a tarisznyarákokat, kisebb-nagyobb csontoshalakat, a vízre leszálló tengeri madarakat, más cápafajokat, tengeri teknősöket és tengeri emlősöket, de nem veti meg a dögevést sem. A tengeri emlősök közül nem csak a különböző delfinfélékre támad rá, hanem a legnagyobb ceteket sem respektálja – a Tonga-szigetek térségéből ismert, hogy a tigriscápák még a hatalmas hosszúszárnyú bálnákat is megtámadják.
Elejtett tigriscápák gyomrából nem egyszer igen szokatlan tárgyak kerülnek elő. Egy, az Akabai-öbölben (Vörös-tenger) elejtett példány gyomrából például két kisebb méretű benzineskanna, valamint műanyag palackok, egy másikéban, amelyet a Mexikói-öbölben fogtak ki, rendszámtáblát, kaparószerszámot és egy buldog maradványait találták meg. E különös mohósága miatt a tigriscápát szokás az óceánok utcaseprőjének is nevezni.
A tigriscápát prédálási szokásai, mohósága és nagy mérete miatt az emberre nézve fokozottan veszélyes fajok között tartják nyilván. Az International Shark Attack File (ISAF, Nemzetközi Cápatámadási Adatbank) nyilvántartása szerint 2013-ig összesen 101 regisztrált tigriscápa-támadás történt, amelyből 28 végződött halálos eredménnyel. Harapása – sajátos fogszerkezetének köszönhetően – különösen súlyos sérüléseket okozhat. Mind az alsó, mind pedig a felső állkapcsokban alacsony koronájú, lapos, kakastaréjszerű, erősen fűrészezett fogak ülnek, amelyek harapáskor úgy működnek, mint a konzervnyitó.
A cápák között szokatlan módon a tigriscápa az állkapcsok oldalirányú mozgatására is képes. Ennek köszönhetően pillanatok alatt szétfűrészeli még a legerősebb teknőspáncélt is. Az emberrel szembeni agresszivitása érdekes módon területenként változó. A támadások adott földrajzi területre vetített mennyiségét vizsgálva a Hawaii-szigetek körüli tigriscápa-populáció a legagresszívebb, ezzel szemben például a karibi térség cápái jóval „szelídebbek” csendes-óceáni társaiknál.
A cikkünkben említett eset nem példa nélküli. Az 1960-as években egy Florida vizein horogra került tigriscápa gyomrából emberi kar és más maradványok kerültek elő. A karon felfedezett tetoválás egészen egy felderítetlen gyilkossági ügyig vezette a nyomozókat. Az áldozatot gyilkosa a tengerbe dobta, de pechjére a tigriscápa gyomrából előkerült bizonyíték alapján elítélték.