A nagymacskaféléket leszámítva nem igazából mernek a ragadozók tarajos sülre vadászni. Ennek roppant egyszerű oka van: a sül testének hátsó részét éles, visszahajló horgokkal tűzdelt tüskék borítják, amelyek akár a negyven centimétert is elérhetik. Amikor veszély leselkedik rá, felmereszti a tüskéit, majd hátrálva rátámad az ellenségre. A tüskék lazán ülnek a tarajos sül bőrében, és azonnal leválnak, amint egy másik állattal érintkezésbe kerülnek. A támadó bőrébe akadt tüskék fájdalmas, gyorsan elfertőződő sebeket okozhatnak, így nem csoda, hogy az oroszlánok viszonylag gyorsan kereket oldottak.