A modern ember (Homo sapiens) a Homo nemzetség egyetlen életben maradt képviselője, azonban nem is olyan régen, néhány tízezer éve még több emberfaj is élt a bolygón, köztük a Neander-völgyi ember.
A modern emberek ősei már 120 ezer évvel ezelőtt kirajzottak Afrikából a Közel-Keletre. Eurázsia hidegebb klímájú területeit ugyanakkor a jelek szerint jóval későbbig, úgy 40-45 ezer évvel ezelőttig kerülték. A Neander-völgyi ember viszont eleve valahol Európában vagy Ázsiában alakult ki egy olyan emberfajból, amely már korábban erre a területre vándorolt. A Neander-völgyiek innen jutottak el mind északra, mind a Közel-Keletre; mindkét területen ugyanazokat a barlangokat lakták, mint a modern ember, csak más időben. A két csoport élettere aztán átfedésbe került.
A modern ember és a Neander-völgyiek kereszteződtek egymással. A Neander-völgyi ember nemrég elkészült, eddigi legjobb minőségű genomszekvenciája lehetővé tette a korábbiaknál pontosabb összehasonlítást a modern emberével. Ebből kiderült, hogy az Afrikán kívüli emberek genetikai állománya néhány százalékban Neander-völgyi eredetű.
Összehasonlították egymással a vizsgált Neander-völgyi genomszekvenciát is. Svante Pääbo, a Max Planck Intézet evolúciógenetikusa munkatársaival három Neander-völgyi maradvány genetikai állományát vizsgálta. Az első egy 49 000 éves spanyolországi, a másik egy 44 000 éves horvát, a harmadik pedig egy 50 000 éves szibériai lelet volt.
Az eredmények szerint a Neander-völgyiek génjei sokkal kevésbé voltak változatosak, mint a ma élő emberé, ami a sok beltenyészettel is magyarázható.
A kutatók 17 367 gént vizsgáltak. A génekben található információk alapján épülnek fel a test fehérjéi. A géneket érintő mutációk vezetnek egy fehérje felépítésének vagy működésének a megváltozásához. Ezek a változások aztán járhatnak előnyökkel, vagy hátrányokkal. Utóbbiak esetében a káros mutációk egy idő után eltűnnek, mert a hátrányos tulajdonságokat hordozó egyed nem képes felvenni a versenyt a normális génváltozattal rendelkező társaival. Vannak azonban olyan kicsi és elszigetelt populációk, ahol ezek a mutációk megmaradhatnak. Ennek az lehet az oka, hogy ezekben a kis közösségekben a mutáns géneket hordozó egyedek száma annyira megnövekedhet, hogy a normális génekkel rendelkező egyedek nem képesek kiszorítani őket.
A mostani kutatás eredményei szerint Neander-völgyi rokonaink több ilyen mutáns gént hordoztak, mint a ma élő emberek. A szakemberek úgy vélik, ebből arra lehet következtetni, hogy a Neander-völgyi Eurázsia-szerte kisebb és elszigetelt csoportokban éltek.
Az is kiderült, hogy a Neander-völgyiek csontozatát – például a gerinc görbületét - meghatározó gének viszonylag sűrűn változotak az evolúció során. Ezzel ellentétben a bőrszínt és viselkedést meghatározó gének a faj fejlődése során kevésbé módosultak. Amennyire a génekből meg lehet állapítani, a Neander-völgyiek bőre viszonylag sötét volt, a Közel-Keleten élő mai népekéhez hasonló lehetett.