Mindössze kétéves krátert fedeztek fel a Marson

A sziklás száraz talaj a vasoxidtól vöröses színű

Alig 2 éves és 4 hónapos az a marsi becsapódási kráter, amelyet a Mars Reconnaissance Orbiter felvételei alapján fedeztek fel.

Deep Impact marsi módra

A Mars felszínén, különösen a bolygó déli féltekéjén számos ősi becsapódási kráter azonosítható. Ezek nagyobbrészt még közvetlenül a Naprendszer kialakulása utáni, a mintegy 3,8-4 milliárd évvel ezelőtti úgynevezett becsapódási korszak emlékei.

A sziklás száraz talaj a vasoxidtól vöröses színű Forrás: NASA/JPL

A Hold, vagy például a Merkúr felszínét elborító kráterek is zömében ekkor keletkeztek. A Föld felszínén a lemeztektonikai folyamatok valamint a légkör és a hidroszféra jóvoltából folyamatosan dolgozó erózió miatt, az ősi kráterekből semmi sem maradt fenn. Kisebb meteoroidok most is folyamatosan keresztezik a földpályát, de zömük a légkör sűrűbb rétegeiben a súrlódási hőtől felizzva elég.

A Mars a Hubble űrteleszkóp felvételén. A déli félteke felföldjei őrzik az ősi becsapódások legtöbb emlékét Forrás: wikimedia.org

Ettől némileg eltér a helyzet a Marson; a vörös bolygónak nagyon ritka a légköre, így egy-egy méretesebb meteoroid is nagyobb eséllyel éri el a felszínt. ( A Mars ritka atmoszférája 95% szén-dioxidból, 3% nitrogénból, valamint 1,6 % argonból áll, ezen kívül némi oxigént és vízgőzt tartalmaz.

A Mars Reconnaissance Orbiter űrszonda 2006 márciusában állt orbitális pályára a Mars körül Forrás: NASA/JPL-Corley Waste

A rendkívül ritka marsi atmoszféra által kifejtett légnyomás alig 7,5 millibar szemben a földi, tengerszinten mért 1013 millibar légnyomással.) Emiatt a Mars atmoszférája jóval gyengébb védőpajzs az „égi bombákkal „ szemben, mint a Föld légköre.

Krátervadászat a világűrből

A Mars Reconnaissance Orbiter űrszonda 2006 március 10-én állt Mars körüli pályára, 2010-ben pedig meghosszabbították üzemidejét. Rendszerei közül a CTX kamera a felszín apróbb részleteinek feltérképezéséhez lett kifejlesztve. A CTX által 2012 februárjában készült felvételen még nyoma sincs annak a becsapódási kráternek, amely a 2014 júniusában készített felvételen már világosan látható.

A 2012 februárjában készített felvételen (balra) még nem látható a 2014 júniusi képkockán felfedezett becsapódási kráter Forrás: NASA/JPL

A kráter formájából, valamint a becsapódás által kivetett törmeléksávból megállapítható, hogy a becsapódó égitest rendkívül lapos szögben érte el a bolygó felszínét. Az űrszondák felvételeinek köszönhetően eddig 400 új krátert sikerült azonosítani a Marson. Azonban valamennyi közül a most felfedezett tekinthető a legfiatalabb ilyen típusú képződménynek, - az Universe Today-ban közölt tanulmány szerint.

Az alig több mint kétéves becsapódási kráter közelről Forrás: NASA/JPL

A Marson egyaránt találhatunk becsapódási és vulkáni tevékenységre visszavezethető krátereket. Az alig fél földátmérőnyi Mars e vonatkozásban két rekorddal is rendelkezik; az Északi-medence területén található a Naprendszer eddig ismert legnagyobb becsapódási krátere, és ugyancsak a vörös bolygó büszkélkedhet a Naprendszer legmagasabb vulkáni hegye címmel is.

A több mint 21 kilométer magas Olympus Mons a Naprendszer legmagasabb hegye és vulkánja is egyben Forrás: NASA/JPL

Utóbbi, az Olympus Mons több mint 21 kilométer magasra, egész pontosan 21 283 méterre emelkedik a vörös bolygó felszíne fölé. A hatalmas pajzsvulkán kalderájában még 2 millió évvel ezelőtt is fortyoghatott láva a legújabb kutatások szerint.