Ha az állatok ragadozóval, vagy nem szerves veszélyforrással szembesülnek, dönteniük kell arról, hogy menekülnek-e, és ha igen, mikor. Ezt a döntést több tényező is befolyásolja: például a közeledő objektum tulajdonságai (méret vagy sebesség), a veszélyben lévő állat tapasztalatai, kockázatvállaló magatartása, éhségérzete, az adott faj stratégiája, valamint a menekülésből származó haszon és költség aránya.
A Travis DeVault amerikai biológus által vezetett kutatásban azt vizsgálták, hogy milyen menekülési viselkedést mutatnak a fogságban tartott barnafejű gulyajárók (Molothrus ater) ha nem ragadozóval, hanem egy gépkocsival kerülnek szembe. A kísérletre a NASA Plum Brook-i állomásán került sor egy külön erre a célra fenntartott csarnokban. A jármű szerepét egy egyenes úton közeledő Ford F250-es furgon töltötte be, melyet videóról játszottak be a madaraknak. A videót úgy szerkesztették meg, hogy minden egyes vetítés során az autó mérete és sebessége - mely 60 és 360 kilométer/óra között változott az egyes felvételeken – különböző legyen. A felvételeket lejátszották a madaraknak, majd megfigyelték őket.
Az eredmények alapján a barnafejű gulyajárók menekülési viselkedésben a távolság és nem a szökéshez szükséges idő volt a meghatározó. Ez azt jelenti, hogy a madarak ösztöne csak akkor kapcsolt be és késztette repülésre a szárnyasokat, amikor a jármű már csupán 30 méterre volt az állatoktól. Ez a távolság elegendő lehet a ragadozók kikerüléséhez, azonban egy 120 kilométer/órás sebességgel száguldó autóval szemben gyakorlatilag esélytelen stratégia.
A tanulmányban a kutatók javaslattal élnek annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a jármű-madár ütközések számát. Véleményük szerint a megfelelő megvilágítással, vagy színválasztással már távolról is figyelmeztetni lehetne az állatokat a közelgő veszélyre. Kutatásukat a Proceedings of Royal Society B folyóiratban jelentették meg.