Bizarr helyek a világban - Madarak öngyilkossága Jatingában

Egy északkelet-indiai Asszám államban fekvő kis faluban évről-évre madarak tömegei követnek el látszólag öngyilkosságot. Számos kutató eredt a jelenség nyomába, pontos magyarázatokat azonban a mai napig nem sikerült találni. Túlvilági erők állnak a háttérben, vagy természetes folyamatokra vezethető vissza a jelenség? A föld bizarr helyeiről szóló cikksorozatunk harmadik részében Jatinga kerül középpontba.

Az istenek haragja

Nagyjából 800 évvel ezelőtt Jatinga falu a helyi uralkodó törzsről elnevezett Kacsari királyság része volt. Akkori lakói voltak az elsők, akik megfigyelhették a madarak extrém viselkedését. Az állatok több százas nagyságrendben szálltak alá az égből és egyenesen a helyiek által gyújtott tábortüzekbe repültek, vagy sziklának és fának csapódva lelték halálukat.

Az incidensek alaposan megrémítették a helyieket, akik természetesen az istenek haragját vélték felfedezni a szokatlan természeti jelenségben. Úgy gondolták ezek a madarak a gonosz lelkek és démonok evilági manifesztációi, akik önmagukat áldozzák fel a halálos manőverezés során. A legenda olyan mértékű félelmet keltett az emberek szívében, hogy elhagyták a települést, amely ezt követően hosszú időre kihalttá vált.

Sok évvel később

Valamikor 1903 és 1905 között a jantia törzs néhány tagja Jatinga területére tévedt. A környéket ideálisnak találták bételpálma termesztéséhez, ezért letelepedtek. Egyik éjszaka, mikor fáklyáikkal az elkószált szarvasmarhákat szerették volna összeterelni, ők is meglátták az egekből alázúduló madársereget. A jelenséget – akárcsak eleik – isteni jelnek vélték.

Az egész sokáig csak helyi szinten volt ismert, a világhírnevet 1957-ben egy brit teaültetvényes, Edward Pritchard Gee hozta meg a falunak. India vadvilága című könyvében „madár-harakirinek” keresztelte el a tömeges madárpusztulást. Tudományos magyarázatot keresve egy híres indiai ornitológussal, Salim Alival személyesen is a rejtély nyomába eredt.

Teaültetvény Asszámban Forrás: Amlan Basumatari / Wikimedia Commons

Furcsa körülmények

Mindketten több fontos megfigyelést tettek. Az egyik, hogy az öngyilkosságok mindig egy jól meghatározott területre koncentrálódnak. Egyéb helyek akkor sem keltették fel az állatok figyelmét, ha azok egyébként rendesen ki voltak világítva. Ezen kívül más körülmények is szükségesek ahhoz, hogy a jelenség bekövetkezzen: felhős, ködös időjárás, sötét holdtalan éjszaka, eső és délnyugati szél. Ezek az "ideális" feltételek leginkább a késői monszun idején, szeptember és november között adottak. A madarak öngyilkossági hulláma erre az időszakra esik,és az este hét illetve fél tíz közötti intervallumra koncentrálódik.

Elromlik az iránytű?

Bár az események látszatra egyértelműen öngyilkosságra utalnak, a tudomány jelen ismeretei szerint a madaraknak nincsenek tudatosan ilyen szándékai, így a jelenség másfajta magyarázatot igényel. Számos tanulmány és kutatóexpedíció próbált választ találni a kérdésre, de idáig csak jobb-rosszabb elméletek születtek.

Az Indiai Zoológiai Szolgálat egy specialistát küldött a helyszínre, hogy vizsgálja ki az esemény hátterét. Dr. Sudhir Sengupta nézete szerint a helyi időjárási és légköri anomáliák valamilyen módon megváltoztatják a felszín alatti vizek mágneses tulajdonságait. Mivel a madarak a Föld mágneses erőterét felhasználva tájékozódnak, az állatok eltévednek, zavarodottságukat a világító fényforrások pedig csak fokozzák. A hipotézis – bár első hallásra hihetőnek tűnik – a mai napig nem nyert bizonyítást.

A helyiek miatt vesznek oda?

Az Indiai Geológiai Szolgálat kutatói is tanulmányozták a környéket. Hosszas munka után arra jutottak, hogy a tél beálltával délnyugati irányú erős szelek kezdenek tombolni, a dombtetőket pedig sűrű köd borítja be. Ez megzavarja a nagy magasságban repülő madarakat, akik így a falusiak által felállított fényforrásokat követve próbálnak menedékre lelni.

A barnasapkás pitta is a gyakori áldozatok között van Forrás: Wikimedia Commons

Miközben a fény felé repülnek, sokan nekiütköznek a fáklyáknak, fáknak, épületeknek. A túlélő szárnyasokkal - amelyek a becsapódást követő sérülésektől és sokktól mozgásképtelenné válnak – a helyi lakosok végeznek. Az indíték több szempontból is érthető. Amellett, hogy a madarak csábító csemegének számítanak a helyiek szemében, legyilkolásukkal a legendát is táplálni tudják. Ez természetesen a turizmus fellendüléséhez vezetett, az 1980-as évektől fogva minden évben tömegével keresik fel a környéket a kíváncsi látogatók és ornitológusok.

Arra továbbra sem sikerült választ találni, hogy miért éjszaka indulnak útnak a madarak, vagy miért ejtik önmagukat csapdába évről-évre ugyanazon a helyen.

Madárvédelmi programot indítottak

A pontos okokról ugyan lehet vitatkozni, az viszont kétségtelen, hogy a szárnyasok tömeges pusztulása idővel ökológiai problémává nőtte ki magát. A nagyobb baj megakadályozása érdekében a természetvédelmi szervezetek a 2000-es évek elején kampányt indítottak, hogy a helyieket felvilágosítsák, és ezzel eltántorítsák a további madárölő akcióktól. Az erőfeszítések szerencsére úgy tűnik eredménnyel járnak, a program kezdete óta 40 százalékkal sikerült visszaszorítani az egyedszám csökkenést.