Úgynevezett aszálykultuszhoz köthető vízitemplomot találtak a régészek Belize-ben, az esőerdő mélyén, egy kisebb tó partján. A maják azért építhették és használták a templomot, hogy a népüket sújtó szárazságot az isteneik megállítsák.
A templomot a belize-i őserdőben, a Cara Blanca területen találták, közvetlenül egy mély, de nem nagy kiterjedésű karsztos tó mellett. Az egykor valószínűleg díszes komplexumból ma már csak a romjai láthatók: egy terem és két kisebb helyiség maradványai. A nagyobb terem fekszik a tó partján, itt tehettek felajánlásokat a maják az esőistennek – és valószínűleg a démonoknak is – az őket sújtó szárazság miatt.
Azt már egyre biztosabban tudjuk, hogy a maja civilizáció összeomlása nagyban a hosszú, szűnni nem akaró szárazságnak köszönhető. A maja kultúra a Kr. u. 250 és 900 közötti időszakban élte virágkorát, majd hanyatlásnak indult, ezért a maják északabbra költöztek.
A röpke fellendülést ismét hanyatlás követte, és a Kr. u. 900-as éveket követően a maja birodalom fokozatosan megsemmisült. A kutatók sokáig vitatkoztak arról, vajon mi is okozhatta pontosan a végleges hanyatlást, és a mai napig több lehetséges magyarázat létezik – a legvalószínűbbnek azonban a nagy és a tartós szárazság tűnik.
A most feltárt templomot is ekkor, a Kr. u. 800-as évek környékén kezdték el sűrűbben használni – Chaakhoz, az esőistenhez és az alvilági démonokhoz imádkoztak benne, a szárazság megszűnéséért. Chaak a maja legenda szerint mély vizekben élt, a tóban pedig található egy cenote, azaz természetes módon kialakult kútszerű karsztképződmény – az ehhez hasonló helyeket, és a barlangokat a maják az alvilág bejáratainak tartották.
Ezért építhették erre a területre, kifejezetten a cenote tufa anyagából a templomot: adott volt a mély víz és a karsztkút is. Az idevándorlók tálakat, köcsögöket és különböző tégelyeket áldoztak az isteneknek, amelyeket a vízbe dobtak – láthatunk itt a maja birodalom számos pontjáról érkezett felajánlásokat is. Ez szintén arra utal, hogy mekkora lehetett a szárazság, mivel még a távoli területekről is érkeztek ide zarándokok isteni segítséget remélve.
„A maják azért jöttek ide, hogy megtisztuljanak, és felajánlásokat tegyenek” – nyilatkozta a National Geographic News-nak Lisa Lucero, az Illinois-i Egyetem régésze, a projekt vezetője. – „Különleges hely volt, szent feladatokkal.” Lucero és társai négy évig vizsgálták a templomot és a tavat, felszínre hozva a felajánlott tárgyak sokaságát.
A hirtelen jött szárazság egy úgynevezett aszálykultuszt is létrehozott a maja társadalomban – a kétségbeesett zarándokok a birodalom egész területén látogatták a barlangokat és cenotékat, hogy Chaakhoz és a démonokhoz imádkozzanak esőért. „A barlangok és a cenoték mind az alvilág bejáratait jelölték a maják számára” – mondta el Holley Moyes, a Kaliforniai Egyetem régésze. – „Ez a szent hely jól mutatja, hogy a maják úgy érezték, egyre több áldozatot kell bemutatniuk az esőistennek.”
A maják az aszálykultusz előtt is gyakran áldoztak az esőistennek, mégis ebben az időszakban lényegesen megnövekedett a felajánlások száma – valószínűleg a birodalomban egyre inkább eluralkodott a pánik és a tanácstalanság.
Chaak azonban a rengeteg áldozat ellenére sem volt kegyes a majákhoz, akik az 1500-as évekre végleg megszűntek rendezett birodalomként létezni, a spanyol hódítók már csak szétszóródott kisebb csoportokat találtak az egykor virágzó királyság helyén.