A Kr. u. III. század elejéről származó, 1800 éves ritka, jó állapotban fennmaradt márványsírkövet fedeztek fel abban a római temetőben, amelyre egy bevásárlóközpont alapozási munkálatai során bukkantak rá.
A temető a Gloucesthershire grófságbeli Cirencester római városfal maradványaitól alig ötven méteres távolságra fekszik, a régészek a múlt hónapban fogtak hozzá az ókori temetkezési hely feltárásához. A héten felfedezett vörösmárvány sírkő kivételesen jó állapotban maradt fenn.
A latin nyelvű sírfeliratból sikerült megállapítani, hogy egy 27 éves korában elhunyt fiatal nő, Bodica földi maradványait rejtette a díszes kővel jelölt sír. Ez hihetetlenül ritka – nyilatkozta a Live Science-nek Neil Holbrook, a feltárást végző archeológiai kutatócsoport vezetője.
Római korú sírkövek ugyan szoktak előkerülni a föld alól, de egy teljes intaktságában fennmaradt, megbolygatlan ókori temető kuriózumnak számít. Eddig összesen 55 sírhelyet sikerült dokumentálnunk. A sírokban fakoporsókban temetkeztek, és számos leletet, köztük bronz karkötőket találtunk,- mondta el a feltárást vezető régész. A temetőben csak ezt az egy sírkövet találták, ami arra utal, hogy az elhunyt rangos családból származhatott.
Anglia Britannia provincia néven Kr. u. 43-ban, Claudius császár uralkodása alatt lett a római impérium része.
A sziget őslakói azonban már korábban kapcsolatba kerültek a rómaiakkal, így többek között Julius Caesar két sikeretlen hódítási kísérlete alkalmával, Kr. e 55-ben, illetve 54-ben. Először a szigetország déli részét sikerült római uralom alá hajtani, a provincia székhelye Londinium (London) lett.
Az I. században a római légiók meghódították Wales-et, de elhúzódó és véres harcokba keveredtek a kelta törzsekkel, köztük a különösen harcias szilurokkal. A római uralom majd négy évszázada alatt sem sikerült a sziget teljes megszállása, Anglia elsősorban katonai támaszpont maradt Róma számára.
Olyan híres, később császárrá kikiáltott legátusok (légióparancsnokok) szolgáltak itt, mint a Flavius-dinasztia alapítója Vespasianus, vagy a III. század katonacsászárai közül Pertinax, és I. Gordianus. A skót felföld irányából rendszeresen betörő barbár törzsek feltartóztatását célozta a Hadrianus császár parancsára Kr. u. 120 körül emelt, és az imperátor nevét viselő fal.
Commodus alatt a barbárok áttörték Hadrianus falát, megölték a prokonzult (kormányzót) és súlyos veszteségeket okoztak a rómaiaknak. A III. században Septimus Severus, és más császárok kísérletei is sikertelenek maradtak a szigetország teljes alávetését illetően.
A század derekán a kormányzók önállósították magukat Róma fennhatóságától, csak Aurelianus császár tudta visszaállítani a provincia egységét, 274-ben. A IV. században a birodalom más részeit megrázó válsághoz képest, Britannia területén a szokásos helyi törzsi lázadásokat leszámítva viszonylag nyugalom honolt.
A római közigazgatás 410-ben, Honorius nyugat-római császár alatt vonult ki a provinciából, így ehhez a dátumhoz szokás kötni a római uralom végét, annak ellenére, hogy a városi környezetben még majd másfél évszázadig tovább élt a római kultúra.