Közel két és fél óra alatt játszódott le a fogyatkozás folyamata, amelyet a központi fekvésű és gyönyörű panorámával rendelkező Benedek-hegyről követtem végig. A mellékelt képen szemléletesen látszik, hogy miközben a Nap fokozatosan magasabbra kúszik az égen, égi kísérőnk egyre nagyobb szeletet harap ki belőle, majd a sorozatfelvétel végén központi csillagunk visszanyeri eredeti alakját.
A legnagyobb takartság idején a Nap kissé sápadtabban világított, ami szokatlanul sejtelmesen derítette meg a tájat. A bemutatott kompozíció egy szűrő használata nélküli reggeli tájkép és szűrővel készült korongfelvételek összesítésével készült.
A maximális, 60%-os fázis előtt és után egy órával készült képeken jól nyomon követhető központi csillagunk alakjának változása. Az észlelés esszenciáját jelen esetben az AR 2303 jelű napfolt adta; érdekes volt megfigyelni, amint a holdperem éles kontúrja mögött lassan eltűnt.
A várban levő Szentháromság-szobor tetején levő Nap szimbólummal együtt ábrázolja az égi eseményt az alábbi kép. Miközben az égitest a fotón túlexponálódott, az objektív blendéjének alakja a megszokott szögletes helyett sarló alakban tükröződött.
A Benedek-hegyre sokan kilátogattak a fogyatkozás ideje alatt; mind a családosok, mind a fotográfusok kíváncsiak voltak az égi produkcióra.
A camera obscura nevű optikai jelenségnek köszönhetően az apró lyukakon áthaladó napfény sarló alakban képezte le az éppen fogyatkozó éltető csillagunkat a Szent Mihály székesegyház talapzatának vöröskövére.
Ez egyszerű és biztonságos módja a napfogyatkozás megfigyelésének.