„Két okból szerettünk volna macskazenét készíteni” – nyilatkozta Dr. Charles Snowdon, a Wisconsini Egyetem pszichológusa a The Huffington Post újságnak. "Egyrészt több gazdi mondta, hogy munka közben gyakran hallgattat rádiózenét az állatokkal, mi pedig arra voltunk kíváncsiak, ez milyen hatással van a kedvencekre. A másik ok, hogy tesztelni akartuk az egyik teóriánkat. Elméletünk szerint ugyanis az állatok képesek élvezni a zenét, muzsikájuknak viszont abban a frekvenciatartományban kell szólnia, és olyan ütemeket kell tartalmaznia, amelyet az adott faj a kommunikáció során használ."
A macskamuzsika megalkotásánál tehát Snowdon és kollégái a természetes cicahangokat próbálták leutánozni. Ehhez hangok közötti csúszásokat és az emberinél egy vagy több oktávval magasabb hangmagasságot használtak. Az ütemválasztásban a dorombolást és a macskák által sokszor kiadott „szopóhangokat” vették alapul. A végeredményt a projekt honlapján hallgathatjuk meg.
A szerzeményeket 47 házimacskával hallgattatták meg. Először két cicamuzsikát játszottak a négylábúaknak, majd Bach és Gabriel Fauré zeneműve következett. A kedvenceket nem nagyon hatotta meg a komolyzene, a fajuknak szánt művek azonban elnyerték tetszésüket, melyet legfőképpen úgy jeleztek, hogy fejüket a hangszórók felé fordították, odamentek és gyakran a hangfalakhoz dörgölőztek. „Mindezt úgy értelmeztük, hogy a macskák kinyilvánították preferenciájukat” – mondta Snowdon az újságnak.
Az eredményt a kutatók szerint a gyakorlatban is fel lehet használni: csökkenteni lehet vele például a házimacskák magas stresszintjét és szorongását. Az eredményeket az Applied Animal Behavioral Science című szaklapban publikálták.