A „világvége trezorként” is becézett magbankot 2008-ban adták át, és az első év végére már 400 ezer féle magmintát tároltak benne. 2013 márciusára ez a szám 770 ezerre nőtt, vagyis öt év alatt közel megduplázódott az itt őrzött növényfajok száma.
Most újabb történelmi eseményt jegyezhetünk fel. Két fafaj, a közönséges lucfenyő (Picea abies) és az erdei fenyő (Pinus sylvestris) magjait is elhelyezték a jeges bunkerben.
A magbankban azonban még bőven van hely, ugyanis akár 4,5 millió féle növénymagot képesek itt tárolni. A -18 Celsius-fok pedig biztosítja, hogy a bunkerben, akár 200 évig is eltarthatók legyenek a létfontosságú búza-, árpa-, borsó- és egyéb magvak.
Noha a magbankkal kapcsolatban a legfőbb célkitűzésként a különféle magok megőrzését szokták emlegetni, a kutatókat valójában jobban érdekli az, hogy a magokat felhasználhatják a különféle élőlények változásainak tanulmányozásához.
„Számomra például nem túl nagy motiváció a katasztrófa forgatókönyv” – mondta a BBC-nek Mari Rusanen, a magbankot működtető egyik nagy nemzeti kutatócsoport munkatársa. „Sokkal fontosabb, hogy ezek a minták lehetőséget nyújtanak a jövőben arra, hogy tanulmányozhassuk a természetes erdőink genetikai összetételében bekövetkező hosszú távú változásokat.”
Most 218 különféle magot helyeztek el a bunkerben. A legidősebb 1938-ból származik.