Egy Manhattan nagyságú apró földnyelven, a mikronéziai Kosrae-szigeten található Leluh városa, amely izgalmas történelmi helyszíneket rejt: itt találhatóak ugyanis a két méter magas, élő korallból épített piramisok, amelyekbe a kosrae-i uralkodókat temették.
A sarunak is nevezett, csonka kúp alakú építményeket élő korallokból állították, amiket egyébként a város többi épületénél is előszeretettel használtak. Amikor egy kosrae-i uralkodó meghalt, kókuszolajjal kenték be a testét, és szövetbe tekerve három hónapig egy saruba helyezték. Ezután exhumálták, és a korallzátony területén temették el.
Leluh a kosrae-i uralkodók székhelye volt 1250-től az 1800-as évek közepéig, amikor megérkeztek a szigetre az idegen kereskedők és misszionáriusok. A piramisok építésének pontos idejét azonban egészen eddig nem sikerült meghatározni, leginkább azért, mert az uralkodók holttesteit nem hagyták bennük, hanem újra eltemették őket. Az egyik saruban, az Inol-1-ben egy öregember és egy kutya maradványait találták, de a radiokarbonos vizsgálatok megállapították, hogy őket nemrég, valamikor 1824 és 1850 között helyezték ide.
A Nyugat-Ausztrál Múzeum korallszakértője, Zoe Richards és csapata most sikeresen meghatározta, mikor készülhettek a rejtélyes piramisok – ők ugyanis magát az építőanyagot, azaz a korallt tanulmányozták. Három saruból gyűjtöttek korallmintákat (az öregemberhez köthető Inol-1, a Lūrūnl és a Bat nevűekből), és urán-tórium datálásnak vetették alá őket – ezt a módszert szokták használni a kalcium-karbonát anyagok időmeghatározására, mint amilyen például a korall is.
A vizsgálatokból kiderült, hogy a sarukat az 1300-as években építhették – sokkal korában, mint ahogy ezt eddig hittük. Ez feltételezi, hogy Leluh városát is hamarabb lakták már, és alátámasztja a szájhagyományt, ami nagyjából erre az időszakra teszi a piramisok építését.
Néhány felhasznált korall akár több ezer éves is lehet – Richards és kollégái szerint ez azt mutatja, hogy a kosrae-i emberek folyamatosan javítgatták a piramisokat. Elég nagy részük készült azonban élő virágállatokból, amelyeket akkor gyűjthettek, amikor apály volt a sziget körül. „Ahhoz, hogy ilyen mennyiségű korallt összegyűjtsenek, és megépítsék a piramisokat és Leluh házait, erősen strukturált hierarchikus vezetőségre volt szükség” – nyilatkozta Richards a LiveScience-nek. Ebben az időszakban Leluh-ban jelentős politikai és közgazdasági aktivitás folyhatott.