A vizsgálat során a tesztcsoportban részt vett férfiak és nők előzetesen mérlegelhették döntéseik következményeit, azt, hogy hipotetikus cselekményükkel hány életet lehetett volna megmenteni. A feltételezett eredmény ismeretében is a nők kifejezetten ódzkodtak a gyilkosság mint a végsősoron pozitív cél eszközétől, így a teszteredmények alapján nagy valószínűséggel akár Hitlert is életben hagyták volna. Egy másik forgatókönyv szerint a csoport tagjai síró gyermekkel együtt rejtőzködő katona szerepébe bújtak. A résztvevőket megkérték, hogy döntsék el, életben maradásuk érdekében megfojtanák-e a hangosan síró gyermeket, hogy ne fedje fel őket az ellenség előtt. A harmadik feltételezett helyzetben arról kellett döntenie a tesztalanyoknak, hogy hajlandóak lennének-e a lányukat szexuális munkára felajánlani családjuk éhezése, és nyomorának elkerülése végett..
A két csoport válaszai megerősítették, hogy a nők elsősorban érzelmi okok miatt vetették el a radikális módszereket, például a gyilkosságot mint megoldást – publikálták a Personality and Social Psychology Bulletin weboldalon megjelent tanulmányban. Rebecca Friesdorf, a kanadai Wilfrid Laurier University végzős hallgatója, a tanulmány társszerzője 40 vizsgálati adathalmazt elemzett. "A nőknél sokkal nagyobb arányban vált ki negatív érzelmi reakciót, ha kárt okoznak embereknek; a férfiak esetében jóval kevésbé szignifikáns ez az emocionális tulajdonság" - nyilatkozta Friesdorf.
Azokat, akik szerint a rövid távú emocionális károsodás végső soron előnyöket hoz, és ezért az felvállalható, utilitaristáknak nevezik. Ezzel szemben azok, akik nem tudják elviselni az erkölcsi, érzelmi konvenciók felrúgását egy kedvezőbb jövőbeli élethelyzet céljából, az úgynevezett deontológiai elmélet követői. A nők szignifikánsan ez utóbbi csoporthoz tartoznak, mivel sokkal nehezebben hozták meg az erkölcsi alapszabályokat sértő döntéseiket. A férfiak jellemzően az utilitaristákhoz sorolhatóak, hiszen ők sokkal gyorsabban és határozottabban tudtak választani a morális aggályokat felvető szituációk közül.
A deontológia a híres 18. századi német filozófus, Immanuel Kant elmélete szerint a szabályok és az egyetemes erkölcsi normák tiszteletén illetve betartásán alapszik. Ennek értelmében az emberi cselekedetek erkölcsi alapja sokkal fontosabb, mint maguk a következmények. A haszonelvűség (utilitarizmus) filozófusai, Jeremy Bentham és John Stuart Mill viszont úgy tartják, hogy az erkölcsi választás célja a lehető legnagyobb haszon elérése. Szerintük emiatt akár egy személy megölése is erkölcsös dolognak tekinthető, ha azzal egy magasabbrendű célt, pédául sok más élet megmentését lehet elérni.