Belülről kifelé halnak meg az óriásgalaxisok

Az NGC 6050 - IC 1179 jelű ütköző spirálgalaxis pár

Első alkalommal sikerült felfedezni annak titkát, hogyan megy végbe az óriásgalaxisok halála: először magjukban, majd a külső területeiken áll le a csillagok keletkezésének folyamata.

"Fontos megérteni az ezekben a galaxisokban lejátszódó folyamatokat, hogy megismerjük, hogyan lett olyan az univerzum, amilyen ma" - fogalmazott Sandro Tacchella, a zürichi műegyetem (ETH) munkatársa a Science című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban.

Az óriásgalaxisok középpontját tízszer olyan sűrűn népesítik be csillagok, mint a Tejútrendszert, és tízszer annyi a tömegük is. Az univerzum csillagainak fele olyan óriásgalaxisokban található, amelyekben több milliárd éve leállt a csillagok képződése.

Vörösen fénylő csillagok

Szinte kizárólag vörösen fénylő, régebbi csillagokból állnak, hiányoznak belőlük a kékesen fénylő fiatal csillagok - innen ered a "vörös és halott" kifejezés, amellyel ezeket az elhalt galaxisokat illeti a tudomány.

Fontos asztrofizikai rejtély, hogyan állt le ezekben az elliptikus galaxisokban a csillagok egykori intenzív képződése. A csillagászok régóta vitáznak erről - mondta Alvio Renzi, a padovai csillagászati központ munkatársa.

Az egyik elmélet szerint a galaxis középpontjában egy hatalmas tömegű fekete lyuk óriási energiaáramlása szétszórja a csillagképző anyagokat. Egy másik tézis szerint leáll a friss gáz áramlása a galaxisba, ezért az szabályosan "éhen hal", mivel hiányzik az új csillagok keletkezéséhez szükséges utánpótlás.

A haldokló óriásgalaxisok szinte kizárólag vörösen fénylő, régebbi csillagokból állnak, hiányoznak belőlük a kékesen fénylő fiatal csillagok Forrás: ESO

Rejtélyes mechanizmus

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) nagyon nagy teleszkópja (VLT) és a NASA Hubble űrteleszkópja segítségével derítették ki a kutatók, hogy az ősrobbanás után hárommilliárd évvel - a csillagok keletkezésének csúcspontján - még keletkeztek csillagok ezeknek a galaxisoknak a külső területein, a belső magjukban azonban már nem.

Tachella és munkatársai azt remélik, hogy ennek a megfigyelésnek a révén megérthetik a pontos mechanizmusát annak, hogyan állt le az óriásgalaxisokban a csillagképződés.

A kutatók 22 galaxist vizsgáltak az ősrobbanást követő hárommilliárd év körüli időszakból. Ezek nagy tömegű, inaktív, elliptikus csillagszigetek, amelyek nagyon gyakoriak a mai univerzumban. A Világegyetem mintegy 13,8 milliárd éves, így a vizsgált galaxisok több mint tízmilliárd évesek.