Április 12-én vasárnap cápatámadás áldozata lett egy 13 éves szörfös fiú Reunion szigetén – adták hírül két napja a helyi hatóságok. A Madagaszkártól mintegy 700 kilométerre északra fekvő sziget az elmúlt években különösen felkapottá vált a turisták, és különösen a szörfösök között.
A vasárnapi tragédia Cape Homard-nál történt, amely egyébként tiltott zóna a fürdőzők, és vízi sportokat űzök számára. A baleset után a hatóságok a fürdőzésre nem engedélyezett partszakaszokat lezárták.
A sziget vizein 2011 és 2015 éve eleje között szokatlanul sok, a mostani esetet is beleértve 16 cápatámadás történt, amelyből 7 végződött halálos eredménnyel.
A támadások relatíve nagy száma felveti azt a kérdést, hogy vajon mi állhat a korábbiakhoz képest tömegesnek tekinthető agressziók hátterében. A cápatámadás hosszú évekig szinte ismeretlen fogalom volt Reunion szigetén.
Dr. George H. Burgess a cápatámadások okait kutató nemzetközileg elismert tengerbiológus, a Floridai Természettudományi Múzeum Nemzetközi Cápatámadási Adatbankjának (International Shark Attack File, ISAF) kurátora az eset kapcsán nyilatkozott a Live Science tudományos portálnak.
Dr. Burgess rámutatott, amíg globálisan rohamosan csökken a világtenger cápapopulációja, addig ezzel szemben a statisztikai adatok azt mutatják, hogy az elmúlt tíz évben évről évre emelkedett a cápatámadások száma. Ennek okai igen összetettek, de Reunion példája egy új jelenségre hívja fel a figyelmet.
Az 1990-es évek végétől, illetve az elmúlt évtized elejétől több óceáni szigetország nyitotta meg kapuit a tömegturizmus előtt, köztük olyan területek is, amelyeket korábban elkerült az idegenforgalom. Egyre többen keresik fel ezeket a népszerűvé vált üdülőhelyeket, és a turisták anélkül veszik birtokba a korábban elhagyatott, nyaralóktól mentes partokat, hogy tisztában lennének a rezidens (helyben élő) cápafajok nagyobb csoportjainak élőhelyeivel.
Ez pedig előbb-utóbb konfliktus helyzetet teremt a cápák, és a ragadozók területét egyre nagyobb tömegben ellepő fürdőzők, szörfösök között. Dr. Burgess véleménye szerint két eset lehetséges; a nyaralók vagy könnyelműen figyelmen kívül hagyják a helyiek információit, vagy pedig nem kapnak megfelelő tájékoztatást. Akár így van, akár úgy, a tudatlanság és a könnyelműség könnyen bajt okoz a tengeren.
A több mint 400 ismert cápafajból alig két tucatnyi az, amely potenciálisan veszélyes lehet a fürdőzőkre nézve. E fajok közel kétharmada a trópusi tengerekben honos. Érdekes sajátosság, hogy a támadási statisztikák "éllovasa", a világviszonylatban legtöbb balestet okozó nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) elsősorban a mérsékeltövi tengerek hűvösebb vizét kedveli, a trópusokon igen ritka.
Ezzel szemben a rangsorban második tigriscápa (Galeocerdo cuvier) illetve a harmadik „helyezett” bikacápa (Carcharhinus leucas) szinte valamennyi trópusi területen előforduló kozmopolita faj. A vasárnapi halálos kimenetelű támadást egy 3,5 méteres tigriscápa okozta.
Az elmúlt négy évben a Reunion vizein történt támadások hátterében is a tigris és a bikacápa, valamint az óceáni fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus ) áll.
A viszonylag nagyobb kockázatot jelentő trópusi fajok közé tartozik még a röviduszonyú makó (Isurus oxyrhincus), a selyemcápa (Carcharinus faciformis), a nagy pörölycápa (Sphyrna mokarran), továbbá a feketefoltos cápa (Carcharhinus limbatus) is.
A fokozott kockázatot jelentő fajok közül a tigris, a bika, valamint a feketefoltos, illetve a nagy pörölycápa is területtartó, pontosabban meghatározott területhez kötődő cápák, ezért is lenne megszívlelendő fokozottan figyelembe venni Dr. Burgess analízisét az elhagyatott partszakaszok birtokbavételénél.
A cápák összetett viselkedéssel és rendkívül fejlett érzékszervekkel rendelkező csúcsragadozók, amelyek evolúciója közel 400 millió éves törzsfejlődési múltra tekint vissza. A számos és igen finom érzékszervvel „felszerelt” ragadozókat a zsákmányszerzés, de akár területvédelem vagy menekülés során is az észlelt ingerek irányítják.
Ezek között számos olyan inger létezik amely a prédálási, vagy pedig a menekülési ösztönt erősíti. A fürdőzők és szörfösök legnagyobb része nincs is tisztában vele, hogy a mégoly jelentéktelennek, ártalmatlannak, vagy játékosnak tűnő magatartás, mint például a víz paskolása, egy-egy cápafajból agressziót válthat ki.
Van néhány olyan általános óvatossági rendszabály, amelynek betartásával minimalizálható a cápatámadás veszélye. Talán nem haszontalan ezekből néhányat megjegyezni.
Az egyik legfontosabb alapszabály, hogy minden körülmények között őrizzük meg a higgadtságunkat, mivel gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a pánik a legrosszabb tanácsadó. Soha ne ússzunk egyedül. Megfigyeléseken alapuló tény, hogy csoporttal szemben még az agresszív cápafajok is sokkal óvatosabban viselkednek. Ne menjünk úszni a hajnali, vagy az alkonyati szürkületben, mert számos nagytestű cápafajnak ez a tipikus prédálási napszaka..
Kerülni kell a halászhajók és horgászcsónakok közelségét, valamint a vonuló halrajokat. Érdemes megfigyelni, hogy hol köröznek nagyobb számban tengeri madarak, mivel az halrajokra utaló csalhatatlan jel; a halrajokat pedig gyakran követik a ragadozók. Mindig kerüljük el a partközeli lagúnák mély csatornáit, illetve a zátonyok leszakadásait, ezek ugyanis szintén a cápák kedvelt vadászterepei.
Ne viseljünk csillogó ékszereket, és élénk, feltűnő, elsősorban pink, neonzöld vagy citromsárga színű fürdőruhát. A csillogó színek felkelthetik egyes cápafajok érdeklődését. Ússzunk nyugodtan, egyenletesen, kerüljük a hirtelen kapkodó tempózást, és a víz paskolásá, ütögetésétt.
Az egyenetlen mozgás keltetet szabálytalan lökéshullámok, amelyet a cápa a láthatóság határán túlról észlel, sebesült hal vergődésére emlékezteti, és agresszívvé teheti az állatot. Ne menjünk friss sebbel a vízbe, és legalább ennyire fontos, hogy ne vizeljünk a tengerbe. A vizelet a nagyobb cápák számára még komolyabb ingerforrás, mint a vér.
Ha a közvetlen közelünkben cápát észlelünk, álljunk meg, és semmilyen körülmények között ne ússzunk el pánikszerűen. Amennyiben van rajtunk úszószemüveg vagy búvármaszk, tekintetünkkel kövessük a köröző cápát, tartsuk fenn vele a szemkontaktust, mindig forduljunk utána, és soha ne engedjük a hátunk mögé.
Lassan, és a szemkontaktust fenntartva hátráljunk. Ha az állat túlontúl tolakodóvá válik, végső esetben ököllel üssünk erősen az orrára, szemére, vagy a kopoltyúrésire, ezek a legérzékenyebb pontjai. Még a legagresszívabb fajok is respektálják az erőteljes ellentámadást, és általában odébbállnak. Végül ne feledjük, hogy az ember minden évben átlag 100 millió cápát mészárol le, 70 százalékukat az uszonyukért.
Az ENSZ mezőgazdasági szakosított szervezete a FAO kimutatása szerint napjainkban már 180 cápafaj minősül súlyosan veszélyeztetettnek, vagy áll a kihalás szélén.
Az éves átlagban bekövetkezett 5-15 halálos eredményű cápatámadás az állat ember elleni agresszióinak sorában a legutolsó helyen áll. Annak, hogy valaki szombaton elvigye az ötös lottó főnyereményét, jóval nagyobb a matematikai esélye, mint hogy cápatámadás áldozatává váljon.