Arról már korábban is tudtunk, hogy az utolsó jégkorszakot követően meglepő gyorsasággal népesültek be újra a brit szigetek – a jég visszahúzódása után a délebbi európai kontinentális területekről szinte rögtön a mai Nagy-Britannia déli részeire érkeztek az embercsoportok. Ekkor a mai La Manche csatornát még nem borította tenger, így száraz lábbal kelhettek át az emberhordák.
Az utolsó jégkorszak, az úgynevezett Würm-glaciális nagyjából 110 000 évvel ezelőtt kezdődött Földünkön – ekkor a jégtakaró az északi félteke jelentős részét elborította, visszavonulásra késztetve az ezeken a területeken élő embereket.
A glaciális maximum (a jég legnagyobb kiterjedése) mintegy 18 000 éve lehetett, az ítéletidő pedig nagyjából 10 000 évvel ezelőtt kezdett enyhülni. A brit szigeteken a jégkorszak kezdeti, enyhébb időszakában kis népességszámú csoportok éltek, akiknek az igazán hideg megérkezésével (24 000 évvel ezelőtt) el kellett menekülniük Európa délebbi területeire, azaz Spanyolország északi és Franciaország középső részére.
A környék elszigeteltségének 14 700 évvel ezelőtt egy felmelegedési hullám vetett véget: kevesebb, mint három év alatt a hőmérséklet 6-7 Celsius-fokot emelkedett, a jégtakaró pedig visszahúzódott. A "brit" ősemberek ekkor szinte rögtön elindultak, hogy visszatérjenek otthonukba, legalábbis a dél-angliai archeológiai leletek erről árulkodnak.
A mai Somerset területén található Gough-barlangban megtalált 14 700 éves emberi csontok segítségével a kutatók bebizonyították, hogy a szigetek korábbi lakói meglepően rövid idő alatt értek vissza a délebbi területekre.
A Gough-barlang
A Gough-barlang a Cheddar-szurdokban található, amely egyébként is bővelkedik régészeti leletekben. A barlangot a 19. században fedezték fel először, és 1992 óta folynak benne az ásatások – kutatók egy tucat jégkorszakbeli állati és emberi maradványra bukkantak a korábban elárasztott területeken. A mészkőüreg 90 méter magas és több mint két kilométer hosszú, itt található a Cheddar Yeo, azaz Nagy-Britannia legnagyobb földalatti folyórendszere.A barlangban talált csontok azonban nem csak a visszatérés idejéről meséltek: a londoni Természettudományi Múzeum kutatói vizsgálatok hosszú sora után kijelentették, hogy a csontokon talált vágásnyomok megdöbbentően hasonlítanak azokra, amelyeket az elejtett állatok maradványain találtak, így valószínűsíthető, hogy a jégkori britek fogyasztottak emberhúst.
Azt egyelőre még nem tudni, hogy pontosan milyen célból ették meg társaikat – könnyen lehet, hogy elhunyt rokonaik előtt tisztelegtek így, esetleg a legyőzött törzsek tagjai felett ültek lakomát. Egy azonban biztos: fogyasztottak emberhúst, sőt, a halottak koponyáját ivókupaként hasznosították.
„A barlangban talált emberi maradványokat számos alkalommal megvizsgálták” – nyilatkozta Dr. Silvia Bello, a Természettudományi Múzeum paleoantropológusa. –„A legutóbbi analízis során megállapítottuk, hogy a koponyák maradványait egyfajta ivótálként alakították át.
A korábbi vizsgálatokhoz képest sokkal több mindent megtudtunk a barlangban szétszórt csontokról is: megnyúzásra, rágásnyomokra, csontzúzásokra és a csontvelő kinyerésére utaló kétségbevonhatatlan bizonyítékokat találtunk.” A kutatás eredményeit Dr. Silva és kollégái a Journal of Human Evolution tudományos folyóiratban ismertették.
A legutóbbi feltárásban a múzeum mellett részt vett a University College of London és néhány spanyol egyetem is. Radiokarbon kormeghatározások segítségével kimutatták, hogy az emberi maradványok viszonylag rövid idő alatt kerültek ide – ez arra utalhat, hogy az ősi "britek" csak meghatározott időintervallum alatt lakták a barlangot és területét. Valószínűleg vadászat miatt jártak erre gyakrabban, vagy esetleg azért, hogy eltemethessék a halottaikat.
A Cheddar-szurdokban található barlangot az úgynevezett Magdaleniai kultúrához tartozó embercsoport látogathatta – ők egy vadászó-gyűjtögető népcsoport voltak, akik Délnyugat-Európából származtak. Valószínűleg a mai Belgium területéről érkeztek a szigetekre akkor, amikor az időjárás enyhülni kezdett.
Bár Európa szerte találhatók ősi kannibalizmusra utaló jelek, ezek a leletek mégis különlegesek: arra engednek következtetni, hogy az emberhúst temetési szertartások során fogyasztották abból a célból, hogy megtiszteljék halottaikat. Valószínűleg a koponyakupákat is csupán ekkor, rituális célból használták.