Vérben úszó tengerszoros mögé bukott le a nap

1915. április 25-én kora reggel, a Dardanellák bejáratát uraló Gallipoli-félsziget partjai felé bukdácsoló dereglyéken szorongó ausztrál és brit katonák abban a meggyőződésben kémlelték a baljóslatú csendbe burkolózott partvidéket, hogy lehengerlő rohamukkal egyszer s mindenkorra elsöprik a karsztos lankák mögött rejtőzködő török védőket. Létszámfölényükben bízva készülődtek a partraszállásra. Fényes győzelem helyett azonban megszégyenítő és keservesen véres kudarc várt rájuk.

Színre lép Kemal ezredes, Gallipoli Leonidásza

Öt antant hadosztály, a Brit Birodalom angol–ausztrál magasabb egységei, valamint a francia haderő jól felszerelt alakulatai 1915. április 25-én azzal a céllal szálltak partra a Gallipoli-félsziget északi csúcsán, Krithia közelében, hogy megadják a kegyelemdöfést a betegeskedő Oszmán Birodalom feltételezésük szerint reményt vesztett védőinek.

V. György király megszemléli az angol expedíciós haderő egyik egységét Forrás: Wikimedia Commons

A Krithia és Ari Burun térségében összevont török hadosztály élére V. Mehmed szultán katonai tanácsadója, Otto Liman von Sanders német tábornok kitűnő érzékkel azt a mindenre elszánt török hazafit és páratlanul tehetséges katonai vezetőt, Musztafa Kemal ezredest állította, akit néhány évvel később Kemal Atatürkként, a modern török állam megalapítójaként ismert meg a nagyvilág.

Otto Liman von Sanders német tábornok, V. Mehmed szultán katonai tanácsadója Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Sir Henry Wilson tábornok, aki 1913-ban a brit vezérkar megbízásából a második Balkán-háború helyszíneit járta végig, nem volt valami nagy véleménnyel a török hadsereg vezetéséről, de egyvalakire felfigyelt: „Van egy Musztafa Kemal nevezetű férfi, egy fiatal ezredes. Figyeljenek rá. Sokra viheti” – írta a Londonnak küldött jelentésében.

V. Mehmed szultán uralkodása alatt lépett be Törökország az első világháborúba Forrás: Wikimedia Commons

Az angol tábornokból, mint utóbb kiderült, a vátesz szólt.

Véres drámába torkolló partra szállás

Kemal ezredes a technikai és létszámhátrányban lévő alakulatait Gallipoli magaslatainak mesteri kihasználásával helyezte el. A védőkre átragadt az ezredes lángoló hazafisága, és kemény elszántsággal várták a magabiztosan közeledő antant erőket.

Musztafa Kemal Atatürk portréja. Kemal Atatürk még mint a szultáni haderő ezredese irányította Gallipoli sikeres védelmét Forrás: aramaske.com

Amint az angol–ausztrál egységek csatasorba fejlődtek, hogy egyetlen lendületes rohammal elfoglalják Krithia magaslatait, rázendített a török védők fegyverarzenálja. A németek által kiképzett török tüzérség pontosan vezetett sortüzei súlyos rendet vágtak a rohamozó antant erők soraiban.

A Dardanelláknál felállított nehéztüzérségi löveg, a német Roon páncélos cirkálóról származott Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

A halált megvető bátorsággal továbbnyomuló ausztrál katonákat a szétszórtan, kis egységekben és jól álcázva elhelyezett török védők megsemmisítő puska- és géppuskatüze fogadta, amikor az ausztrálok a magaslatok lábához értek. Öldöklő harc vette kezdetét, amely soha nem látott méretű antant vereségbe torkollott. A csata végére az angol–ausztrál és francia erők katonáik 60 százalékát vesztették el.

Partra szálló antant egységek a Gallipoli félszigeten, 1915. április végén Forrás: Wikimedia Commons

A Kemal ezredes védővonalai előtt összeomlott támadás után Seddü'l-Bahirnál egy 200 fős ausztrál rohamegységből csak 11-en tértek vissza hírmondóként.

Mr. Churchill kapitális baklövése

1914 végére a nyugati front megmerevedett, és kialakult a hosszan tartó lövészárok-háború. Novemberben Törökország a központi hatalmak oldalán belépett a háborúba, ami a „puskaporos hordó” Balkán amúgy is zűrzavaros erőviszonyainak a Német Császárság és az Osztrák–Magyar Monarchia javára történő átbillenésével fenyegette az antant hatalmakat.

Winston Churchill, mint az Admiralitás első lordja. A kudarcba fulladt Gallipoli-félszigeti partra szállás az ő ötlete volt Forrás: Wikimedia Commons

Az új helyzetben a londoni kormány agilis haditengerészeti minisztere, az Admiralitás első lordja, Winston Churchill fejéből pattant ki az az ötlet, hogy a tengerszorosok lezárásával adjanak mattot a balkáni beavatkozásra készülő Oszmán Birodalomnak.

1915 májusától állóháború alakult ki a félszigeten Forrás: iwm.org.uk

A hadművelet legfontosabb politikai-katonai céljai a Monarchia által szorongatott Szerbia megsegítése és az osztrák–magyar impérium balkáni pozícióinak meggyengítése mellett az lett volna, hogy rákényszerítsék a németeket arra, hogy csapatokat vonjanak el a nyugati frontról.

A 29. indiai ezred szikh géppuskása a Gallipolinál bevetett brit gyarmati csapatok kötelékéből Forrás: army.mod.uk

Az ötleten fellelkesedve Briand külügyminiszter 400 ezer fős antant expedíciós haderő bevetését szorgalmazta, de a német nyomás alatt álló francia haderő helyzete miatt Joffre hadügyminiszter és a kormány elutasította, hogy francia egységeket vonjanak ki a frontról, és küldjenek keletre.

Rohamozó ausztrál gyalogság. Az ausztrál egységek rendkívül súlyos veszteségeket szenvedtek el Gallipolinál Forrás: Kings Academy

A makacs első lord azonban nem visszakozott tervétől a francia szövetséges hezitálása miatt. Winston Churchill ekkor még nem sejthette, hogy ötletével az antant egyik legcsúfosabban végződő háborús kalandjának kovácsává válik.

Mégsem bizonyult sétagaloppnak

Mivel a franciák idegenkedtek egy nagyobb szárazföldi hadművelettől a Balkán térségében, de ők maguk is belátták Törökország semlegesítésének szükségességét, az angolokkal közösen olyan tervet dolgoztak ki a Dardanellák elfoglalására, amelyben a haditengerészet alkotta a fő csapásmérő erőt.

Török partvédelmi állásokra sortüzet lövő antant csatahajó Gallipoli partjai előtt Forrás: Gallipoli Experience

A Márvány-tenger bejárata ellen 1915. február 18-án megindított és eleinte sétagaloppnak gondolt hadművelet azonban végül az antant számára megszégyenítő vereséggé, a törökök számára pedig hősies honvédő eposszá vált. A haditerv szerint az egyesített antant flotta a csatahajók folyamatos ágyútüzével először megsemmisíti a tengerszorost védő parti erődítményeket, majd a Márvány-tengerre kihajózva egyszer és mindenkorra lezárja a Dardanellákat.

Török nehéztüzérség lövi az antant flottáját Forrás: Bundesarchiv/O.Ang.

Az antant haditerve ugyan nem számolt Isztambul és a nyugat-kisázsiai területek elfoglalásával, de a politikai boszorkánykonyha párizsi és londoni üstkeverői úgy gondolták, hogy a tengerszoros megszállása kiüti Törökországot a háborúból, és ezzel a semleges, illetve ingadozó Görögországot és Bulgáriát is a maguk oldalára állíthatják.

Büszke sorhajók csatasorát szétziláló félhold

A hadihajók majd egy hónapig tartó folyamatos ágyúzása után az antant erők brit parancsnoka, Sir Ian Hamilton úgy vélte, hogy szabaddá vált az út a flotta előtt. 1915. március 18-án a sorokba rendezett hadihajók megkezdték a behatolást a szorosba. Csak ekkor bizonyosodott be, hogy a hosszas tüzérségi előkészítés sokkal kisebb kárt okozott a török partvédelmi létesítményekben, mint azt feltételezték.

Süllyedőben lévő brit hadihajó, a HMS Irresistible. Az egyesített antant flotta megszégyenítő vereséget szenvedett a török tüzérségtől és aknazártól Forrás: Library Of Congress

A törökök megvárták, amíg az antant hajói mélyen beúsztak a tengerszoros manőverezésre alkalmatlan szűk bejáratába, majd feléledtek a jól álcázott partvédelmi ütegek. A közelről leadott összpontosított tüzérségi tűz, illetve az aknazár súlyos vámot szedett az antant hadihajói között. A francia Bouvet cirkáló felrobbant, és pillanatok alatt a hullámsírba merült 600 tengerésszel a fedélzetén.

A májusi török ellentámadásban elesett antant katonák Forrás: Wikimedia Commons

A Gaulois, a Suffern, az Agamemnon és az Inflexible szintén súlyosan megsérült, az Irresistible brit csatacirkáló pedig szintén a Bouvet sorsára jutott. Ennyire rövid idő alatt ilyen súlyos veszteség példa nélküli volt a büszke brit és francia hadiflotta addigi történetében.

Azt parancsolom, hogy haljatok meg!

A haditengerészet kudarca miatt előtérbe került a szárazföldi megoldás, az, hogy a félszigetet partra szálló erők foglalják el. Annak ellenére, hogy az április 25-i roham véres kudarcba fulladt, április 27-én a megerősített és jelentős túlerőben lévő brit erők ismét megrohamozták a Krithia mellett beásott török védők állásait.

A török katonák elszántan és sikeresen védekeztek Forrás: Maxdefault

A kegyetlen harcban az angolok lépésről lépésre nyomultak előre a kétségbeesett elszántsággal védekező törökök puskatüzében. A rá következő hetekben, május 6-án és május 19-én ettől északra, az úgynevezett Anzac bozót területén partra szállt ausztrál–új-zélandi csapatok próbálkoztak a makacsul védekező törökök megsemmisítésével.

Török harcosok a Musztafa Kemal parancsnoksága alatt álló gallipoli véderőből Forrás: muslimvillage.com

Válaszul Musztafa Kemal ezredes a csapatai élére állva és minden tartalékát mozgósítva heves ellentámadást indított az angol-ausztrál erők ellen. "Nem azt parancsolom, hogy támadjatok. Azt parancsolom, hogy haljatok meg! Amíg a haláltusánkat vívjuk, időt nyerünk, hogy az erősítés és annak parancsnoka megérkezhessen" – ezekkel a szavakkal vezette rohamra embereit a mindenre elszánt török parancsnok.

A Dardanellák megvédésének hősi eposza

A fanatikus elszántsággal harcoló török katonák kiverték a briteket a korábban megszerzett állásaikból, és Kemal ezredes egészen a partig kergette vissza a túlerőben lévő ellenséget. A hatalmas veszteségeket elszenvedett török csapatoknak azonban ahhoz már nem volt elég erejük, hogy a tengerbe szorítsák vissza az antant erőit.

A hadműveleteket ábrázoló korabeli térkép Forrás: Wikimedia Commons

A nyugati hadszíntérhez hasonlóan a félszigeten is megmerevedett a frontvonal. 1915 nyarán minden próbálkozás ellenére sem sikerült felszámolni a török védelmet, az antant erők egy tapodtat sem jutottak előre. Az antant csapatok látványos kudarca és hatalmas veszteségeik az addig ingadozó Bulgáriát a központi hatalmak oldalára állították. A hősies és eredményes török védekezés miatt megnőtt Törökország tekintélye.

Szégyenteljes elkullogás véres fejjel

Bulgária 1915. októberi hadba lépése megváltoztatta a balkáni erőviszonyokat. Az Osztrák–Magyar Monarchiával összefogva lerohanták Szerbiát, majd a Monarchia elfoglalta Montenegrót és Albániát. Az antant, látva a vereséget és a Balkánon kialakult új, fenyegető helyzetet, októberben belátta, hogy Gallipoli elfoglalásának terve kudarcba fulladt, és fontolgatni kezdte csapatainak fokozatos kivonását.

Sir Ian Hamilton tábornok ellenezte a visszavonulást, leváltották Forrás: Wikimedia Commons

A kiürítés gondolata ellen tiltakozó Sir Ian Hamilton tábornokot, a gallipoli antant haderő parancsnokát leváltották, és helyére a jóval készségesebb Sir Charles Monro tábornokot nevezték ki, aki november 15-re elkészítette az evakuálás tervét. December 8-án megszületett a végleges döntés az ostrom befejezéséről és Gallipoli feladásáról. Az utolsó brit katonák 1916. január 7-én távoztak a félszigetről. Addig az antant 144 109 főt vesztett halottakban és sebesültekben, a technikai veszteségekről, köztük az elsüllyesztett hadihajókról már nem is beszélve.

Antant katonák holttestével borított hajó, egykorú grafikán Forrás: Wikimedia Commons

A hősiesen ellenálló törökök még ennél is komolyabb, már-már thermopülai veszteségeket szenvedtek el; a hazai föld megvédése 251 309 halottat és sebesültet követelt.

Antant erők Gallipoli partjainál. Keserves volt a visszavonulás Forrás: Bundesarchiv/Popper, Paul

Winston Churchillnek haditengerészeti miniszterségébe került a véres gallipoli kaland, mint „ötletgazdának” távoznia kellett a kormányból. A kemény és elszánt győztes, Kemal ezredes – később pasa, azaz tábornok – még 1918, a „nagy háború” vége után is koppintott egyet az antant orrára. Törökország Trianonja, az 1920-as sévres-i békeszerződés – amelyet VI. Mehmed, az utolsó oszmán uralkodó írt alá –, Törökországot nemcsak az Égei-tengeri szigetektől, hanem még Anatólia egy részétől is megfosztotta volna.

Az utolsó oszmán uralkodó, VI. Mehmed szultán írta alá a török "Trianont", a sévres-i szerződést Forrás: Wikimedia Commons

Musztafa Kemal a békeszerződés hírére kiáltványt intézett a török nemzethez a területi függetlenség megvédésére. Ankarában új kormányt alakított, és a hadsereg támogatásával trónfosztottnak minősítette az utolsó szultánt. Az antantnak pedig megüzente, hogy az új kormány nem tekinti magára nézve kötelezőnek a sévres-i szerződést, és nem hajlandó további területek átadására.

Kemal Atatürk, a modern Törökország megteremtője, visszautasította az antant feltételeinek teljesítését Forrás: Wikimedia Commons

Kemal pasa súlyos vereséget mért az antant diktátumának fegyveresen érvényt szerezni akaró – és a franciák által támogatott – görög csapatokra; nemcsak hogy kiverte őket török földről, hanem még a szultáni adminisztráció által átadott európai területek egy részét is visszafoglalta tőlük. Az antant kénytelen volt lenyelni a békát, és az 1923-as lausanne-i szerződéssel szentesítette a törökök által kiharcolt területi status quót.