A kutatási projekt a veszélyeztetett északi simabálnákat (Eubalaena glacialis) tanulmányozta az arktikus vizeken. Ezúttal nem csupán a hangtónusukat figyelték meg, hanem a a bálnák által kibocsátott különböző hangok hosszát és frekvenciáját is megmérték.
A tanulmányt a 169. Acoustical Society of America ülésen fogják részletesen ismertetni.
A bálnák számos különböző hívóhangot bocsátottak ki, köztük például olyat, amely egy elsütött fegyver hangjára, vagy éppen női sikolyra hasonlított. A kutatók külön elemezték a bálnák egymás közötti akusztikus kommunikációját. A széles skálán mozgó hangokkal az északi simabálnák a közelben lévő fajtársaiknak adnak jelzést. Mindkét nembeli egyedek, hímek és nőstények egyaránt hasonló hívóhangokat produkálták. A bálnák "énekét" korcsoportok szerint is vizsgálták a tengerbiológusok.
A kutatócsoport vezetői, Jessica McCordic és Susan Parks professzor több mint egy évtizede vizsgálnak hasonló, az északi simabálnáktól származó archivált akusztikai hangadatokat. A hanganyagot az állatokra rögzített tapadókorongos érzékelők segítségével gyűjtötték össze. McCordic állítása szerint nem tapasztalható jelentős változás a mostani és a korábban rögzített „hívások” frekvenciáiban, de azok időintervallumában számos szignifikáns eltérést tapasztaltak. A hangkibocsátás tartama egyedenként változik, így a rögzített hangok kiválóan alkalmasak egyedszintű azonosításra. Utóbbi felfedezés az állatok vándorlási útvonalának pontos feltérképezésében játszhat fontos szerepet.
A bálnák vonulásában mutatkozó törvényszerűségek feltárása komoly előrelépést jelenhet e súlyosan veszélyeztetett, a kihalás szélén álló faj védelmében. A Vadvédelmi Világalap (World Wildlife Fund, WWF) szerint az északi simabálnák tekinthetők a világ egyik legveszélyeztetettebb állatfajának, még annak ellenére is, hogy már 1930-ban, a bálnavadászat időszakában védelmi intézkedéseket hoztak fennmaradásuk érdekében. A legfrissebb becslések szerint az északi simabálnák állománya jelenleg mindössze 450 egyedből áll.