A hímivarsejtek a here mélyén meghúzódó őssejtekből származnak. Amikor ezek az őssejtek osztódnak, két út áll előttük. Vagy egy újabb pár őssejtté alakulnak, amelyek a herében maradnak, vagy elkezdenek hímivarsejtté, spermiummá alakulni.
Ahhoz, hogy a férfiak megőrizzék termékenységüket, heréiknek jól egyensúlyban kell tartani ezt a két lehetőséget. Ha túl sok sejt változik át spermiummá, akkor kimerülhet az őssejtraktár, és leállhat a hímivarsejt-termelés. Ha túl kevés, akkor a spermiumszám csökkenhet a kívánt érték alá, mivel a herék őssejtekkel lesznek tele. Mindkét forgatókönyv terméketlenséghez vezet.
Ikami Kanako és munkatársai (Biológiai Alapkutatások Nemzeti Intézete, Okazaki) új tanulmányukban azt állítják, hogy a sejteken belüli egyetlen különbség határozza meg, hogy az őssejt spermiummá alakul-e, vagy sem. Ikami egereken végzett kísérleteket, és észrevette, hogy a sejteket a bennük lévő gének alapján két specifikus csoportba lehet sorolni. Az egyik csoport tagjai egy olyan fehérjét készítenek, amely képes kapcsolódni a retinsavhoz (az A-vitamin terméke), a másik nem.
Amikor eljön az ideje az új spermiumok termelésének, egy retinsavjel érkezik a herékbe. Ez minden sejthez eljut, de nem minden sejt alakul át hímivarsejtté. Ikami azt tapasztalta, hogy azok a sejtek, amelyek képesek megkötni a retinsavat, spermiummá alakulnak, a többiek viszont folytatják az őssejttermelést.
Amikor Ikami arra késztette a retinsavra érzéketlen sejteket, hogy azok is termeljék a sav megkötéséhez szükséges fehérjét, majd retinsavat adott nekik, ezek is hímivarsejtekké kezdtek alakulni.
Ebből kiderült, hogy a herében lévő valamennyi őssejt képes spermiummá alakulni, de egy „kapcsoló” megakadályozza, hogy ezt egyszerre tegyék, és így terméketlenné tegyék a gazdájukat.