A geoglifák olyan hatalmas motívumok, alakzatok, amelyeknek igazi mintáját csak a magasból tudjuk teljesen kivenni. Leghíresebb megjelenésük a perui Nazca-vonalak, de az egész világon találhatunk ezekhez hasonlókat, többek között az Egyesült Királyságban, Ausztráliában vagy Szaúd-Arábiában is. Azt, hogy pontosan miért készültek, a mai napig nem tudjuk – sokan úgy gondolják, hogy csillagászati megfigyelések alapján készítették ezeket, mások azt vélik, hogy zarándokutakat jelképeztek.
A mostani tanulmány ez utóbbi elméletet igyekszik megerősíteni – írja a Live Science tudományos portál. Későbbi korokban azonban a geoglifák feladata – egy másik kultúrának köszönhetően - megváltozhatott.
Így készülhettek
A formákat az inkák felemelkedése előtt készítették. Ez úgy történt, hogy a hosszú idő alatt a környezet hatásaitól vörösesbarnává mállott felszíni kavicsréteget eltávolították, így előbukkant az alatta fekvő világosabb réteg. Az alakzatok különböző növényeket, állatokat, mitikus lényeket, geometriai formákat (trapézok, háromszögek) ábrázolnak.
Két különböző kultúra?
Az elmúlt években a japán Yamagata Egyetem kutatócsoportja 100 geoglifa elhelyezkedését, stílusát és elkészítésének módját tanulmányozta. A szakembergárda azt állapította meg, hogy két különböző népcsoport állhat ezek megalkotásának és használatának a hátterében.
A vonalak többsége egy ősi, inkák előtt létrehozott szertartási központhoz, Cahuachihoz vezetett. A vallási hely felé mutató geoglifák egyik csoportját – köztük egy kondorkeselyű alakzatot - az El Ingenio-völgy környékén találták. Az alakzatok másik csoportja – amely főleg természetfeletti lényeket ábrázol – főként a Nazca-völgyben fekszik, és más irányból mutat Cahuachi felé. A két különböző helyen talált geoglifáknak nemcsak a témája, de stílusa is jelentősen eltér egymástól.
A geoglifáknak egy harmadik csoportja is létezik, ennek ábrái a Nazca-fennsíkon helyezkednek el és vélhetően a két kultúra találkozásának eredményeként születhettek meg.
Mindebből a kutatók arra következtettek, hogy az El Ingenio-völgy környékén talált alakzatcsoportot az i. sz. 200-ig tartó, úgynevezett formatív kor alatt készítették, és kizárólag zarándokútként használták. A rajzok Nazca-völgyi csoportja azonban az i. sz. 450-ig tartó korai Nazca periódus kultúrájának munkája, amelynek képviselői kerámiaedényeket törtek össze a vonalak találkozási pontjain. Erre a korabeli edénydarabkák leleteiből következtetnek a szakértők.
A vonalak és alakzatok készítése még a Cahuachi szenthely pusztulása után is folytatódott. Az eredményeket az Amerikai Archeológusok Társaságának 80-ik éves találkozóján ismertették.