Napelemes a legbizarrabb tengeri vadász

Sokáig úgy hitték, hogy a furcsa kinézetű hatalmas holdhal a világtenger leglustább hala

A Tokiói Egyetem tengerbiológusai egyedülálló vállalkozásba fogtak; jeladóval és nyomásálló apró videokamerákkal szereltek fel hét holdhalat. A halak világának talán legfurcsább, nagyobbrészt rejtett életmódot folytató óriásairól a projektnek köszönhetően sok új érdekes adathoz jutott a tudomány.

Malomkő a víz felszínén

William Beebe, a neves amerikai zoológus és tengerkutató által idézett adoma szerint, amikor a modern rendszertan atyja, Carl Linné először pillantotta meg ezt a valóban nagyon furcsa monstrumot, így kiáltott fel: „Molla mollium! A legnagyobb malomkő valamennyi között!”

Sokáig úgy hitték, hogy a furcsa kinézetű hatalmas holdhal a világtenger leglustább hala Forrás: Science

A 18. századi svéd tudós ezzel valószínűleg az állat malomkövet idéző kerekded formájára és szürke színére utalhatott latinul megfogalmazott érzelemkitörésében. Hogy így történt-e, vagy sem, ma már nem tudhatjuk, de tény és való, hogy a holdhal kettős nevezéktan szerinti tudományos fajneve, a Molla molla latinul malomkövet jelent.

A híres 18. századi svéd természettudós, Karl Linné portréja. A holdhal "malomkő" elnevezését Linnének tulajdonítják Forrás: Origo

A köznyelvben a lajhár a lustaság szinonimája. Nos, ha az általában fürgének ismert tengeri halak lajhárját keressük, az eddig rendkívül lassú mozgásúnak ismert holdhal kétségkívül a dobogó legmagasabb fokára pályázhatna.

A felszínen oldalára fordulva sütkérező holdhal. Látszólagos inaktivitása miatt sokáig a tengerek lajhárjának tartották Forrás: youtube

A Tokiói Egyetem ichtyológusainak Itsumi Nakamura professzor vezetésével elvégzett kutatása azonban úgy tűnik, megcáfolja ezt az eddigi igaztalan vélekedést.

Videokamerával a szürkületi zóna éjsötét mélységeibe

Nakamura professzor és munkatársai a Funakoshi-öbölben befogott hét példányra a mélységet és vízhőmérsékletet, továbbá az állatok testhőjét mérő műszereket szereltek, emellett néhány holdhalra apró nyomásálló kamerát és fényforrást is rögzítettek.

A bizarr megjelenésű holdhal az óceánok szürkületi zónájába ereszkedve táplálkozik Forrás: Wikimedia Commons

A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy vajon mit csinálhatnak ezek a jámbor óriások a szürkületi vagy tudományos szakzsargonnal: a bathyális zóna (200 métertől 1000 méteres vízmélységig) ember által felderítetlen mélységeiben. A kamerák segítségével az vált láthatóvá, amit a holdhalak észleltek közvetlenül maguk előtt.

A hatalmas, groteszk testhez nevetségesen kis száj tartozik Forrás: Fishes of Australia

A 4 és 6 napos intervallumokat átfogó megfigyelések szerint a felszínen roppant lomha halak több tucat kilométeres távolságot tettek meg, mindez pedig ellentmond az eddig ismert viselkedésüknek. Az éjszakákat kivétel nélkül a felszínhez közeli régióban, maximum 20 méteres mélységig lehatolva töltötték el.

A holdhal nappali fényben idejének 40 százalékát tölti szinte mozdulatlanul a felszín közvetlen közelében. Ilyenkor tölti fel testét hőenergiával, mielőtt a mélybe merülne Forrás:Thomas Ford-Hutchinson

Világosban, főleg a magasabb napállás időszakában a holdhalak közvetlenül a felszín alatt, legfeljebb öt méter mélyre ereszkedve és az oldalukra fordulva, már-már mozdulatlanul sodortatták magukat az áramlatokkal.

Napenergiával tölti fel magát lemerülés előtt

Ez az a kép, amely eddig is ismert volt ezekről az állatokról. A megfigyelések szerint a nappali időszak 40%-át töltötték el ebben a helyzetben, és csak ezt követően merültek le a nagy mélységekbe. A megfigyelt példányok 200 és 800 méter közötti mélységtartományig ereszkedtek alá, miközben testhőmérsékletük 18-20 Celsius fokról 12 fokra vagy az alá süllyedt.

A búvárok csak nagyon ritkán találkoznak a rendszeresen nagy mélységekbe alászálló holdhallal Forrás:BIDP Bali Diving

A köztes „kihűlési” időszakban a holdhalak aktívan vadásztak; mélyvízi medúza, illetve bordásmedúza (Ctenophora), valamint kisebb fejlábú (Cephalopoda) rajokra támadtak. További érdekes megfigyelés, hogy a medúzáknak kizárólag csak a fogókarjait tépték le.

A holdhalak táplálékrendjében fontos szerepet játszanak a mélyvízi bordásmedúzák Forrás: Stefan Siebert, Brown University

A felszíni „lustálkodás”, az oldalra fordított testhelyzetben való úszás, valamint a lemerülés és a nagy mélységben tartózkodás ideje periodicitást mutatott; ebből pedig az következik, hogy a felszíni lustálkodással a holdhalak felmelegítik testüket, és hőenergiát gyűjtenek ahhoz, hogy a hideg mélyvizekben a hőtartalékaik felhasználásával aktívan vadászhassanak.

A holdhal annak ellenére, hogy ragadozó, időnként tengerifű legelészésével egészíti ki táplálékát Forrás: Wikimedia Commons

A kutatócsoport az eredményeit a Journal of Animal Ecology szaklap friss májusi számában tette közzé.

Rejtett életmódot folytat a legsúlyosabb csontos hal

A világtenger legnehezebb csontoshala (Osteichthyes) a valódi csontoshalak alosztályágán belül (Teleostei) - bármilyen meglepő – a trópusi korallzátonyok vidékén igen gyakori és a búvárok által jól ismert, sokkal kisebb gömb- és sünhalak (Tetraodontiformes) közeli rokona.

Apró holdhalivadék. Az ivadékok teste még tüskés, és sokkal jobban emlékeztet a gömb- és sünhalak testfelépítésére, mint a felnőtt egyedeké Forrás: Wikimedia Commons

A fajt a Linnének tulajdonított „malomkő” elnevezést felhasználva Kölreuter írta le, 1766-ban. A holdhal semmilyen más tengeri halfajhoz nem hasonlítható. Nincs farokúszója, amelynek helyén félkör alakú porcos képződmény található.

A holdhalak legközelebbi rokonai a gömbhalfélék Forrás: Wikimedia Commons

A hát- és hasúszói ezzel szemben rendkívül megnyúltak, és csaknem egyforma hosszúak. A holdhal groteszk megjelenését fokozza, hogy az állat magassága és testhossza közel egyenlő. A holdhalak átlagos hossza 1,8-2,2 méter, súlyuk azonban eléri az 1000 kilogrammot, és ezzel kiérdemelik a legsúlyosabb csontos hal címét.

Egy 1910-ben kifogott hatalmas példány, egykorú felvételen. A holdhal a méretes csontoshalak közé tartozik Forrás: Wikimedia Commons

Az eddig ismert legnagyobb példány 3,2 méter hosszú és 4,4 méter magas volt, a testsúlya pedig 2 300 kilogrammot nyomott. A holdhalakat nagyon nehéz megfigyelni, mivel általában a partoktól távoli nyílttengeri térségben élnek, és idejük jó részét búvártechnikával elérhetetlen mélységekben töltik.

Búvárok, figyelem, az Adrián is honos!

Noha a holdhalak csak igen ritkán kerülnek a szemünk elé, valójában nem tekinthetők ritkának. Kozmopolita faj, a világon mindenütt előfordul a mérsékelt övi és szubtrópusi-trópusi öv tengereiben. Honos a Földközi-, sőt az Adriai-tengerben is.

A holdhal csontváza a bécsi Természettudományi Múzeumban. Annak ellenére, hogy csontoshal, a holdhal vázában sok a porcos képlet Forrás: Wikimedia Commons

A múltban többször megfigyelték a horvátországi Kvarner-öbölben. A rijekai (korábban: Fiume) tengerészeti múzeumnak gróf Szapáry László, a Monarchia idején Budapest közigazgatási fennhatósága alá tartozó Fiume kormányzója adományozott egy, az öbölben kifogott méretes példányt.

Cápákat riogató medúzavadász

Ennek a különleges tengerlakónak számos további érdekes tulajdonsága van. A legtöbb csontos haltól eltérően nincs a lebegést szabályozó úszóhólyagja (ilyennel egyébként az állandó testhőmérsékletű kékúszójú tonhalak, valamint a villámsebes kardhalfélék sem rendelkeznek), a bőre pedig különleges éjszakai fényvisszaverő képességgel rendelkezik.

Éjszaka a holdhal legfőbb természetes ellenségeit, a cápákat bőre különleges fényvisszaverő képességével riasztja el Forrás: Wikimedia Commons

A holdhal teste éjszaka, a felszín közelében különös hatással veri vissza a holdfényt, amely elriasztja legfőbb ellenségeit, a cápákat. Többnyire jelentős vízmélységekben táplálkozik, legfőbb zsákmányát különböző medúza és kisebb testű kalmárfajok alkotják, de ez a furcsa hal különleges, vegetáriánus szokásokkal is rendelkezik; a Földközi-tengerben megfigyelték, hogy időnként a kisebb vízmélységekben tengerifüvet (Zostera marina) legel az aljzaton.

A holdhal kozmopolita faj, többek között a Földközi- és az Adriai-tengerben is előfordul Forrás: Science

Egyes területeken, főleg a Távol-Keleten halásszák a húsáért. A légzőkészülékes búvárok számára a holdhal megpillantása ugyanolyan „trófeának” számít, mint a cápákkal vagy a palackorrú delfinekkel való víz alatti randevú. A világ egyik leghíresebb holdhalas merülőhelye az indonéziai Bali szigetén található.