A tűzhangyákról valószínűleg elsőre mindenkinek szinte elviselhetetlen fájdalommal járó csípésük jut eszébe – a kis rovarok azonban még a hangyák között is profi építőmestereknek számítanak, és szinte bármilyen talajban képesek alagutat vájni. Technikájuk segíthet a mentőrobotok munkájának tökéletesítésében.
Az amerikai Georgia Műszaki Intézet kutatói a vörös tűzhangyák (Solenopsis invicta) járatépítési képességeit vizsgálták: ezek az apró rovarok teljesen profi építészek, és tudják, hogyan kell csapatban dolgozni. Az Egyesült Államokba körülbelül 80 évvel ezelőtt érkeztek meg, és azóta az egész országot birtokba vették, sokszor milliárdos károkat okozva: kiszorítják a közönséges hangyákat, megtámadják a földön fészkelő madarakat, a veteményeket, és mindent elrágnak, akár még a villanyvezetékeket is.
A kutatók évek óta dolgoznak azon, hogy populációjukat visszaszorítsák – a Műszaki Intézet tudósai azonban most találtak egy területet, amelyben az apró kártevők akár segítségünkre is lehetnek.
Dan Goldman professzor és társai 100 hangyából álló csoportokat vizsgáltak, és megfigyelték, hogyan képesek gyakorlatilag bármiféle talajba járatokat vájni. A rovarokat különböző hengerekbe engedték, mindegyikben más-más összetételű földdel, és arra próbáltak rájönni, hogy változik az állatok módszere a talaj minőségétől függően.
A kutatók megállapították, hogy a hangyák szilárdabb talajban képesek a leggyorsabban alagutakat vájni, és a nedvesebb földben sokkal bonyolultabb rendszert alakítanak ki. „Gyakorlatilag 5%-os nedvességtartalom felett már hatékonyan dolgoznak” – mondta el a BBC News-nak Goldman professzor.
A kísérlet másik felében azt vizsgálták, hogy egy hangyának milyen szerepe van az alagútkészítésben, és hogyan tud ilyen hatékonyan, keveredés nélkül együttműködni társaival. A kutatók megfigyelték, hogy a hangyák a nagyobb szemcséjű anyagokat kitolják a járatokból, az apróbb szemcséjű anyagokat azonban összegyúrják, akár egy hógolyót, és csak utána juttatják ki az alagútból. Így megközelítőleg ugyanakkora golyóbisokat visznek felszínre – nem fordulnak feleslegesen, és ügyesen kihasználják a helyet is.
Goldman professzor szerint ez az okos módszer sokat segíthet a katasztrófák utáni mentőakciókban, a mentőrobotoknak ugyanis folyton más összetételű talajban és törmelékben kell utat találniuk a lehetséges túlélőkhöz. A hangyák lenyűgöző csapatmunkájából is tanulhatunk, és olyan robotokat programozhatunk, amelyek nem akadályozzák, inkább segítik egymás munkáját a mentés során.