A nyugat-afrikai Guineában élő helyi lakosok megcsapolják a raffiapálmákat. Az így kinyert édes, tejszerű léből alkoholos italt erjesztenek. Az ott élő csimpánzok felfedezték ezt az ingyen piálási lehetőséget, és rendszeresen megdézsmálják a szabadba kihelyezett gyűjtőedények tartalmát.
Az okos főemlősök leveleket rágnak össze és az így keletkezett szivacsos párnákat mártják bele a nedvgyűjtő edényekbe, amelyeket a helybéliek a fák koronája közelében erősítenek a pálmákra.
Az elemzések kimutatták, hogy az ital alkoholtartalma 3,1 és 6,9 százalék között mozog. Ez utóbbi érték már meglehetősen jelentős, eléri egy erős sör alkoholtartalmát. Néhány csimpánz ettől bizony már meglehetősen ittas állapotba kerül.
Jelentős mennyiségű etanolt (alkoholt) fogyasztottak és a részegség viselkedési jegyeit mutatták”
– állapítja meg józanul a Royal Society Open Science folyóiratban megjelent cikk. „A kutatók ritkán gyűjtöttek etanolfogyasztás előtti és utáni adatokat, de egyes nagyivók rögtön lepihentek az erjesztett lé megivása után.”
Noha az állatok alkoholfogyasztása nem számít rendkívüli eseménynek, a guineai Bossou-ban élő, 17 éve megfigyelt csimpánzok szolgáltatták az első komoly adatokat arról, hogy mennyi alkoholt lehet elfogyasztani a szabad természetben és mikor.
Néha csupán egyetlen csimpánz mászik fel a fára, jegyezték fel a kutatók. Máskor azonban
igazi „kocsmázásnak” lehettek tanúi.
Ilyenkor több állat gyűlt össze a fa koronájában.
„Az egyedek vagy együtt ittak: az ivók felváltva mártogatták a levélszivacsukat az erjedt pálmalébe, vagy az egyik egyed kisajátította a tartályt, a többiek pedig vártak a sorokra.”
A 17 év alatt a kutatók 51 ivási eseményt jegyeztek fel, ebből 20 volt „kocsmázás”. 13 felnőtt és fiatal csimpánzt azonosítottak.
A pimasz állatok ráadásul azokból a levelekből készítették el a szivacsaikat, amelyeket a falusiak helyeztek az edényekre, hogy megakadályozzák a por és a rovarok belehullását a lébe.
A megfigyelések alátámasztják az úgynevezett „részeges majom” elméletet. E szerint a főemlősök és az ember az alkohol lebontásának genetikai képességét a közös őstől örökölte.
Az elképzelés szerint az alkohol lebontása révén elődeink képesek voltak elfogyasztani az erdő talaján talált erjedt gyümölcsöket, és így értékes plusz kalória- és vitaminforráshoz jutottak.