Vasárnap volt Adolf Eichmann kivégzésének ötvenharmadik évfordulója, és ebből az alkalomból az állami archívum nyilvánosságra hozta, hogy
a több millió ember halálba küldése miatt halálra ítélt náci háborús bűnöst kivégzése előtt egy hónappal meglátogathatta felesége, Vera Eichmann a Ramle városban lévő börtönében.
A Jediót Ahronót című újság honlapján közzétett blogbejegyzés arról az izraeli kormányülésről szól, amelyről 1962 óta mindeddig semmi sem szivárgott ki.
Az állami archívum hírzárlat alól feloldott anyagaiból kiderült, hogy a kivégzés előtt két hónappal Vera Eichmann a férje ügyvédje segítségével az akkori izraeli igazságügy-miniszterhez, Dov Joszefhez fordult, és búcsúlátogatás engedélyezését kérte.
Joszef 1962. március közepén a kormány elé terjesztette a kérést, és elmondta, hogy Ben Gurion miniszterelnök szerint nemzetközi bírálat érné Jeruzsálemet, ha elutasítanák a kérvényt.
Azt javasolta, hogy gyorsan tegyék lehetővé a titkos látogatást.
Golda Meir akkori külügyminiszter még a kormányülés napján az izraeli parlament, a kneszet külügyi és védelmi bizottsága elé vitte az ügyet, és támogatta az engedély megadását.
A vitában részt vevők elfogadták Vera Eichmann látogatásának lehetővé tételét, de figyelmeztettek, nehogy a "feleség átsegíthesse a túlvilágra" a náci háborús bűnöst.
A börtön látogatónaplója 1962. április 30-án rögzítette a Vera Eichmann nevű vendég belépését a büntetés-végrehajtási intézetbe,
egy másfél órás beszélőre, amelyen jelen volt a kerületi rendőrparancsnok és két büntetés-végrehajtási tiszt is.
Az osztrák származású Otto Adolf Eichmann 1932-ben Bécsben lépett be az akkor még illegális náci pártba. Politikai tevékenysége miatt, a
bebörtönzés elől Németországba menekült, ahol 1935-ben vették fel az SS-be.
Heinrich Himmler a "Reichsführer-SS", a halálfejes szervezet birodalmi vezetője 1935-ben a biztonsági szolgálat, az SD zsidóügyi referensévé nevezte ki az ambiciózus Eichmannt.
1937-ben Palesztinába küldték, ahol a németországi zsidók tömeges kivándoroltatásának lehetőségeit vizsgálta. Himmler 1939 decemberében az újonnan létrehozott Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) IV-B-4 ügyosztályának, az úgynevezett zsidóügyi osztálynak az élére nevezte ki.
Ezt a tisztséget SS Obersturmbannführeri (alezredesi) rendfokozatban egészen a háború végéig töltötte be.
A kíméletlenül ügybuzgó hivatalnok részt vett 1942 januárjában a Reinhard Heydrich, az RSHA főnöke és Himmler által összehívott titkos wannsee-i konferencián,
ahol a "végső megoldásról", azaz az európai zsidóság kiirtásáról határoztak.
Adolf Eichmann és brigádja irányította 1942-től a németek által megszállt területeken a zsidóság koncentrációs táborokba történő deportálását.
Adolf Eichmann a zsidóság meggyilkolását célzó "végső megoldás" egyik legfontosabb végrehajtója volt a második világháború idején.
Eichmann 2-300 főből álló Sonderkommandója 1944. március 19-én, a Magyarországot megszálló német csapatokkal együtt érkezett Budapestre.
Eichmann néhány nappal később foglalta el budapesti "hivatalát", a 12. kerületi Melinda úton.
Ő volt a legfőbb irányítója az 1944. május 15-én megkezdett deportálásoknak, amelyhez a belügyminisztérium két elvakultan németbarát és antiszemita államtitkára, Baky László politikai és Endre László közigazgatási államtitkároktól minden támogatást, köztük a közigazgatási apparátus és a csendőrség "segítségét" is megkapta.
Edmund Veesenmayer "teljhatalmú birodalmi megbízott", Hitler magyarországi helytartójának feljegyzése szerint
1944. július 11-ig, amikor is Horthy kormányzó leállíttatta a deportálásokat, összesen 437 402 magyar zsidót hurcoltak el, túlnyomó többségüket a hírhedt auschwitzi haláltábor-komplexumba.
Eichmann a Szálasi-puccs után, 1944. október 17-én tért vissza Budapestre. A "nemzetvezetőtől" 50 ezer budapesti zsidó kiállítását követelte, németországi kényszermunkára. Ő irányította az 1944. késő őszi-téli halálmenetek összeállítását.
A háború után négy évig Németországban bújkált, és favágóként dolgozott.
1949-ben sikerült Ricardo Rodriguez álnéven Argentínában letelepednie.
Izrael állam megalakulása után Eichmann dr. Joseph Mengele, az auschwitzi tábor hírhedt főorvosa mellett az izraeli titkosszolgálat által legkeresettebb háborús bűnös volt.
Hosszas nyomozás után 1960-ban a Moszad, az izraeli titkosszolgálat ügynökei elfogták Argentínában, és Izraelbe szállították. Jeruzsálemben az Izraeli Legfelsőbb Bíróság bíráiból összeállított bírói tanács emberiség elleni és háborús bűneiért halálra ítélte.
Az ítéletet 1962. május 31-én végrehajtották, holttestét elhamvasztották, és hamvait a Földközi-tengerbe szórták. Ez volt az egyetlen halálos ítélet, amelyet Izrael állam történetében meghoztak és végrehajtottak.