A Washingtoni Egyetem többféle tudományágat felölelő kutatócsoportja azt jelentette be kedden, hogy megállapították: egy, az esőzés helyétől 772 kilométerre fekvő, sekély tó kiszáradt medréből származó por számlájára írható a furcsa jelenség.
A februárban hullott szokatlan eső poros nyomokat hagyott Oregon és Washington államok egy csaknem 322 kilométer hosszú sávján. Voltak tudósok, akik szerint egy Japánban kitört vulkánból eredt a porszerű anyag, mások erdőtüzekben, megint mások egy nevadai porviharban keresték a jelenség okát.
Mindhárom feltételezés tévesnek bizonyult, amikor a Washingtoni Egyetem egy hidrokémikusa, egy meteorológusa és két geológusa együtt elemezte az esővízmintákat és a februári széljárás adatait.
Az egyetem atmoszférakutató laborja megállapította, hogy a tejes eső előtt dél felől fújt a szél. Az esővízminták nátriumtartalma volt a másik fontos nyomravezető - írta közleményében Kent Keller hidrokémikus, akik szerint a minták vegyi összetétele olyan volt, mintha egy száraz, sós tómederből származnának.
Ez vezette a kutatókat a sekély, gyakran nagy foltokban kiszáradó oregoni Summer-tóhoz. A tejes eső előtt óránként 96,5 kilométeres sebességet is elérő szélvihar csapott le a tóra. "Elég ereje lehetett, hogy jókora pornyalábot emeljen föl. További elemzések megerősítették, hogy valóban a Summer-tóból eredt a rejtélyes tejes eső - mondta Nic Lloyd meteorológus.