A világ talán leghíresebb csimpánzkutatója, a 81 évesen is aktívés energikus Jane Goodall a nevét viselő intézet jóvoltából Magyarországra látogatott – kivételesen azonban nagyon keveset beszélt imádott csimpánzairól, ezúttal inkább a növények, azon belül is a génmódosított élelmiszerek felé fordította figyelmét.
Az angol etológus, antropológus és primatológus az 1960-as évek óta foglalkozik a csimpánzok életével, mostanában azonban a bolygót fenyegető egy másik veszély, a génmódosított élelmiszergazdálkodás felé fordítja figyelmét. Itthon Dr. Urs Niggli professzorral, a svájci Biogazdálkodási Kutatóintézet vezetőjével karöltve tartott előadást a MOM Kulturális Központban arról, hogy miért károsak ezek a GMO növények, és mit tehetünk ellenük mi, civilek.
Jane Goodall kalandos élete
Jane Goodall Ph.D., DBE, a Jane Goodall Intézet alapítója, az ENSZ békenagykövete egy dél-angliai kisvárosban született, és már gyerekkorában állatokkal szeretett volna foglalkozni. 1960-ban repült először Afrikába, a Gombe Nemzeti Parkba, ahol Louis Leakey antropológus támogatásával csimpánzokat tanulmányozott. Több fontos tudományos felfedezés is a nevéhez köthető: például az, hogy a csimpánzok is eszközöket használnak, és képesek különösen kegyetlen és agresszív viselkedésre egymás között. Az 1980-as évek közepe óta Dr. Goodall már nem terepen, hanem a világot járva dolgozik: előadásokat tart a csimpánzokról és a fenntartható fejlődésről, valamint újabban a génmódosított növények veszélyeiről is.Gyerekkoromban nyaranta egy farmon dolgoztam – még arról az időszakról beszélek, amikor minden farm bio volt
– kezdte előadását egy kis nosztalgiával Dr. Goodall. – „Jóval azelőtt, hogy különböző növényvédő szereket és gyomirtókat használtak volna a földeken. Igaz, az elültetett krumpli jó részében kukacok tanyáztak, de ezeket megetettük a csirkékkel, és még így is bőven elég egészséges növény maradt számunkra.”
Ezekből a tapasztalatokból indult útjára Dr. Goodall Roots & Shoots elnevezésű közösségi kezdeményezése, amely a fiatalabb generációt vonja be a globális fenntarthatósági problémák helyi szintű megoldásába. Az 1991-ben indult Roots & Shoots tevékenysége három pilléren áll: az emberek, állatok és a környezet helyzetének jobbá tétele a legfőbb cél. A ma már 150 ezer tagot számláló egyesületben a fiatalok különböző feladatokat kapnak, hogy saját közösségükben (otthon, iskolában, barátok között) dolgozzanak az embereket, állatokat és környezetet érintő problémák megoldásán.
Az egyik csoport például bio-káposztafarmot létesített az iskolája udvarán
– mondta el Dr. Goodall.
A világhírű etológus Harvest for Hope című könyve írása közben találkozott a gyomirtók és növényvédő szerek használatának problémáival. „Minél többet tanultam ezekről, annál inkább elborzadtam” – fejtette ki. Ezek a szerek nem csak a környezetre vagy az emberi szervezetre veszélyesek, de a különböző állatfajok számára is károsak.
Főleg a rovarokat, és az ezekkel táplálkozó madarakat érintik a káros következmények.
Dr. Goodall könyve megírása közben találkozott először az intenzív hústenyésztés következményeivel is. A megnövekedett hússzükségletet kielégítendő a szarvasmarhákat például antibiotikumokkal kezelik, hogy ellenállóbbak legyenek a fertőzésekkel szemben. Így egyre kevesebb jószág hullik el, viszont az általuk kibocsátott metán mennyisége növekszik, ez pedig a légkörbe kerülve elősegíti a globális felmelegedést.
„Büszkék lehetnek, hogy Magyarország nem engedi be a génmódosított élelmiszereket az országba” – jegyezte meg Dr. Goodall. – „Én úgy gondolom, hogy ezek igazi veszélyt jelentenek ránk nézve. Mindannyiunknak elmondják, hogy semmi baj nincs a génmódosított alapanyagokkal, a mezőgazdálkodásban évszázadok óta gondos tenyésztés segítségével módosítják a növények genetikáját. Ez azonban teljesen más.
Ezúttal teljesen más géneket injekciózunk a különböző fajokba. Akad olyan növény, amelyet medúzagénekkel oltanak be.
Dr. Goodall szerint soha nem bizonyították be, hogy a génmódosított élelmiszerek nem károsak az emberi szervezetre – sőt, több olyan kísérletet felsorolt, ahol állati kísérletek mutatták meg, milyen következményei vannak, ha csak ilyen alapanyagokból készült ételeket eszünk.
„Meglepi-e magukat, hogy amikor a génmódosított növényeket előállító vállalatok tudósai végzik az állatkísérleteket, azt állítják, hogy az állatoknak nincs semmi bajuk, a független kutatók szerint azonban mégis fokozott veszéllyel nézünk szembe? Főként az állatok immunrendszere, a szaporodószerveik, májuk és veséik sérülnek” – fejtette ki Dr. Goodall.
Dr. Goodall a híres Séralini-féle kísérletekre célzott: ezek a Monsanto mezőgazdasági gigavállalat által készített felmérések eredményeit vizsgálták újra és egészítették ki. A Monsanto 2012-ben figyelte meg, milyen hatással van egy új génmódosított kukoricafaj, az NK603 a patkányok szervezetére: három hónapig ezzel etették az állatokat, majd megvizsgálták a változásokat.
Bár találtak különbséget a GM-mel etetett patkányok és a természetes kukoricát kapó állatok között, az Európai Ételbiztonsági Hatóság (EFSA) szerint az eredmények „biológiailag nem voltak jelentősek”.
Gilles-Éric Séralini francia molekuláris biológus és kollégái is átnézték a kutatást, és ki is tágították: az állatokat két évig etették az NK603-as kukoricával. A patkányok testén hatalmas tumorok nőttek – sokszor nagyobbak, mint maguk az állatok.
Séralini és kollégái munkáját azonban nem fogadta teljes tudományos egyetértés: túl kevés állatot alkalmaztak a kísérletben ahhoz, hogy lényeges következtetéseket levonhassanak a génmódosított kukorica hatásairól.
Ráadásul a vizsgálatokat Sprague-Dawley patkányokon végezték, ezek élettartama átlagosan két év, és kifejezetten hajlamosak a daganatokra.
Dr. Goodall szerint az sem megoldás, hogy a növényeket védőszerekkel oltjuk be – így ugyan nem szükséges permeteznünk őket, a rovarok és gyomnövények azonban egy idő után immunisak lesznek az alkalmazott növényvédőre, így újabb és újabb „koktélokat” kell majd kifejlesztenünk, hogy távol tartsuk őket.
Dr. Niggli és Dr. Goodall egyaránt úgy gondolják, hogy a jövő a biogazdálkodásban keresendő. Dr. Goodall Afrikában, a Gombe Nemzeti Parkban (ahol évtizedekig tanulmányozta a csimpánzokat) szembesült azzal, hogy ha a helyi családi farmok nem kapnak segítséget, felélik az erőforrásaikat és kivágják az erdőt, ezzel súlyosan veszélyeztetve a biodiverzitást. Goodall és kollégái létrehozták a TACARE programot, ez 12 gombei falu gazdaságának segít fenntartható módon termeszteni és tenyészteni. Ezek a családok nem pénzügyi segítséget kapnak: a TACARE résztvevői megmutatják nekik, hogyan tudják saját maguk fellendíteni a gazdaságukat anélkül, hogy újra és újra kifárasztanák a termőföldeket. Ezeken a területeken például nagyon jó minőségű kávé terem, sok falu erre építi túlélését.
A megoldás mindkét kutató szerint egyszerű: mi annyit tehetünk, hogy a kicsit drágább bio élelmiszereket vásároljuk.
Így a kidobott étel mennyiségét is csökkenthetjük – ha több pénzt adunk ki valamire, nagyobb eséllyel veszünk kizárólag annyit belőle, amennyire szükségünk van.
Dr. Goodall szerint már akár az esti vacsora alapanyagainak megválasztásánál is tehetünk valamit azért, hogy a génmódosított élelmiszerek továbbra se érkezhessenek be hozzánk.