Kiderült, hogy a területtartó orkák is vándorolnak

Hím kardszárnyú delfin. A kardszárnyúakat életmódjuk alapján két csoportra, a területtartó rezidens, és a vándorló nomád orkákra osztják

Több ezer kilométert megtéve ingáznak a korábban rezidensnek tartott kardszárnyú delfinek az antarktiszi vizek és az új-zélandi Északi-sziget partjai között új-zélandi és olasz tengerbiológusok megfigyelései szerint.

A Ross-tengertől Új-Zélandig

Az új-zélandi kutatók a 2014-2015-ös antarktiszi nyár folyamán tanulmányozták a Ross-tengeri kardszárnyú delfineket és megállapították, hogy azok a C-típusba tartoznak, vagyis elsősorban hallal, egyebek közt antarktiszi fogashallal táplálkoznak.

Hím kardszárnyú delfin. A kardszárnyúakat életmódjuk alapján két csoportra, a területtartó rezidens, és a vándorló nomád orkákra osztják Forrás: Elter Tamás

Azt akartuk kideríteni, hogy a Ross-tengeri fogashal-halászterületek csökkenése kockázatot jelent-e a C-típusú orkák számára

és hogy pontosan hány példány él belőlük a területen, merre táplálkoznak" - mondta a kutatócsoportot vezető Regina Eisert, az új-zélandi Canterbury Egyetem Gateway Antarctica kutatóintézetének munkatársa.

Bizonyított ténnyé vált a vándorlás

Mindeközben olasz cetszakértők az antarktiszi Terra Nova-öbölben műholdas adóvevővel szereltek fel orkákat, hogy nyomon kövessék az állatok mozgását.

A hátúszó mögötti nyeregfoltok különbözősége alapján 4 alcsoportot különböztetnek meg, ebből kettő az antarktiszi populációhoz tartozik, ami elkülöníthető orka csoportnak számít Forrás: Wikimedia Commons

A két kutatócsoport egymástól függetlenül igazolta, hogy a C-típusba sorolt kardszárnyú delfinek oda-vissza „ingáznak” az antarktiszi Scott-kutatóbázis és az új-zélandi Északi-sziget Northland tartományának partjai között.

Az új-zélandi tengerbiológusok felfedezték, hogy

többször ugyanazt a nőstény orkát kapták lencsevégre az új-zélandi partoknál és az antarktiszi McMurdo-tengerszorosnál.

Az olasz műholdas adatok pedig azt mutatták, hogy az állatok egyenesen északra úsznak, Új-Zéland felé.

A kardszárnyú delfin a világtenger egyik legszélesebb területen elterjedt cetfaja Forrás: Origo

"Ha az antarktiszi kardszárnyú delfinek valóban a Scott-bázis és az új-zélandi Északi-sziget közt ingáznak, ahelyett, hogy egy viszonylag körülhatárolt területre koncentrálódnának, ahogy azt néhány szakember gondolja, az alapvetően megváltoztatja ezeknek a csúcsragadozóknak az ökológiájára vonatkozó ismereteinket és a rájuk leselkedő lehetséges veszélyeket" - húzta alá Eisert.

A hímeket a rendkívül magas, egyenesen álló hátúszójuk alapján lehet azonosítani Forrás: Elter Tamás

Mint hozzátette: "A kardszárnyú delfinek hosszú vándorlása azt sugallja, hogy a korábban véltnél sokkal jelentősebb ökológiai kapcsolat áll fenn az Antarktisz és Új-Zéland között".

Kardszárnyú, vagy kardszárnyúak?

A fogascetek alrendjébe (Odontoceti) tartozó kardszárnyú delfin (Orcinus orca) egyike a világtenger legszéleseb földrajzi határokon belül elterjedt cetféléjének.

Vizet paskoló orka a norvégiai Vestfjord térségében. A kardszárnyú delfinek által benépesített terület az északi sarkvidéktől az Antarktiszig terjed Forrás: Wikimedia Commons

A kardszárnyú delfinfélék családját (Orcinidae) azonban nem csak a névadó faj alkotja; ebbe a családba tartoznak többek között a rövid és hosszúúszójú gömbölyűfejű delfinek (Globicephala sp.) valamint a Risso delfin (Grampus griseus) és az ál-kardszárnyú delfin (Pseudoorca crassidens) is.

A gömbölyűfejű delfinek (Globicephala sp.) is a kardszárnyú delfinfélék családjába tartoznak Forrás: Kék Bolygó/Kováts Kinga

A kardszárnyú delfineknek négy nagyobb populációját különböztetik meg, az antarktiszi csoporton belül kettőt különítenek el, de külön csoportként azonosítják az északkelet pacifikus térség, illetve az észak-atlanti vizek kardszárnyú delfinjeit is.

A nyeregfolt közvetlenül a hátúszó mögött, a háton észlelhető világosszürke terület Forrás: Wikimedia Commons

A négy csoport között a méretbeli különbségek mellett a hátúszó mögötti, úgynevezett nyeregfolt formájában mutatkozik differencia.

A legfrissebb kutatások alapján felvetődött, hogy indokolttá válhat rendszertanilag is megkülönböztetni egymástól ezeket a csoportokat.

Rezidensek és nomádok

Életmódjukat tekintve eddig

a kardszárnyú delfineknek két nagyobb csoportját, a meghatározott területen élő rezidenseket, és a folyamatosan vándorló úgynevezett nomádokat különítették el.

A két csoport között mind prédálási szokásaikban, mind pedig csoportbiológiai jellegzetességeiket tekintve, különbségek mutathatók ki.

Partra kicsapott hím kardszárnyú delfin fókát ejt el, Patagonia partvidékén Forrás: Wikimedia Commons

A rezidens kardszárnyúak viszonylag népes, 15 – 40 fős családokban élnek. Az egy-egy családhoz tartozó egyedek sűrűn kommunikálnak egymással, táplálékukat pedig rajhalak alkotják.

A rezidens kardszárnyúak gyakrabban kommunikálnak egymással Forrás: Wikimedia Commons

A nomádok velük szemben lényegesen kisebb csoportokat, 3-10 fős családokat alkotnak, és az egyedek jóval ritkábban kommunikálnak egymással.

A nomádok melegvérű zsákmányt prédálnak Forrás: Wikimedia Commons

A nomád kardszárnyú delfinek méretes, többnyire melegvérű zsákmányállatokat ejtenek el, köztük úszólábúakat (fókaféléket) és más cetfajokat.

A kardszárnyú delfinek előszeretettel vadásznak kisebb testű rokonaikra, így a palackorrú delfinekre is Forrás: Elter Tamás

A kardszárnyú delfin

a világtenger abszolút csúcsragadozója, nincs természetes ellensége,

és gyakorlatilag bármilyen tengeri élőlényt, beleértve a hatalmas szürkebálnát, vagy egy másik csúcsragadozót, a nagy fehér cápát is, képesek elejteni.

Az orka abszolút csúcsragadozó, még a nagy fehér cápát is elejti Forrás: Elter Tamás

A családokon belül nagyon erős az egyedek egymáshoz való kötődése. A kardszárnyú delfin a világóceán legintelligensebb élőlénye.