Könnyen bajba kerülhet, aki a repüléstől való félelmében végigizgulja a felszállás előtti várakozást: a közelmúltban Amerikában többször is megesett, hogy az erősebben izzadt hónalj miatt beriasztott a túlbuzgó testszkenner.
Általában hamar tisztázódik a helyzet, ám az incidens éppen azokat a sorokat nyújtja meg, amelyeket a szkenner lerövidíteni hivatott. Ráadásul el kell gondolkodnunk: eléri-e a célját a fokozott ellenőrzés ilyen feltételek mellett?
A világ repterein számos módon folyik a szűrés, a legmodernebb technika segítségével világítanak át embert és csomagot egyaránt.
A hi-tech berendezések közül néhány különleges módon próbál információkat nyerni rólunk.
A röntgensugaras, illetve nemionizáló hullámokat alkalmazó teljes testszkenner a legismertebb a közelmúltban bevezetett technológiák közül.
Néhány éve azzal reklámozták, hogy utasonként öt percre rövidíti az ellenőrzési időt, ám az utóbbi időben gyakran épp az ellenkezőjével került be a híradásokba:
a szkenner ugyanis az átlagostól eltérő minden tényező észlelésekor beriaszt.
Ilyenkor a személyzetnek intézkednie kell, akár valós volt a vészhelyzet, akár nem. Emiatt hosszú várakozás alakulhat ki.
Nem csoda, ha máris a készülék továbbfejlesztésén gondolkodnak. Screen-and-Walk, azaz áthaladás közbeni átvilágító rendszert először talán a Totall Recall című Schwarzenegger-filmben láthattunk. Az amerikai belbiztonság tavaly írt ki pályázatot egy olyan készülék kifejlesztésére, amely
képes a mozgásban lévő utasokat teljes mértékben átvilágítani anélkül, hogy azoknak le kelljen venniük a cipőjüket vagy felsőruházatukat.
Az óránként átlag 200 utast szűrő testszkennerhez képest az új gépnek minimum 250 vizsgálatot el kell tudnia végezni.
A magasságprofilozáshoz a mennyezetre rögzített sztereoszkopikus kamerákat használnak: a külön-külön készített felvételek összeillesztésével a testfelépítésünkről nyernek pontos képet.
A magasságprofilozás nemcsak a testmagasságunkat méri,
hanem olyan adatokat is begyűjt, mint például, hogy milyen távolságra van a fejünk a vállunktól, illetve egyéb testrészeink egymáshoz viszonyított arányát is vizsgálja.
Mindezek alapján egyéni mozgásmintát is alkot rólunk, amely ugyanolyan egyedi jellemzőnk, mint az ujj- vagy füllenyomatunk.
Sőt, a velünk együtt haladó személyeket is feltérképezi, így ha véletlenül lehajolunk bekötni a cipőnket, s ezáltal megváltoztatjuk a magasságunkat, a gép feltételezi, hogy még mindig jelen vagyunk, hiszen a körülöttünk lévő embereket ugyanúgy észleli.
Ezt a készüléket (egyelőre) nem azonosítási, hanem kutatási célokra használják: a Londonhoz közeli Gatwick reptéren
így szeretnék megtudni, mennyi időt vesz igénybe a biztonsági rendszeren való áthaladás.
A magasságprofilozás a személyzetet valósidejű adatokkal látja el arról, hogy az utasok közül hol, hányan, milyen ütemben mozognak, merrefelé alakult ki torlódás a reptéren.
Az arcfelismerés nemcsak a közösségi oldalak arzenáljának része:
a Motherboard amerikai weboldal szerint a washingtoni Dulles reptéren csendben megkezdték a tesztelését.
Az arcfelismerő technológia célja, hogy kiszűrje azokat, akik nem a saját útlevelükkel utaznak, de a kritikusok szerint ez a fajta biometrikus azonosítás jogsértő is lehet.
Gatwick egy másik módszerrel, az írisz-szkenneléssel is bekerült válogatásunkba. Szintén a várakozás gyorsítása a módszer célja: a reptéri biztonságiak azt szeretnék, ha a belföldi utasok gyorsabban eljuthatnának a gépükhöz.
Ezért kétszer is szkennelik őket: belépéskor, illetve amikor elérik a megfelelő beszállóhelyet. A módszer állítólag lényegesen gyorsította a belföldi utasok be- és átszállását bizonyos brit repülőtereken.
Amerikában az ujjlenyomat-szkennelést tesztelik hasonló okból.
A CLEAR ("tiszta") programmal öt perc alá szeretnék szorítani a biztonsági ellenőrzést, mert a statisztikák szerint napjainkban ez a legfrusztrálóbb tényező a repülőút során az utasok számára.
A bőröndök elvesztése ellen a Hong Kong-i reptéren már nemcsak vonalkódos, hanem okoscímkét is tesznek a csomagokra beszálláskor.
Az okoscímke Bluetooth és más mobiltechnológia alkalmazásával folyamatosan jelzi az utas telefonján, merre jár a bőrönd a reptér területén.
Hasonlóképpen a mobiltelefonunkra kapunk adatokat a beacon eszközök segítségével.
Ezeket eredetileg azért fejlesztették ki, hogy a szupermarketes bevásárlás során a polcokon elhelyezett transzmittereken keresztül a közelünkben lévő, és vásárlási szokásaink alapján bennünket érdeklő termékekről információkat küldenek a telefonunkra.
A világon elsőként néhány hónapja a Miami reptér munkatársai kezdték alkalmazni a beaconöket: ezek révén friss információkkal látják el az utasokat a járatukról és a helyben elérhető szolgáltatásokról, üzletekről.
A kiterjesztett valóságot (Augmented Reality, AR) alkalmazásában hasonló a beaconhöz. Jelenleg a koppenhágai reptéren tesztelik, hogy
egy GPS-adatokat használó mobil alkalmazás segítségével informálják az utasokat: megtudhatják, merre kell haladniuk a megfelelő beszállóhelyhez
vagy hogy milyen látnivalókkal találkozhatnak útközben.
A végére maradt a talán legfontosabb újdonság: a MagRay készülék a röntgensugaras és a mágneses rezonanciás átvilágítást ötvöző készülék, amely képes arra, hogy megállapítsa bármely folyadék összetételét: szempillantás alatt különbséget tesz ártalmatlan ital és veszélyt jelentő folyadék között.
Egyelőre még a laboratóriumi vizsgálata zajlik az Egyesült Államokban, de ha kikerül a repterekre, akkor talán megszűnhet a sokakat nyomasztó egydecis korlátozás.