Je-Sung Koh és munkatársai a Szöuli Állami Egyetemen a tavi molnárpoloska vízről való felugrását tanulmányozva fejlesztettek ki egy kis robotot, amely képes utánozni eleven társát.
A kutatók nagy sebességű kamerákkal filmezték a molnárpoloskákat, hogy kielemezhessék mozgásukat.
Észrevették, hogy a rovar hosszú lábai fokozatosan gyorsulnak,
így a vízfelszín nem húzódik vissza túl gyorsan, és nem veszti el az érintkezést a lábakkal.
Egy folyadékon úszó hajlékony henger elméleti modelljét alkalmazva a szerzők azt tapasztalták, hogy a molnárpoloska lába által kifejtett erő még éppen alatta marad annak a maximális erőnek, amit a víz felületi feszültsége képes kibírni.
Ennek a szabályozott erőnek a létrehozásához a kutatók egy
nyomatékfordító katapulthoz hasonló mechanizmust
terveztek, amely kis kezdeti nyomatékot hoz létre, amit fokozatosan növel, de sose haladja meg azt az erőt, amelyet a víz felületi feszültsége kibír.
A nagy sebességű kamerák azt is feltárták, hogy
a molnárpoloskák befelé csúsztatják a lábukat
azért, hogy maximalizáljak azt az időtartamot, ameddig a lábak a vízfelszínnek nyomódnak, így maximalizálják az összes kifejtett erőt.
A kutatók ezt az elvet is alkalmazták a robot építésénél, hogy minél hatékonyabban tudjon felemelkedni a vízfelszínről.
Kellően könnyű súlyukkal, hosszú lábaikkal és a megfelelő fizikai mechanizmussal
a robotok hatékonyan utánozzák természetes inspirálóikat.
A kutatásról a Science magazin számolt be.