Kenneth Williams, az FBI Phoenixben (Arizona) dolgozó különleges ügynöke 2001. július 10-i bizalmas jelentésében közölte a szövetségi hírszerzés központjával, hogy a helyi repülőiskola egyik közel-keleti hallgatókból álló csoportja gyanúja szerint terrorcselekményre készül.
Az ügynök nem kapott választ a bejelentésére. Egy hónappal később, augusztus 16-án az FBI ügynökei a minnesotai Eaganben rajtaütöttek Zakarias Muszavi arab származású francia állampolgáron.
Muszavi 2001. február 26. és május 29. között az oklahomai Norman repülőiskolájában Boeing szimulátoros tréningen vett részt. Az Airman Flight School oktatójának azonban feltűnt, hogy
növendékét egyáltalán nem érdekli a repülőgép-vezetés egyik legfontosabb manővere, a landolás technikájának elsajátítása.
A tréning alatt Muszavit többször is felkereste két közel-keleti személy, mint utóbb kiderült, a 9/11-es terrorcsoport vezetője, Mohamed Atta, valamint Marvan al-Sehi, akik az első gépet vezették neki a Világkereskedelmi Központ tornyainak.
Muszavi 2001. augusztus elején Minnesotába utazott, hogy Eaganben a Northwest Airlines Boeing 747-es szimulátorán folytassa a képzését.
Clarence Prevost instruktornak azonban szintén feltűnt Muszavi gyanús viselkedése, nevezetesen, hogy a növendéket a felszálláson és a gép manuális irányításán kívül semmi más nem érdekli.
Mivel Prevost ebből arra a következtetésre jutott, hogy tanítványa valami nagyon rosszban sántikál,
értesítette a szövetségi nyomozókat, akik letartóztatták Muszavit.
2001 nyarán a hírszerzés egyre több olyan információhoz jutott, amely szerint az al-Kaida iszlamista terrorszervezet összehangolt terrorakciókra készül amerikai nagyvárosok ellen. Augusztus elején, a Fehér Ház ovális irodájában megtartott bizalmas megbeszélésen biztonsági és hírszerzési szakértők arról
tájékoztatták Bush elnököt, hogy az al-Kaida a közeljövőben repülőgép-eltérítésekkel kísérletezhet,
amelyek célja nagyvárosi, valószínűsíthetően New York-i épületek lerombolása lesz. E nyomasztó bizonytalanság jegyében köszöntött be 2001 szeptembere.
2001. szeptember 11-én felhőtlen, verőfényes reggel virradt New Yorkra. Az angliai Kentből városnézésre érkezett Christine Sweeting és családja a keleti parti metropoliszban eltöltött szabadságuk utolsó napjára készülődtek.
A World Trade Center ikertornyai közé ékelődő Marriott Hotelben megtelt a büféreggelit szervírozó étterem. Mrs. Sweeting azt tervezte, hogy az elutazás előtt még felkeresik a Central Parkot egy kiadós séta erejéig. A hotelrecepció órája pontosan 8 óra 48 percet mutatott, amikor elszabadult a pokol.
Éppen indulásra készen álltunk a hotelszobánkban, amikor hatalmas csattanást hallottunk, amit óriási moraj kísért.
A szobánk ablakai kitörtek, törmelék zuhant a padlóra, a lámpák villogni kezdtek, és megszólalt a tűzjelző. Tudtuk, hogy azonnal ki kell jutnunk az épületből” – emlékezett vissza hat évvel később Christina Sweeting az apokaliptikus pillanatra.
Odakint a detonáció hangjára
a munkába siető emberek tömege megtorpant, és döbbenten meredt a WTC északi tornyára.
A 94–99. emelet magasságában lángnyelvek törtek elő, és egyre terebélyesebbre hízó koromfekete füstfelleg homályosította el a vakítóan kék reggeli égboltot. A döbbenet másodperceiben még senki sem tudta, hogy mi történhetett.
A bostoni Logan Nemzetközi Repülőtér betonjáról reggel 8 óra 1 perckor emelkedett a magasba az American Airlines Boston–Los Angeles között közlekedő járat Boeing-767 típusú utasszállító gépe.
Aznap nem volt telt házas a 11-es járat; a fedélzeten mindössze 83 utas, valamint a 11 fős személyzet készülődött a kellemesnek ígérkező ötórás repülésre.
A pilótafülkéhez közeli üléssor szélső ülésén egy kék inges, fekete hajú, keleties arcvonású férfi helyezkedett el.
Négy társán kívül akkor még senki sem tudhatta, hogy a hallgatagon maga elé meredő, egyiptomi és szaúdi kettős állampolgárságú, negyvenes férfi Mohamed Atta, Oszama bin Laden, a „sejk” által a „vértanúk akciójának” élére kinevezett parancsnok. Nem egész negyedórával később, 8 óra 14-kor a Logan reptér betonjáról elemelkedett a United Airlines ugyancsak Los Angeles-i célállomású 175-ös járata is. A Boeing-767-es fedélzetén 56 utas és 11 fős legénység tartózkodott. Az utasok között elvegyülve öt terrorista várta vezetőjük jeladását, hogy akcióba lépjenek.
Bostontól délre, a washingtoni Dulles nemzetközi repülőtéren pontban 8 óra 17 perckor szállt fel a United Airlines 77-es járata Los Angeles irányába. A Boeing-757-es típusú gépen 58 utas és 6 fős személyzet tartózkodott, az utasok között öt terroristával.
8 óra 42 perckor, amikor a 11-es és a 175-ös járatot megkaparintó terroristák már a manhattani ikertornyok felé száguldottak, a New York-közeli Newark nemzetközi repülőtéren felszállási engedélyt kapott a United Airlines 93-as, San Franciscó-i járata.
A magasba emelkedő Boeing-757-esen 33 mit sem sejtő utas és 4 halálra szánt terrorista tartózkodott a 7 fős gépszemélyzeten kívül.
A légi irányítás számára 8 óra 22-kor lett nyilvánvaló, hogy valami nagyon komoly probléma van kialakulóban. Mohamed Atta és társai,
akik percekkel korábban átvették a 11-es járat feletti uralmat, letértek a repülési terv szerinti irányvonalról,
kikapcsolták a gép jeladóját (transzponderét), és New York irányába fordultak. A légi irányítás által elcsípett rövid beszélgetésből egyértelműen kiderült, hogy a gépet eltérítették. Tizenhárom perccel később ugyanez történt a 175-ös járattal is.
Az egyre zavarosabbá váló helyzet megkésett reakciókhoz vezetett; amikor
a légierő parancsnoksága 8 óra 46 perckor engedélyezte, hogy két F-15-ös vadászgép a magasba emelkedjen
a 11-es járat elfogására és földre kényszerítésére, a Boeing 767-es már Manhattan felett mélyre ereszkedve suhant célpontja, a WTC ikertornyai felé.
8 óra 48-kor az Atta irányította gép hozzávetőleg 500 kilométer/órás sebességgel a WTC északi tornyába csapódva felrobbant. 12 perccel később a 175-ös járat teljes gázzal, mintegy 900 kilométer/órás sebességgel száguldó Boeingje találta telibe az épen maradt déli felhőkarcolót. New York utcáin a szó szoros értelemben elszabadult a pokol.
A New York-i ikertornyok még javában lángoltak, amikor 9 óra 37 perckor újabb döbbenetes hír érkezett:
az American Airlines terroristák által eltérített 77-es járata a Pentagon déli szárnyába csapódott.
Bush elnök pontban délelőtt fél tízkor bejelenti, hogy nemzeti tragédia történt, és a kormányzat azonnali intézkedéseket foganatosít.
Mindössze öt perccel a beszéd elhangzása után
kiürítették a Fehér Házat, kimenekítve onnan Dick Chaney alelnököt.
Alig két perccel korábban lett nyilvánvaló, hogy eltérítették a United Airlines 93-as járatát is, és az menetrend szerinti útvonaláról letérve délkelet felé, Washington irányába fordult.
A levegőben járőröző vadászgépek parancsot kaptak a 93-as járat felderítésére és megközelítésére.
A gép fedélzetéről fogott telefonhívásokból kiderült, hogy az utasok – Thomas Burnett, Todd Beamer és Jeremy Glick vezetésével – elhatározták, hogy megkísérlik a terroristák ártalmatlanná tételét és a gép visszafoglalását.
Az eltérített gépnek a Fehér Ház vagy a Capitolium lett volna a célpontja.
Máig nem tudni pontosan, hogy mi történt a 93-as járat fedélzetén az utolsó pillanatokban. A legnagyobb valószínűség szerint, amikor az utasok megkísérelték betörni a pilótafülke ajtaját,
a vesztüket érző terroristák a földnek kormányozták a gépet.
Mindenesetre tény, hogy a Boeing 757-es 10 óra 3 perckor Pennsylvania állam területén, a Sommerset megyei Shansville közelében egy mezőn a földbe csapódott.
A World Trade Centert ért szerkezeti sérülések és a tomboló tűz miatt 9 óra 59 perckor, először a déli, majd több mint másfél órával az első gép becsapódása után, 10 óra 28-kor az északi torony roskadt össze, átláthatatlan portömeggel vonva be a környéket.
9/11-nek összesen 2976 áldozata volt, és életét vesztette mind a 19 gépeltérítő terrorista is.
A szeptember 11-i terrortámadás megrázta Amerikát, és olyan új fejezetet nyitott a világpolitikában, amelynek hatásai éppen napjainkban kezdenek kiteljesedni.
A világ legfejlettebb ipari és katonai nagyhatalmát a saját sáncain belül ért pusztító támadás egyszerre volt tragikus és megalázó Amerika számára. Már szeptember 11-e katasztrofális délelőttjén a kormányzat kész tényként tekintett Oszama bin Laden és az al-Kaida érintettségére.
A terrorszervezet addigi Amerika-ellenes tevékenysége és a 9/11-et megelőző hírszerzési információk mindezt több mint kézenfekvővé is tették. A későbbi vizsgálatok cáfolhatatlan megállapításai ellenére az amerikai közvéleményben szinte az ikertornyok összeomlásának pillanatától kezdve
szárnyra kaptak különböző találgatások a tragikus terrortámadás úgymond valós hátterével kapcsolatosan.
Amerika, amelyet történelme során idegen hatalom részéről még sohasem ért támadás a saját területén, egyszerűen nem akarta elhinni, hogy az afganisztáni barlangokban és pakisztáni nagyvárosok kültelki házaiban szervezkedő, mélyen megvetett „primitív terroristák” képesek egy ennyire szervezett és pusztító hatású akció végrehajtására – a CIA és a különböző katonai hírszerző szolgálatok orra előtt.
A 2001. szeptember 11-éig magát sérthetetlennek érző Amerika polgáraiban, és természetesen a világon máshol is, ezért súlyos kétségek fogalmazódtak meg 9/11 valódi hátterével kapcsolatosan. Ez a hitetlenkedés vált a 9/11-gyel kapcsolatos összeesküvés-elméletek máig intenzíven zakatoló hajtómotorjává.
A 9/11-es konteók egyik sokat hangoztatott elmélete szerint, az egész akció hátterében a CIA állt. E megközelítés szerint
az Egyesült Államok kormányának égető szüksége volt egy olyan casus bellire (háborús okra),
amely megteremti a katonai beavatkozás indokát a stratégiai fontosságú közel-keleti térségben, elsősorban az ottani olajkészletek feletti ellenőrzés megszerzése céljából. E konteó szerint amerikai titkosszolgálati ügynökök épültek be az al-Kaida sejtjeibe, és ők sugallták az akciótervet, amelyhez sikerült is a mindenre elszánt fanatikusok közül megfelelő embereket toborozni azzal, hogy tettükkel az iszlám legnagyobb „mártírjai”-nak sorába léphetnek.
Az összeesküvéselmélet-hívők ezzel vélik megmagyarázni azt a titkosszolgálati lazaságot, amely lehetővé tett a Mohamed Atta-féle csoport 19 terroristájának zavartalan felkészülését 9/11-re az Egyesült Államok területén, valamint azt is, hogy a Capitolium, illetve a Fehér Ház miért nem szerepelt a támadási célpontok között.
Egy másik népszerű összeesküvési teória úgy véli, hogy noha az amerikai kormányzatnak valóban nem volt köze az akció megszervezéséhez, de
jobb tudomása ellenére hagyta, hogy az al-Kaida merénylete kiteljesedhessen,
ezzel teremtve meg a hőn áhított közel-keleti beavatkozás ürügyét. A hívők szerint ezzel magyarázható, hogy Attáékat miért nem háborgatta a Bevándorlási Hivatal, illetve a CIA, és miért tudtak szeptember 11. reggelén simán felszállni a kiszemelt járatokra.
Ugyancsak bizonyítéknak vélik a légierő megkésett riasztását és az amúgy is késve felszállt vadászgépek ide-oda mozgatását az amerikai légtérben. (A légierő szeptember 11-én, délelőtt 10 óra 15-kor jelentette be; a felemelt vadászok tűzparancsot kaptak minden olyan utasszállító gépre, amelyről megalapozottan feltételezhető, hogy terroristák hatalmába került.)
Az úgynevezett passzív támogatás hívei a saját teóriájuk bizonyítékaként tekintenek arra is, hogy a CIA már akkor ismerte az összes elkövető nevét, amikor az ikertornyok szinte még le sem omlottak.
Az arab, illetve muszlim országok vezetői közül
egyesek az izraeli titkosszolgálat, a Moszad „aknamunkáját” vélték felfedezni 9/11 hátterében.
A pakisztáni titkosszolgálat egykori főnöke, Hamid Gul tábornok a Newsweeknek szeptember 24-én adott interjújában nemcsak azt állította, hogy a Moszad és „amerikai csatlósai” állnak a merénylet mögött, hanem még ennek okára is rávilágított, meglehetősen sajátos logikával.
Gul vezérőrnagy szerint Izrael ugyanis „látni sem akar” egy olyan amerikai kormányt, „amelyik nem az ő érdekeinek a zsoldjában áll”. Ugyancsak a Közel-Keletről terjedt el néhány nappal 9/11 után az a mind a mai napig kitartó, és az „izraeli szálra” vonatkozó vélekedés, hogy
Jeruzsálem már jó előre titokban figyelmeztette a Pentagonban és a WTC-ben dolgozó mintegy 4000 zsidó származású munkavállalót,
hogy szeptember 11-én mindkét intézmény környékét kerüljék el nagy ívben.
Ezt a „hírt” először a Hezbollahhoz közel álló Al Manar hírügynökség röpítette világgá, szeptember 17-én.
Az Egyesült Államok által két évvel később megdöntött iraki diktátor, Szaddám Huszein kijelentette, hogy a terrortámadás „az USA emberiesség elleni bűncselekményeinek egyenes következménye”.
A sok meredek összeesküvés-elmélet közül is kiemelkedik az a „gyöngyszem”, amely Moszkvában vélte felfedezni a szálak valódi mozgatóját.
A Kreml-konteó hívei szerint az orosz titkosszolgálat által, az al-Kaidába beépített ügynökei útján pénzelt és szervezett akció két szempontból is fantasztikus előnyökkel járt Moszkva számára: a borítékolható amerikai válaszcsapás szétzilálja az Oroszország déli határai mentén az orosz medvére is fenyegetést jelentő szélsőséges muszlim szervezeteket, illetve az afganisztáni tálib rendszert, viszont így a mohamedán világ nem az orosz medvét, hanem az amerikai sast fogja meggyűlölni.
Az elmúlt másfél évtizedben szárba szökött számtalan további konteós elméletnek természetesen még a felsorolása is meghaladná egy cikk kereteit.
A valóság azonban mindig sokkal prózaibb, mint az összeesküvés-elméletek regényesen színes világa,
és nincs ez másként 9/11 esetében sem. Már a támadás napján az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal és a német titkosszolgálat is olyan, Oszama bin Ladennek szóló üzeneteket hallgatott le, amelyek egyértelművé tették, hogy a véres merényletet az al-Kaida szervezte.
A terrortámadás hátterének kivizsgálására az FBI szervezeti keretei között létrehozott, 7000 különleges ügynökből álló PENTTBOM kódnevű csoport hajtotta végre a szervezet történetének legnagyobb és legjobban összetett nyomozását.
Minden adat azt bizonyította, hogy a Kálid Sejk Mohamed által még 1996-ban felvázolt és Oszama bin Laden áldásával 1999-ben jóváhagyott terrortámadási terv teljes egészében az al-Kaida akciója volt. Ugyanilyen következtetésre jutott a brit titkosszolgálat, az MI5 nyomozása is. Az akció következményei mind a mai napig meghatározzák a Közel-Keleten kialakult világpolitikai helyzetet.
Afganisztán 2001. novemberi, majd a merényletben amúgy vétlen Szaddám Huszein Irakjának 2003. márciusi lerohanása a térség tartós destabilizációjához vezetett.
Hogy mikor fog béke költözni az „olajfák hegyére”, az még egyelőre a jövő megválaszolatlan kérdése maradt.