Migráció az égbolton

Fehér gólyák

Mi sem jelzi jobban a nyár elmúltát, mint a hosszú vándorútra kelő madarak népes csoportjainak gyülekezése. A kontinenseket és tengereket, nem egy esetben még az egyenlítőt is átszelő vándorlás a természet és az állatvilág egyik legérdekesebb jelensége.

Tollas szárnyakon a fáraók földjére

Ősz eleje van. A madárvonulás látványosan zajlik, a molnár fecskék (Delichon urbica)) hatalmas csapatokban gyülekeznek a villanydrótokon, a vizes élőhelyeken pedig sokfelé láthatók a füsti fecskéket (Hirundo rustica), amint éjszakázni a nádasokba húzódnak. A fehér gólyák (Ciconia ciconia) nagy része is megkezdte vándorútját.

Fehér gólyák Forrás: Faragó Zoltán

A madárvonulás kutatása izgalmas kérdés, a mai napig derülnek ki korábban ismeretlen tények.

Vándorlásra gyülekeznek a fecskék Forrás: Faragó Zoltán

Ami a madárvonulást illeti, talán a fehér gólyákét övezi a legnagyobb érdeklődés: egyrészt kedves madaraink,

másrészt 2012 óta csaknem ötven példányt GPS-GSM-jeladóval láttak el a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei,

hogy vonulásukról és telelőterületeikről információval szolgáljanak, – műholdon keresztül.

Gólyák a tarlón Forrás: Faragó Zoltán

Egyébként ezen a téren még nemzetközi hírnévre is szert tett a Ménes nevű fehér gólya:

Egyiptomban 2013 szeptemberében a jeladója miatt kémnek vélték és befogták a hatóságok.

Miután sikerült tisztázni, hogy mi is a hátára szerelt eszköz, szabadon bocsátották egy Asszuántól délre eső, természetvédelmi oltalom alatt álló szigeten. Nem sokkal később azonban lelőtték, majd megették. Még szerencse, hogy egyiptomi természetvédők közreműködésével legalább a jeladóját sikerült visszaszerezniük az MME munkatársainak…

Elnémul a kakukkszó, elmegy a madár

Maga a madárvonulás nyár közepe táján már megkezdődik. A legkorábban induló fajok közé tartozik a kakukk (Cuculus canorus), mert fészekparazitaként nincs gondja arra, hogy a fiókáit fel is nevelje. A fiatal példányok persze akár szeptemberig is a Kárpát-medencében időzhetnek.

A kakukk úgynevezett fészekparazita madárfaj Forrás: Faragó Zoltán

Ugyancsak a korai elvonulók közé tartozik a sárgarigó (Oriolus oriolus) és a sarlós fecske (Apus apus) is.

Mindkét faj későn, általában május első napjaiban érkezik Magyarországra.

A sárgarigók legfeljebb négy hónapot töltenek itt, a sarlós fecskék még annyit sem.

Légifolyosók a tengerpartok felett

Az Európában fészkelő vonuló madarak közül

a kisebb testűek általában egyetlen nekirugaszkodásra átrepülik a Földközi-tengert,

a nagyobbak azonban, közöttük a fehér gólyák is, nem vállalkoznak ilyen veszélyes útra: jellemzően Gibraltár, illetve Anatólia felé kerülnek, nem merészkednek a nyílt tenger fölé.

A gólyák vándorútjukon elkerülik a nyílt tenger feletti repülést Forrás: Faragó Zoltán

Az Európa keleti részén fészkelő madarak a kutatások szerint a Boszporuszon keresztül vezető utat választják, a Márvány- és a Fekete-tenger partvidékén gyülekeznek már augusztus elejétől. A németországi Wesel folyótól nyugatra költő fehér gólyák a Gibraltári-szoros felett hagyják el Európát. A Boszporusz-szoros felett vezető utat választó fehér gólyák előbb keresztezik Anatóliát, majd a Közel-Kelet földközi-tengeri partvidékét követve érik el, többnyire a Sínai-félszigeten keresztül, a Nílus-völgyét. Itt a folyót követve Kelet-Afrikán át a kontinens déli csücskéig is eljuthatnak, de a jeladóknak köszönhetően korábban ismeretlen telelőterületeket is megismertek a kutatók.

GPS a természetvédelem szolgálatában

Az MME szakemberei 2012 óta több projektben, – az egyik közös magyar-szlovák kutatási program, – eddig mintegy ötven fehér gólyát láttak el jeladóval. Közülük tizenhárom magyar és három szlovákiai pédány követhető nyomon online, ahol a madár neve, majd a térkép kiválasztásával található meg az útvonal.

Három magyar gólya vándorlása online is nyomon követhető, a rájuk erősített GPS-jeladónak köszönhetően Forrás: Faragó Zoltán

Papp Ferenc, az MME programkoordinátora az Origó kérdésére elmondta, hogy a madarak vonulási útvonalai részben már ismertek voltak korábban is, viszont jeladóknak köszönhetően az elmúlt két évben bebizonyosodott: a madarak jelentős része a telet a Száhel-övezetben, a Csád-tó vidékén tölti.

A gólyák egy része a Száhel-övezetben és Közép-Afrikában húzza ki a telet Forrás: Faragó Zoltán

Itt találkoznak a Wesel folyótól nyugatra fészkelő fajtársaikkal is. Ők érkeznek Gibraltáron keresztül a Száhel-övezetbe.

Ugyanakkor számos madár eljut a kontinens déli részére is, erről már 1909 óta tudunk.

„Az első magyar gyűrűs fehér gólyát 1909-ben lőtték le Dél-Afrikában. Ezt a madarat Erdélyben, a Háromszék vármegyei Hídvégen jelölték – mondta Papp Ferenc. – Az esetről a madár elejtője hirdetést adott fel a Times című lapban, amelyre Herman Ottó válaszolt. Ezután 1917-ig 34 magyar gyűrűs példány került meg Dél-Afrikában, de ezek egy részét nem a mai határokon belül jelölték.” Hozzátette: a gyűrűzés adatai szerint az elmúlt 98 évben már csak 16 madár előfordulása bizonyosodott be Dél-Afrikában, de az elmúlt két télen a GPS-jeladóval ellátott fehér gólyák közül is több példány eljutott ide.

A vándorló gólyák legfontosabb afrikai célországai Forrás: Faragó Zoltán

A távolság légvonalban is mintegy 9000 kilométer, de a vándorok ennél sokkal hosszabb utat tesznek meg, kitérőket téve például táplálékszerzés céljából.

Ezekkel együtt akár húszezer kilométert is repülhetnek a jeladók megküldött koordinátái szerint.

A Száhel-övezetben telelő madarak, – miután a Nílus-völgyét elhagyták, – nagy részt Csádban és Szudánban időznek, de tesznek kitérőket Niger, Nigéria, Kamerun, Dél-Szudán és a Közép-afriai Köztársaság területére is.

Bizonyított tény, hogy néhány egyed Magyarországról Dél-Afrikáig repül Forrás: Faragó Zoltán

A Dél-Afrikáig vándorló példányok Tanzánia, Kenya, Uganda, Malawi, Botswana, Mozambik, Zimbabwe, Lesotho területét érintik. Papp Ferenc elmondta:

a legtöbb, 11 ezer adattal eddig egy Zagyva nevű madár szolgált.

Róla 2014 júniusa óta nem tudni semmit, utoljára Port Said mellett működött a jeladója. A hagyományos lábgyűrűzés során ezer megjelölt madár közül legfeljebb egy kerül meg.

A Magyarországon telelő Január

Rendszeresen előfordul az is, hogy fehér gólyák emberi segítség nélkül áttelelnek Magyarországon. Ez ma már Spanyolországban tömeges, az öreg madarak nem vándorolnak, hanem a szeméttelepeken töltik a telet. A spanyol tél persze nem hasonlítható a hazaihoz, hiszen ott biztosan végig fagymentes az időjárás. Az emberek táplálkozási szokásai is mások, emiatt több a hulladékba kerülő, de a gólyák számára még hasznosítható élelem.

Egyes afrikai országokban a húsukért vadásszák a gólyákat Forrás: Faragó Zoltán

Érdekes viszont, hogy a fiatal spanyolországi gólyák útrakelnek a telelőhelyek felé.

Az MME adatai szerint az elmúlt tíz évben megfigyelhető az áttelelő fehér gólyák létszámának gyarapodása,

a rekord 28 példány volt, 2013–14 telén. A hazai példák közül két madárról bővebben is állnak rendelkezésre adatok: a Fülöp nevű példány a Bodrogzug vidékén tanyázik, Spanyolországból került Magyarországra, de – amint azt Papp Ferenc kifejtette – nem tudni, milyen útvonalon.

Egyes afrikai országokban a húsukért vadásszák a gólyákat Forrás: Wouter de Bruijn/Wouter De Bruijn

A madár télidőben a kémények mellett éjszakázik, mert ott melegebb van és a tokaji regionális hulladéklerakón szerzi táplálékát. Január a nevét is onnan kapta, hogy 2014 januárjában jelezték felbukkanását az MME-nek, Szécsény mellől. Sem akkor, sem 2014–15 telén nem vonult el Magyarországról.

A leghidegebb időszakban az Ipoly-völgyben, egy marhakarám közelében táplálkozott.

A jószág ugyanis felzavarta maga körül a takarmányát dézsmáló egereket és pockokat, amelyek fő táplálékul szolgáltak ez idő tájt a telelő Januárnak.

Egyes példányok hazánkban telelnek át Forrás: Wikimedia Commons

Papp Ferenc kifejtette: feltételezhető, hogy a madárnak valamilyen sérülés, vagy születési rendellenesség miatt légzsákproblémái vannak, mert soha nem emelkedik 15–20 méternél nagyobb magasságba, így a vonuláshoz feltétlenül szükséges termikeket sem tudja kihasználni. Utóbbi azt jelenti: a vonuló madarak a tengerpartokon a felszálló légáramlatokkal felköröznek a magasba, majd egyetlen szárnycsapás nélkül kilométereket siklanak úticéljuk felé.

Gólyaszülők felcseperedett fiókájukkal Forrás: Wikimedia Commons

Ezzel takarékoskodnak az energiájukkal, mert a vándorút során bármikor adódhatnak váratlan helyzetek, amikor „izomból” kell repülniük. Feltételezhető tehát, Január nem jószántából nem vonul el, ettől függetlenül tavaly három, idén négy fiókát felnevelt.

Veszélyes vándorlás

A madarakra számos veszély leselkedik útjuk során. Ragadozóik csak természetes állományszabályozói és egészségőri szerepüket gyakorolják, az igazi gond az emberi tevékenység:

a Közel-Keleten főleg „sportból”, Afrikában fogyasztás céljából lövik a vonuló fajokat.

Emellett minden elképzelhető módszerrel, a lépes vesszőtől a hálóig, csapdázzák is őket. Utóbbiak persze inkább a kis testű fajokat érinti, s e problémakörtől egyes uniós tagállamok sem mentesek, főleg Olaszország, Ciprus és Málta.

A nagytestű madarakra komoly veszélyt jelenthetnek a magasfeszültségű vezetékek Forrás: Faragó Zoltán

Emellett a nagy testű madarakat esetében sok gondot okoznak a villanyvezetékek: gyakran éri a szárnyasokat áramütés – Magyarországon évente százas nagyságrendben pusztulnak el gólyák emiatt.

Az is előfordul, hogy rossz látási viszonyok között nekirepülnek a légvezetékeknek.

A telelőterületeken végbemenő kedvezőtlen változások, – rovarirtóval való permetezés, bármilyen okból bekövetkező táplálékhiány – tovább gyarapítják a vándorokra leselkedő veszélyforrásokat.

(Az összeállítást Fragaó Zoltán készítette)