Száztizenöt millió éve élt madár maradványaira bukkantak

Illusztráció a kínai Shanweiniao cooperorum fajról, amely szintén az Enantiornithes madarak közé tartozott

Apró, kolibriméretű, 115 millió évvel ezelőtt élt ősmadár maradványaira bukkantak szakértők Brazíliában.

A madár háromdimenziós maradványai nagyon jó állapotban maradtak fenn - közölte Ismar de Souza Carvalho, a Rio de Janeiró-i Állami Egyetem kutatója és csapata a Nature Communications című szakmai lapban.

Így nézhetett ki a szóban forgó ősmadár Forrás: Deverson Pepi

A Gondvana szuperkontinens lakója

Az ellipszis alakú faroktollakkal rendelkező madár egykor a Gondvana szuperkontinensen élt, amely magába foglalta a déli félteke mai földrészeit és szigeteit, beleértve az Antarktiszt, Dél-Amerikát, Afrikát, Madagaszkárt, Ausztráliát, Új-Guineát, Új-Zélandot, a mai északi féltekéről pedig az Arab-félszigetet és Indiát.

Így festett a Gondvana szuperkontinens, amelyen a madár maradványait találták meg Forrás: Wikimedia Commons

Kevés madárfosszília maradt fenn az időszakból

A mintegy 252 millió éve kezdődött és 66 millió évvel ezelőtt befejeződött földtörténeti középkorból viszonylag kevés madárfosszília maradt fenn, ezért eddig nagyon keveset tudtak a szakértők ennek az állatcsoportnak az evolúciós fejlődéséről. A legtöbb, ebből a korból eredeztethető tollas fosszília Kína északkeleti részéről származik.

Illusztráció a kínai Shanweiniao cooperorum fajról, amely szintén az Enantiornithes madarak közé tartozott Forrás: Wikimedia Commons

Ezért nemcsak a leletek kiemelkedően jó állapota, hanem a megtalálási helyük is figyelemre méltó, mivel ezek a maradványok a Brazília északkeleti részén lévő Araripe-medencéből kerültek elő.

A most felfedezett, kolibri méretű madár nagyjából 14 centiméteres lehetett, és az egyik legrégebbi madárfosszília, amely az egykori Gondvana területéről előkerült. A lelet annyira meglepte a kutatókat, hogy először nem tudták beazonosítani, pontosan milyen állathoz tartozik, mondta el a Live Science-nek Ismar de Souza Carvalho paleontológus, a kutatás egyik vezetője.

Az Enantiornithes madarak

Ez az alosztály a legsokszínűbb és leggyakoribb madárféléket jelöli, amelyek mára már kihaltak – a modern madarak az Ornithuromorpha csoportból fejlődtek ki. Szinte minden Enantiornithes fajnak voltak fogai, és szárnyaik végén karmokkal ellátott ujjakkal rendelkeztek. Ma több mint 50 fajt ismerünk közülük, de néhányukat csupán egy-egy csont alapján határozták meg, így lehet, hogy néhányuk nem is létezett. Az Enantiornithes alfaj a kréta-tercier határán halt ki teljesen a nem madárszerű dinoszauruszokkal együtt – kutatók úgy gondolják, hogy egyetlen mai állatfajhoz sem köthetőek.

Az első dél-amerikai lelet

Ez az első ilyen lelet, amely Dél-Amerikából származik – mondták a kutatók. Fiatal egyedről van szó, amely valószínűleg az úgynevezett Enantiornithes madarak csoportjába tartozik.

Ez a foggal is rendelkező madárcsoport mintegy 66 millió éve, a kréta és a tercier földtörténeti kor határán kihalt.

A fosszíliát még 2011-ben fedezték fel az Araripe-medence terüetén, amely a világ egyik legjelentősebb fosszília-lelőhelye. Az apró madár korában forró és nedves éghajlat volt jellemző a területre, ami kedvezett a faji sokszínűségnek – fejtette ki Ismar de Souza Carvalho.

Fontos következtetéseket vontak le a leletből

A modern madár egy másik evolúciós ágból, az Ornithuromorpha madarak csoportjából fejlődött ki. A fosszília jó állapotának köszönhetően a szakértők következtetéseket vonhattak le a speciális, a mai madárétól eltérő, elliptikus faroktollak funkciójára vonatkozóan. A szakértők pontokból álló mintázatot is felfedeztek a leleten, ez feltételezésük szerint a madár eredeti színezetének maradványa lehet.

Az Enantiornithes csoportba tartozó Liaoxiornis delicatus maradványai Forrás: Wikimedia Commons

A farok a párzás során játszott szerepet

A farktollak mérete és színe alapján a tudósok arra következtetnek, hogy az állatok párzási rituáléjában vagy a fajfelismerésben játszottak szerepet. Valószínűtlennek tartják, hogy az állatok egyensúlyát biztosította volna vagy a repülésben segítette volna őket, aerodinamikai szempontból ugyanis nem lehettek alkalmasak erre a feladatra.

Bár feladatuk még nem meghatározott, az biztos, hogy a 8 centiméteres tollas farkak feltűnőek lehettek: sokkal hosszabbak voltak ugyanis, mint maga a madár, amely körülbelül 6 centiméteres volt. A ma élő madárféléknél már csak nagyon ritkán figyelhetünk meg ekkora szalagszerű, színes faroktollakat.

"Ezek csupán a kihalt madarak sajátjai" – mondta el a Live Science-nek Richard Prum, a Yale Egyetem kutatója, aki nem vett részt a feltárásban. – "Semmi közük nincs a mai faroktollakhoz."