Az élő rémálmok nyomában

Henry Fuseli festménye 1781-ből - tökéletesen ábrázolja az alvásparalízis élményét

Az alvásparalízis az egyik legijesztőbb alvásprobléma, amellyel még mindig nem tudunk mit kezdeni – a szenvedő alanyok gyakorlatilag ébren élik át rémálmukat úgy, hogy közben nem tudnak mozogni. A jelenség elalvás előtt vagy ébredés után jelentkezik leggyakrabban. Azok, akik átélték, arról számoltak be, hogy bénultan fekszenek az ágyukban, miközben rémálmokba illő alakok közelednek feléjük, ők pedig rettegve, tehetetlenül végignézik.

Az alvásparalízis az eddigi kutatások alapján gyakorlatilag „gyógyíthatatlan” – azért az idézőjel, mert nem kifejezett betegségként kezeljük, inkább a narkolepszia (az alvás-ébrenlét szabályozásának egyik zavara), a stressz vagy a kialvatlanság egyik komoly és ijesztő mellékhatásaként. Pontosan nem tudjuk, mi okozza, csak azokat a tényezőket tudjuk felsorolni, amelyek statisztikailag megnövelik a kockázatát, és amelyek kiiktatásával segíthetünk azon, hogy az ébren elszenvedett rémálmok egyre ritkábban látogassanak meg minket.

Henry Fuseli festménye 1781-ből - tökéletesen ábrázolja az alvásparalízis élményét Forrás: Wikimedia Commons

Gyilkosságról beszélnek az ágyam mellett

„Felkelek, az ágyamban vagyok… A sarokban áll két férfi. Nem látom őket, de tudom, hogy ott vannak, és azt is, hogy néznek ki.

Hallom, ahogy beszélnek. Gyilkosságról diskurálnak. Nem tudok mozogni.

Az egyik férfi közvetlenül felém áll, és beleköp a csukott szemembe. Érzem a nedvességet, ahogyan lefolyik az arcomon” – ezt az egyik alvásparalízist átélő alany nyilatkozta egy a jelenséget vizsgáló kutatás során. A „betegek” elbeszélései alapján a The Sleep Paralyisis Project elkészítette a világ talán legijesztőbb dokumentumfilmjét, amely tökéletesen átadja, mekkora horrort élhetnek át azok az emberek, akik önkéntelen éber rémálomba süllyednek. A „Devil In The Room” című pár perces videó körbejárja az alvásparalízis dermesztő világát, és feltárja az évszázadok során köré gyűlt mítoszokat is.

A köré fonódott legendák

Az alvásparalízis ugyanis természetesen nem újkeltű dolog: különböző legendák léteznek arra, hogy a Föld különböző pontjain milyen lények támadják meg a paralízisen áteső embereket. Boto például egy rózsaszín folyami delfin az Amazonas vizeiben, amely éjszaka kéjsóvár, ember alakban támadó, kalapot viselő csavargóvá alakul át. A Tokoloshe egy félig medve, félig emberféle ijesztő lény, tőle leginkább Dél-Afrikában félnek. Néhány forrás szerint az afrikaiak abban hisznek, hogy a

Tokoloshét a sámánok hívják életre a halottak testéből

– csak akkorák, mint egy kisebb gyermek, de hatalmas pusztításra képesek. A newfoundlandi Old Hag (Vén Banya) névre hallgató lényt már annyian látták, hogy a környéken egyenesen az alvásparalízissel azonosítják – a szenvedő alanyok arról beszélnek, hogy egy öreg boszorkány ráül a mellkasukra, amitől nem kapnak levegőt. Érdekes módon alvásparalízis közben a test különböző érzékszervei tökéletesen működnek, így a banyának például lépéseit hallani, sajátos szagát érezni szokták az ébren álmodók.

Itthon lidércnyomásnak hívjuk

Mindenki ismeri a lidércnyomás kifejezést, de kevesen tudják, hogy ez is innen ered - a Kislexikon szerint a lidércnyomás az a sajátos és nyugtalanító, félálomban jelentkező érzés, mely szerint az alvón mintha valamely súlyos teher, szörnyeteg, boszorkány vagy ehhez hasonló valamely rémjelenség ülne, s amely az alvót mintegy elzsibbasztja, tétlenné és bénulttá tenni látszik.

Gyakorlatilag mindegyik országnak, minden kultúrkörnek van saját megfelelője erre az egykor még rejtélyes, mára azonban már nagyrészt megmagyarázott hallucinációra.

Boszorkányok és földönkívüliek

A középkorban a jelenséget démonokkal azonosították – a közvélemény szerint azt, aki alvásparalízisben szenvedett, kéjvágyó alvilági szörnyek látogatták meg. Természetesen az istenfélő közösségek rögtön boszorkánysággal azonosították, több olyan beteg került máglyára, akinek csupán alvásparalízises zavarai voltak. Ennek a mai megfelelője a földönkívüliek látogatásaiban keresendő – rengeteg olyan ember, aki alvásparalízisben szenved, ufókat lát, és meggyőződése, hogy elrabolták a marslakók.

Joseph E. Baker litográfiája a boszorkányperekről (1892) Forrás: Wikimedia Commons

Nehéz rájönni, mi a valós és mi nem

„Az ágyamban feküdtem, és megjelentek kis mókusok, kutyák, tudja… normális állatok. De mindegyikük koromfekete volt. Aztán egyszer csak azt éreztem, hogy valaki lefog a hátam mögött, valahogy tudtam, hogy egy férfi az. Annyira valódinak tűnt! Emlékszem, milyen érzés volt, ahogy a bőrömhöz hozzáért a szőrös karja, éreztem, hogy ott van mögöttem, de nem tudtam megfordulni” – mesélte a dokumentumfilmeseknek az egyik alvásparalízisben szenvedő alany. A legnehezebb ilyenkor megállapítani azt, hogy mi a valós és mi a képzelet szüleménye –

alvásparalízis esetén ugyanis egy különleges tudatállapotba kerülünk, amikor az alvás REM szakasza és az ébrenlét összekeveredik egymással.

A kutatások megállapították, hogy agyi aktvitás tekintetében az alvásparalízis a REM állapot és az ébrenlét különös kombinációjának felel meg.

A tudat felébred, a test még nem

Az alvásparalízis általában elalvás előtt vagy ébredés után jelentkezik – ilyenkor normál állapotban az emberi agy több fázison megy keresztül, mielőtt elér az aktív álmodás szakaszába, a REM szakaszba (remote eye movement, nevét onnan kapta, hogy ilyenkor a szemünk ide-oda mozog).

Fritz Schwimbeck alkotása 1915-ből a mellkasra nehezedő boszorkányról Forrás: Wikimedia Commons

Alvásparalízis esetében az agy nem járja végig a szokásos létrát, hanem rögtön REM-szakaszba lép, vagy azonnal abból ébred fel – ilyenkor a tudat nem tudja eldönteni, hogy alszunk vagy ébren vagyunk-e, összezavarodik, és a kettő sajátos keverékében marad. Az elme felébred, de a test még nem – tudjuk, hol vagyunk, de az izmaink még bénultak.

Az izombénulás egyébként a REM szakasz természetes velejárója,

a szervezet azért áll le mindenféle izommozgással (a szemen és a létfenntartó rendszereken kívül), hogy ne kezdjünk álmunkban mozogni, élőben is lejátszani az álmainkban átélteket.

Szagokat érzünk, hangokat hallunk

Mivel teljesen még nem vagyunk ébren, hallucinálni kezdünk – legtöbbször érdekes módon ijesztő, túlvilági személyekről, gyakran úgy, hogy minden érzékszervünk részt vesz benne, így szagokat, tapintásokat érzünk, hangokat hallunk akkor is, ha azok valójában nincsenek ott. Az alvásparalízisen átesett emberek nagy része arról számol be, hogy nyomást érez a mellkasán, amitől alig kap levegőt.

Öröklődhet a hajlam

Az ilyen alvási rendellenesség egyébként sokkal gyakoribb, mint gondolnánk: egy az Egyesült Királyságban készített tanulmány szerint a megkérdezettek 30%-a már élt át hasonlót, a 862 kutatási alany 8%-a pedig már többször esett át ilyenen.

Nehéz megállapítani, hogy pontosan mi okozza a kialakulását:

kimutatták, hogy a stressz, a rendszertelen alvás (például több vagy éjszakai műszakokban dolgozók esetében), a narkolepszia, a kialvatlanság vagy szorongás mind hozzájárul ahhoz, hogy valaki alvásparalízisben szenvedjen, mégsem emelhető ki egyetlen faktor sem a sorból egyértelműen.

A Sheffieldi Egyetem kutatói megvizsgálták, hogy a genetikai öröklődésnek van-e bármi szerepe a jelenség feltűnésében – egypetéjű ikreket vizsgáltak kétpetéjű ikrekkel szemben, és arra jutottak, hogy igenis létezik genetikai összefüggés. A kutatás még azt is feltételezi, hogy az a génvariáció, amely szerepet játszik az alvásciklus regulációjában, akár befolyásolhatja az alvásparalízist is – ez azonban még bizonyításra vár.

Mesterségesen idézték elő

Japán kutatóknak sikerült mesterségesen alvásparalízist előidézni – a kísérletükben résztvevő alanyokat folyamatosan REM alvásciklusuk alatt zavarták meg, így agyuk egy idő után kihagyta a ciklushoz vezető alvásfázisokat, és azonnal a REM-hez ugrott (ezt SOREM ciklusnak nevezzük).

A SOREM periódus után gyakrabban jelentkezett az alvásparalízis, ez is alátámasztotta azt a feltevést, hogy a jelenség szorosan kötődik az alvás REM fázisához.

Mit tehetünk ellene?

Mit tehetünk az éber horror ellen? Gyakorlatilag biztosra semmit nem lehet mondani – több „betegnek” antidepresszánsokat írtak fel a tünetekre, de egyáltalán nem segítettek. Az életmódváltás az, amivel csökkenteni lehet az alvásparalízis előfordulását – az egészséges étrend, a mozgás és a rendszeres, kiszámítható alvás az egyetlen fegyverünk a jelenség ellen.

Boszorkányégetés a svájci Badenben Forrás: Wikipedia

Szakértők szerint az is segít, ha nem háton, hanem oldalt vagy hason fekszünk, a statisztikák alapján ugyanis a legtöbb alvásparalízisben szenvedő háton alszik. Bár jelenleg az alvászavar gyógyszeres kezelését még nem kutatják, ha egy kicsit előtérbe kerül a probléma, talán többen adják a fejüket arra, hogy közelebbről is megvizsgálják ezt a különleges betegséget.