Október 19-én szombaton, a reggeli órákban az Oahu közelében fekvő kis sziget, Mokulua partjainál, közelebbről Lanikai Beach-nél, a parttól 40 – 80 méteres távolságra ért támadás egy 44 éves férfit, aki másodmagával úszott ki a nyílt vízre.
Az áldozatot az alsó lábszárain harapta meg a ragadozó. A mentésben részt vett Joey Montano elmondása szerint:
Elég extrém sérülést szenvedett el, mindkét lábfeje éppen hogy csak lógott a boka felett.”
Az áldozat társának az ijedtségen kívül nem történt más baja. A baleset közelében tartózkodó, és az áldozat mentésére siető kajakosok határozott állítása szerint, a támadó egy 7 láb (nagyjából 2 méter 20 cm) körüli tigriscápa volt.
A kivérzés miatt már sokkos állapotban lévő férfit Honoluluba szállították, ahol életmentő műtétet hajtottak végre rajta. Az október 19-i fekete szombat másik balesete Honolulu igen népszerű strandja , Waikiki Beach vizein történt.
Az áldozat, egy 33 éves férfi, a kora esti órákban magányosan úszott be a tengerbe. Őt a bal lábán érte a súlyos vérzést okozó harapás; a sérüléseit ugyancsak a traumatológián kellett ellátni.
Amíg az első esetnél egyértelműen sikerült beazonosítani a balesetet okozó fajt, a második incidensnél már az sem teljesen egyértelmű a szakértők szerint, hogy cápa lett volna a támadó. A harapásnyomok vizsgálata, és az áldozat visszaemlékezése alapján, - aki egy méretes, angolnaszerű állatot észlelt közvetlenül a felszín alatt, a harapás előtti pillanatokban -, egyes szakértők nagyméretű murénára gyanakodnak, de ez sem tekinthető még bizonyosnak egyelőre.
Alig másfél hete, október 9-én pénteken Oahu északi partvidékén, a szörfösök által különösen népszerű Leftovers Beach Park partszakasza előtt támadt rá egy 10-12 láb (3,1 – 3,3) méter hosszú tigriscápa, a helyi illetőségű Colin Cookra.
Cook a szörfdeszkáján ült, mindkét lábát a vízbe lógatva, amikor a támadás érte.
A tigriscápa harapása a szörfös bal lábát érte, amely következtében térd alatt elvesztette a lábát, de túlélte a támadást.
A szombaton történt incidenssel együtt az idei évben eddig nyolc támadást regisztráltak Hawaii vizein, amelyből az áprilisban történt attak halálos kimenetelű volt. A balesetek kivétel nélkül zavaros vízben történtek.
A világszerte elterjedt kozmopolita tigriscápa (Galeocerdo cuvier) mindhárom óceán trópusi, szubtrópusi vizeiben honos fajnak számít. A tigriscápa a kékcápafélék (Carcharinidae) családjának legméretesebb faja,
a kifejlett egyedek átlagos testhossza 3,5 -4,5 méter, de akadnak ennél nagyobb, 5 -5,5 méteres hosszúságot meghaladó egyedek is,
az eddig ismert leghosszabb példány teljes testhossza ( TL; azaz a rosztrum , az orrporc végétől a farokúszó felső lebenyének csúcsáig terjedő hosszúság) 7 méter 6 cm volt.
A kifejlett felnőtt egyedek testsúlya 350 – 680 kilogrammot nyom. Annak ellenére, hogy a trópusi vizekben szinte mindenhol előfordul – így többek között az Indiai-óceán szeparált melléktengerében, a Vörös-tengerben is - mégsem tekinthető túl gyakorinak.
A legnépesebb populációjuk az atlanti térségben a Bahama-szigetek,
az Indiai-óceánon a dél-afrikai partszakasz, a pacifikus területeken pedig a Fülöp-szigetek, Fidzsi, és Hawaii térségében található.
A partközeli sekély vizek lakója. Életritmusa érdekes módon terület-specifikus, amíg például a Vörös-tengereben élő populáció egyedei jellemzően nokturnális, éjszakai életmódot folytatnak,
ezzel szemben a dél-afrikai, illetve a pacifikus tigriscápák inkább nappal aktívak.
Opportunista ragadozó, úgyszólván mindent elfogyaszt, a tarisznyarákoktól kezdve a vízfelszínre leszálló madarakon, a kisebb-nagyobb csontos halakon át egészen más cápafajokig, és a kisebb tengeri emlősökig, főleg a különböző delfinfajokig bezárólag.
Egyik kedvenc prédáját a tengeri teknősök alkotják. A tigriscápa alsó és felső álkapcsában - eltérően más kékcápaféléktől - azonos alakú fogak ülnek.
A lapos, visszafelé hajló erősen fűrészes szélű fogak úgy működnek mint a konzervnyitó;
a rendkívül hatékony fogazatnak és álkapocs struktúrának köszönhetően, a tigriscápa a legkeményebb teknőspáncélt is képes másodpercek alatt kettéfűrészelni.
Ez a fogszerkezet a magyarázat arra, hogy a tigriscápák harapása különösen veszélyes, és gyakran jár a végtagok amputációjával.
A tigriscápa a támadási statisztikai eredmények alapján az emberre nézve potenciálisan veszélyes cápafajok rangsorában a második helyen áll, csak a nagy fehér (Carcharodon carcharias) előzi meg ebben a mezőnyben. Különös etológiai sajátosság, hogy az egyes tigriscápa populációk jelentős eltérést mutatnak mind az agresszív viselkedés, mind pedig az ember elleni támadások tekintetében.
A legagresszívebb csoport a Hawaii körüli vizeken található, a „legjámborabbak” pedig a Bahama-szigetek térségében. A Bahamákon, csakúgy mint Dél-Afrika indiai-óceáni partvidékén és a Fidzsi-szigeteken,
az adrenalinra éhes búvárok számára ketrecen kívüli tigriscápás merüléseket szerveznek az erre szakosodott operátorok.
Az adott merülő helyek egyedei annyira hozzászoknak az őket kézből etető operátorokhoz, hogy azt is eltűrik, mi több nem egyszer kérik, hogy simogassák a hátukat.
Természetesen az ilyenfajta mutatvány hobbibúvárok számára a legkevésbé sem ajánlható, a tigriscápával mint tengeri csúcsragadozóval ajánlatos kellő respektussal viselkedni.
Joggal felvetődhet az a kérdés, hogy mitől lehetnek jóval agresszívebbek a hawaii tigriscápák, mint például a Bahamák vizeiben élő fajtársaik.
A környezeti körülmények is komoly szerepet játszhatnak ebben:
amíg a bahamai partvidéken kristálytiszta, nyugodt vizű lagúnákban, öblökben tartózkodnak nagy előszeretettel, addig Hawaii környékén a lapos, homokos partvidék szörf, azaz hullámtörési zónájában, ahol nem egyszer szinte zéró a látótávolság.
Ilyen vizekben, és a prédálási napszakokban, elsősorban korareggel, vagy az alkonyati szürkület idején, megnövekszik az úgynevezett prédatévesztéses támadások kockázata.
A hétvégi hawaii kettős támadás érdekessége, hogy a második incidenst egyes szakértők múrénának tulajdonítják. Az angolna-alakúak rendjén belül (Anguilaformes) a murénák önálló családot alkotnak (Muranidae). A trópusokon számos fajuk ismert,
a legnagyobb, 2,5 – 2,8 méteres hosszúságot is elérő indopacifikus jávai szirtimuréna
(Gymnothorax javanicus) Hawaii vizein is előfordul.
Egy ekkora méretű, tűhegyes fogakkal felszerelkezett hal harapása komoly sérülést okozhat, de a muréna támadás extrém ritka.
A jellemzően korallszirtek üregeiben megbúvó és éjszaka vadászó muréna csak akkor válhat veszedelmessé, ha provokálják.
Úszó emberre történő rátámadás több mint szokatlan, ezért valószínű, hogy a hírekben szereplő szombaton történt második támadás feltételezett elkövetőjének azonosítása további vizsgálatokat igényel.