Nem ez az első kisállata az intelligens gorillalánynak: korábban már volt egy macskája, akit szintén születésnapjára kapott. Először 1983 karácsonyán jelezte gondozói felé, hogy szeretne egy cicát, de ekkor csak egy kitömött plüssállatot kapott.
Ron Cohn biológus szerint nem is leplezte csalódottságát, és sorozatosan a szomorúságnak megfelelő jelet mutatta. 1984-ben aztán választhatott magának egy élő macskát, akit
All Ballnak nevezett el arra utalva, hogy a cica egy szőrös golyóhoz hasonlított számára.
All Ball igazán királyi ellátást kapott, Koko úgy játszott vele, mintha gorillabébi volna.
Ugyanebben az évben azonban All Ball kiszökött Koko ketrecéből, és elütötte egy autó. A gorillát nagyon megviselte a kisállat elvesztése, a rossz, szomorú és sírás szavaknak megfelelő jelekkel kommunikálta, hogy
érti a kiscica elvesztését.
Most, negyvennegyedik szülinapjára azonban újra örülhet, hiszen ismét kiválaszthatott egy cicát magának: a szürke apróságot Ms Graynek (szürkének) nevezte el. Egy másik cica az alomból szintén nagyon hozzánőtt a gorilla szívéhez, így ő is maradhatott, az ő neve Ms Black (fekete) lett.
Kokót hat hónapos kora óta emberek nevelik, Penny Patterson pszichológus több mint negyven év alatt a jelbeszédre is megtanította.
A gorilla kilenc különböző hangot bocsát ki interakcióik során, mindegyikhez szüksége van tudatosságra és légzésének szándékos szabályozására,
ez arra utal, hogy beszédrendszere fejlettebb lehet, mint hittük. Koko a fejlettség más jeleit is mutatja: belefúj a tenyerébe, ha enni kér, kifújja az orrát egy zsebkendőbe, fúvós hangszereken játszik, beleheli a szemüveg lencséit, mielőtt letörölné egy ronggyal, sőt, akadtak olyan felvételek, ahol telefonbeszélgetést mímelt egy mobillal.