Jól áll a Puli szénája a 2007-ben indult Google Lunar XPRIZE nemzetközi holdraszálló versenyben: benne van az utolsó tizenhat csapat között, akiknek még esélyük van arra, hogy működő rovert küldjenek égi kísérőnkre. Eredetileg 29 csoport jelentkezett összesen 16 országból, mára már csak 13 ország képviselteti magát.
A verseny szoros, a Pulinak több nemzetközi és néhány Egyesült Államokbeli csapattal is küzdenie kell – persze csak jelképesen, hiszen a csoportok, bár némi titkolózás mellett, de előszeretettel segítik egymás munkáját, hiszen mindenkinek érdekében áll, hogy megosztott projektként induljanak el a Holdra. „Nem tudom, kinek mi van még a tarsolyában, de mi elég jó helyen vagyunk a vetélytársakhoz képest” – mondta el az Origónak Dr. Pacher Tibor a Puli helyzetéről. –„Egyik vetélytársunknak sem volt még három ilyen sikeres tereptesztje, mint nekünk. A tavalyi Team Summit is nálunk volt, ezért eléggé szem előtt vagyunk.”
Egy vetélytárs már eleget tett a verseny azon feltételének, miszerint 2015. december 31-ig valakinek fel kell mutatnia egy hivatalos indítási szerződést: az izraeli SpaceIL október elején bejelentette, hogy 2017 második felében egy Falcon 9-es rakéta fedélzetén indul majd el a Hold felé. Jelenleg a Puli is hasonló terveket szövöget: folynak a tárgyalások az amerikai Astrobotic csapattal, akik szintén Falcon 9-es vásárlását tervezik – néhány más versenyzővel együtt
mi is hozzájuk csatlakoznánk, hogy eljuttassuk a négykerekű rovert égi kísérőnk felszínére.
A SpaceIL-en kívül az amerikai Moon Express is bejelentette, hogy a Rocket Labbal együttműködésben, az Electron rakétarendszer segítségével megy fel a Holdra – rögtön három misszióra szóló szerződést kötött, bár ezt a szerződést az XPRIZE Alapítvány még nem verifikálta.
Kicsi magyar teamként nekünk az a legjobb esélyünk a Holdra jutásra , ha egy nagyobb, sokkal előrébb tartó csapattal vágunk neki a világűrnek, hiszen az utazás a legköltségesebb része a projektnek.
Ahhoz, hogy a Puli lefoglaljon egy helyet például az Astrobotic rakétáján, 15 millió forintra van szükség. Itthon magánkézből nagyon nehéz megszerezni a megfelelő összegeket egy ilyen nagyszabású projekt véghezviteléhez – márpedig állami források a GLXP kiírása szerint csupán az összköltség mindössze 10%-ával támogathatják a csapatokat, a többi pénzt magánúton kell összehozniuk, méghozzá 2016. december 31-ig, különben kiesnek a Holdversenyből. Az óra pedig ketyeg, hiszen
az, hogy az indítási szerződésből ténylegesen indulás legyen, legalább másfél év
– mondta el Pacher Tibor. A német csapat, a Part-time Scientists számára az Audi volt az a vállalat, amely teljes mellszélességgel az ügy mellé állt – így született meg az Audi Mission to the Moon. Itthon egy ehhez hasonló támogató egyelőre még várat magára – pedig ahhoz, hogy elszállítson valaki bennünket 400 ezer kilométerre, körülbelül 3,3 milliárd, de minimum 1,8 milliárd forintra lenne szükség.
Pedig a Puli lassan rajtra kész, hiszen hamarosan megindul a végleges prototípus gyártása is – az I2.x roverek ugyanis már sikeresen
helyt álltak a marokkói sivatagban, a PISCES központban, a Mauna Keán, Hawaii Nagy Szigetén, és a kaunertali sziklagleccseren is.
A magyar holdjáró nem zöldfülű a terepmunkában – a három éles bevetésen a szakértők kipróbálhatták, milyen gyakorlati problémák adódhatnak akkor, ha a rover élesben, a Hold felszínén halad majd. Az utolsó innsbrucki megpróbáltatás, az AMADEE-15 program nem volt eseménymentes: a Puli I2.6 elvesztette az egyensúlyát a sziklagleccser egyik lejtőjén, és a mélybe zuhant.
A probléma a wifi jellel adódott: a parancsok kimentek a rovernek, de visszajelzés nem érkezett , így senki nem tudta, megkapta-e azokat, és ezeknek megfelelően cselekszik-e. „Az osztrákok számára a Mars-szimulátoros expedíciójukban az volt a fontos, hogy az űrruhás embereik kapják a jelet, és teljesen leterhelték a sávszélességet” – magyarázta Tibor. – „Ez teljesen érthető egyébként, de a probléma egyik része ebből fakadt. A másik része pedig abból, hogy
az űrruhák feji részénél van az adóvevő, mi viszont lent voltunk földközelben.
Anno Marokkóban először nem tudtuk, miért vesztettük el a jelet, de később rájöttünk, hogy valószínűleg ezek lehettek a bajok.” Szerencsére a rovernek nem lett nagyobb baja, a váz néhány helyen megnyomódott és az egyik kerék megsérült, de az esés nagyságához mérten tökéletesen helytállt a technika.
A kommunikáció egyébként az éles bevetésen is gyenge láncszem: ahhoz, hogy a GLXP előírásainak megfelelő magas felbontású videókat vissza tudjuk küldeni a Földre, erős jelre van szükségünk, ami azonban több sebből is vérzik: egyrészt sokkal drágább technológiát kellene a roverre erősíteni, másrészt itthon is lényegesen nagyobb antennát kellene készíttetnünk ahhoz, hogy be tudjuk fogni a megfelelő erősségű jeleket. A Puli jelenlegi tárgyalópartnere, az Astrobotic ezt a problémát is megoldhatná, hiszen
leszállóegysége egyfajta jelgyűjtőként működne a Hold felszínén,
amelynek a rover képes volna leadni az összegyűjtött adatokat. „Ők azt ígérik, hogy biztosítják nekünk a kommunikáció lehetőségét. Ez az egyik nagy probléma: közel 400 ezer kilométerre leszünk a Földtől, a rádiójel azért ekkora távolságban elhal” – mondta el Pacher Tibor. – „Van lehetőség közvetlen kommunikációra is, de ez attól függ, mekkora antennát tudunk beszerezni itthon. Sajnos nem állnak sorban a mezőn a harmincméteres antennák, de kiszámoltuk, hogy ötméteresekkel már tudunk valamit kezdeni, de azon is csak csordogálnak majd az adatok.” Az Astrobotic leszállóegysége maga továbbítaná a Földre a videókat, képeket és adatokat, már sokkal jobb minőségben, mint amire a Pulival első körben képesek lennénk.
A Google LXP ugyanis nem kevés feltételt csatol a versenyhez: a Holdra érkezett eszközöknek ötszáz métert kell megtenniük, HD minőségű fotókat és videókat kell visszaküldeniük, valamint el kell indítaniuk egy élő közvetítést is kísérőnk felszínéről. Ha a Pulinak sikerül mindezeket teljesítenie, nem áll meg a kötelező céloknál: a rovert ugyanis pont arra a terepre tervezték, ahová a tervek szerint az Astrobotic-kal leszállna. Ez a terület a vészjósló nevű Lacus Mortis (magyarul: halál tava), amely valójában igencsak hasznos lehet számunkra: egy olyan, a Hold északi féltekéjén fekvőkörnyék ugyanis, amelyen lávatölcsért találtak.
„A lávatölcséreket lunar pitnek, azaz holdi gödröknek hívják, ezek általában geológiai eredetűek, tehát vulkanikus tevékenységről árulkodnak, és kifejezetten fontosak lehetnek egy jövőbeni holdbázis létrehozása során” – magyarázta Tibor. – „Ezek a tölcsérek általában barlangrendszerek bejáratát jelölik, ugyanúgy itt a Földön is, akárcsak reményeink szerint a Holdon.” A Lacus Mortis-i tölcsér beomlott, nyílt terepet biztosítva a felfedezők számára a földalatti barlangrendszerekhez. Ezek azért izgatják a kutatók fantáziáját, mert
akár emberes holdbázist is létrehozhatnánk egy ezekhez hasonló barlangban,
hiszen rengeteg felszíni veszélytől védene meg bennünket a fejünk felett lévő tíz-húsz méter vastagságú kőzet.
A Pulit kifejezetten olyan területeken tesztelték, amelyhez a Lacus Mortis környéke is hasonló lehet: egy beomlott lávaköves területen kavicsos lejtők és olyan akadályok létezhetnek, amiket a Puli korábban már könnyedén vett terepi missziói során. „Mi pont ilyen terepre terveztük a Pulit” – mondta el Pacher Tibor. – „Az elején azért kezdtük így megépíteni, mert
arra számítottunk, hogy egyedül is el tudjuk vinni a Holdig a rovert.
Folyékony hajtóanyagú rakétát szerezni magunknak nagyon problémás, de van egy másik lehetőség: a légzsákos megoldás, amit a Marson is használtak egyébként. A szilárd hajtóanyagú rakétáról feékezés után "leejtjük" a felszínre a járművet, ami a hozzá erősített légzsákoknak köszönhetően addig pattog, amíg előreláthatólag egy mélyebben fekvő területen meg nem áll.”
Ha a holdraszállás és az XPRIZE-hoz szükséges feltételek megvannak, a rover ezeken a lankákon indul majd el bejárni a barlangrendszereket. Az Astrobotic célja is ezeknek a barlangoknak a felkutatása: a csapat összeállt a NASA-val, és a Griffin leszállóegységén több másik csapatot is szívesen fogadnak, hogy aztán a Hold felszínére érve egyfajta éles verseny alakulhasson ki az oda juttatott roverek között. Itt már valóban csak a csapatok mérnökeinek munkáján lesz a hangsúly, hiszen a holdjáróknak élesben kell majd tesztelniük mindent, amit a Földön „tanultak”.
Mi lesz, ha a Puli mégsem jut el a Holdig? Először is, ha a Lunar XPRIZE versenyéből kicsúszunk, és velünk együtt határidő előtt nem sikerül véghezvinni a kitűzött célokat az Astroboticnak sem, akkor sincs csüggedés: az amerikai csapat ugyanis már most leszögezte, hogy
ha 2017 végéig nem is, de előbb-utóbb biztosan eljuttatja a roverét a Holdra.
Nincs akkor sem veszve tehát minden, ha kicsúszunk az időből, az Astrobotic a versenyen kívül is folytatni kívánja a projektet, ha minden igaz, velünk együtt. Ha azonban mégsem tudunk semmiképpen kísérőnk felszínére jutni, a Pulit - adottságainak hála - itt a Földön is hasznosíthatjuk: tökéletes lehet például aknakeresésre. A rover kiaknázatlan lehetőségeinek száma tehát végtelen – mégis arra készült, hogy hazánkat első európai nemzetként eljuttassa a Holdra, így az elsőszámú feladat az erre szükséges tőke összegyűjtése.
Ehhez azonban összefogásra van szükség! Bárki segíthet, aki szeretne kiállni az ügy mellett, hiszen a Kis Lépés Klub keretein belül akár már ezer forintnyi támogatással is előrébb léptethetjük a külföldi nagy vetélytársak nyomában csaholó hazai roverünket. Ezen kívül lehetőség van a vállalkozók számára is hozzájárulni ahhoz, hogy a Puli kijusson a Holdra: a Puli VIK, azaz a Vàllalati Indítóállás Klub, ahol havi húszezer forintért vásárolhat magának tagságot az, aki magáénak érzi a magyar holdjáró misszióját.
A Puli számára a következő nagy esemény a Tokióban október 26-29. megrendezésre kerülő csúcstalálkozó (ennek 2014 júniusában hazánk adott helyet), ahol a csapatok összegyűlnek és megvitatják a legújabb fejleményeket a holdrajutással kapcsolatban.
A témák között megtaláljuk többek között az indítási szerződések és a magánfinaszírozás követelményeit, és hogy ezeket milyen fornában ellenőrzik a verseny bírái. Szó lesz a csapatok által leadandó dokumentációról, a média jogokról, és a Google megnövekedett támogatói szerepvállalálásáról a GLXP promóciójában is. "A legfontosabb a Puli számára a Team Summit-on, hogy
személyesen is találkozunk versenytársainkkal.
Bízunk abban, hogy partnereinkkel a közös Holdrajutás tervezésében jelentős előrelépést tudunk tenni, és a Summit hírei itthon is eljutnak a nagyközönséghez és az ország vezetőihez is" - mondta el Tibor.