Sokat kellett várni a jégbe fagyott kontinens felfedezésére

Vizet paskoló orka a norvégiai Vestfjord térségében. A kardszárnyú delfinek által benépesített terület az északi sarkvidéktől az Antarktiszig terjed

Már évszázadokkal korábban sejtették a létezését, de csak 1820-ban sikerült felfedezniük az Antarktiszt – akkor rögtön több expedíció is rátalált a jeges kontinensre. Igazán a közvélemény érdeklődését azonban csak akkor sikerült elnyernie, amikor az Amundsen-Scott verseny elindult a Déli-sark meghódításáért.

Már a Kr. u. 2. században sejtették, hogy kell lennie egy ötödik kontinensnek valahol délen, egy olyan földnyelvnek, amely az Arktisszal ellentétben létezik – maga az Antarktisz elnevezés is az arktikus vidék ellenkező párjára utal. Eleinte Terra Australisnak nevezték a még csak teóriában létező földrészt, a második században Tyre-i Marinus adta neki az Antarktisz elnevezést.

Vizet paskoló orka a norvégiai Vestfjord térségében. A kardszárnyú delfinek által benépesített terület az északi sarkvidéktől az Antarktiszig terjed Forrás: Origo

Biztos, hogy létezik, csak nem tudjuk, hol

A 15-16. században több expedíció indult a Jóreménység fokához és a Horn-fokhoz, ezek

egyértelművé tették, hogy ha valóban létezik az Antarktisz, annak különálló földrésznek kell lennie.

1773-ban James Cook és legénysége először lépte át a déli sarkkört, de csak a környező szigeteket, magát a földrészt nem sikerült elérniük. Ez volt az első dokumentált bizonyíték az Antarktisz létezésére.

Hárman is felfedezték egyszerre

A kontinens felfedezését egyszerre három expedíció is magáénak mondja: az amerikai Nathaniel Palmer, az orosz Fabian Gottlieb von Bellingshausen és a brit Edward Bransfield vezette csapat is úgy vallotta 1820-ban, hogy ők pillantották meg először a földrészt. Utóbbi expedíció fedezte fel a Déli-Shetland-szigeteket.

Valószínűleg az amerikai John Davis kapitány és legénysége lépett először a kontinens területére 1821-ben, méghozzá a Hughes Bay közelében.

Ötven évig hanyagolták

1840-től azonban a felfedezéshullám megállt, és majd’ ötven évig nem igazán foglalkoztak az Antarktisszal az emberek. Először az 1890-es években került megint középpontba, amikor

norvég és skót expedíciók bálnavadászatra kerestek megfelelő helyet a kontinens közelében.

A következő hajtóvadászat az 1900-as évek elején a Déli-sark elérésére irányult – ekkor kezdődött meg a nagy verseny Roald Amundsen és Robert Faldon Scott között.

Az antarktiszi felfedezések hőskora

Dr. John Murray ötlete volt, hogy szervezett expedíciókat küldjenek felfedezésre Forrás: Wikimedia Commons

Ezt a korszakot az antarktiszi felfedezések hőskorának is szokás nevezni, hiszen az önjelölt kalandorok tömegével próbálták meg minél részletesebben megismerni az addig az ismeretlenség homályába burkolózó kontinenst. Az elnevezés (és a kezdeti lendület) Dr. John Murray a londoni Királyi Geológiai Társaságban tartott előadásáról eredeztethető, ahol az oceanográfus és tengerbiológus kijelentette, hogy szervezett felfedezésekre van szükség, hogy az Antarktisz kiemelt geológiai kérdéseire választ kapjunk.

Telelés az örök hó birodalmában

A Belga Antarktisz Expedíció volt az első, amelynek legénysége egy egész telet eltöltött a fagyott kontinensen 1898-ban. A csapatot Adrian de Gerlache vezette. Hajójuk,

a Belgica a jég fogságába esett, így kényszerűségből maradtak a helyszínen:

1898 februárjától 1899 márciusáig itt várták, hogy hazajuthassanak.

A Southern Cross Expedition tagjai fókát nyúznak Forrás: Wikimedia Commons

Az első olyan expedíció, amely a kontinens szárazföldjén telelt át, a brit Southern Cross Expedition volt, amely 1898-ban indult útjára, és két évig járta a leghidegebb földrészt. Ők használtak először szánokat és szánhúzó kutyákat, valamint ők voltak az elsők, akik leereszkedtek a Ross-selfjégre is.

Scott csak második lett

A Scott-féle expedíció 1901 és 1904 között zajlott, és rengeteg új helyszínt felfedezett és elnevezett –

a Déli-sarkért folytatott hajszát azonban pár évvel később elvesztette.

Bár 1910-ben indulva végül 1912. január 18-án elérte a kitűzött célt, Roald Amundsen kapitány már 1911. december 16-án járt arra, így Scott csak második lehetett. Scott előbb indult el (1911. január 25-én kezdte meg útját a Déli-sark felé), Amundsen február 15-i indulásával mégis megelőzte.

Amundsen a jégen az expedíció idején Forrás: NOAA

Féltjük a globális felmelegedéstől

Ma már a kontinens szinte minden zegzugát ismerjük, jelenleg féltjük a létét a globális felmelegedés káros hatásai miatt. Az Antarktisz jege folyamatosan olvad a növekvő átlaghőmérséklet miatt, és

ez nem csak az itt élő állatok számára jelenthet katasztrófát,

de az emberek jövőjére nézve sem fest túl jó képet – a tengerszintet ugyanis jelentősen megnöveli.