Tudta, hogy az emberi szervezetben nem csak a nyelven, de a testben sokkal beljebb, a szívben és a tüdőben is találhatók a keserű ízt felfogó receptorok? Ezeknek nyilvánvalóan nem az a szerepük, hogy az étel ízét érzékeljék, hanem az, hogy az említett szerveket érő fertőzéseket időben észleljék.
A PLOS One tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a macskák a növényevő állatokhoz hasonlóan rendelkeznek a keserű ízt érzékelő receptorokkal – ez azért furcsa, mert
a húsevőknek általában nincs szükségük ilyen ízlelőbimbókra.
A keserű íz felismerése azért alakult ki a növényevőkben, hogy időben észlelhessék a mérgező palántákat. Az állatok számára az ízek egyébként is inkább a különböző szerepek felismerésére, mint az ízletes ételek élvezetére alakultak ki: az édes ízt például azért preferálják, mert azt jelzi nekik, hogy az ételben cukor van, ami elengedhetetlen a szervezetük energiaellátásához. Ugyanilyen elven azt is meg tudják állapítani, hogy az eléjük rakott étel ártalmas-e rájuk nézve vagy sem.
Az evolúció során az állatok receptorai változnak, és alkalmazkodnak a faj megváltozott életkörülményeihez.
A húsevő macskák például nem érzékelik az édes ízeket, mert nincs szükségük rá.
Viszont ha valóban a növényevők számára jelentős a keserű íz felismerése, a macskáknál miért találhatók meg mégis ezek a receptorok? A philadelphiai Monell Kémiai Érzékelés Központ tudósai kimutatták, hogy a négylábú diktátorok valóban képesek felismerni a keserű ízeket. A macskák keserű receptorát Tas2r2-nek nevezzük, és reagál a denatónium-benzoát nevű vegyületre, amelyet az emberi ízlelőbimbók is felismernek – ezt
használják például a körömrágó gyerekek körmein is.
Valószínűleg ezért a hasonló érzékelésért jelentkezik, hogy a cicák annyira válogatósak abban, mit esznek meg és mit sem.
A macskák receptorai nem az ízérzékelés miatt lehetnek ilyen fejlettek, sokkal inkább
hasonlíthatnak a mi szervezetünkben található, a szív és a tüdő környékén található ízreceptorokhoz,
és szerepük is ugyanaz lehet. A kutatóknak ugyan erre még kiterjedtebb vizsgálatokat kell végezniük, az evolúciós minták szerint ez a legvalószínűbb magyarázat arra, miért vannak még mindig keserűséget érzékelő ízlelőbimbóik akkor is, ha nincs szükségük rá a túléléshez.
Egy korábbi kutatás még azt is kimutatta, hogy a cicák keserű receptorai még érzékenyebbek is a denatóniumra, mint az emberéi. Valószínűleg ezért van az, hogy a macskák sokkal válogatósabbak a kutyáknál – részletesebben és erősebben érzékelhetik a keserű ízt, mint csaholó társaik, ezért kevesebb mindent is fogad be a gyomruk.