A Yorki Egyetem, a New York-i természettudományi múzeum és több spanyol intézet kutatóinak munkája feltárta, hogy miként hozta létre az arckoponya csontjainak eltérő fejlődése a Neander-völgyi és a mai ember arcán megfigyelhető szembeszökő különbségeket.
A Nature Communications folyóiratban megjelent cikk elmagyarázza, hogy a születés után mindkét fajnál megfigyelhető a csontrétegek lerakódásának fokozatos növekedése az arcon.
Azonban míg a Neander-völgyieknél ez a csontlerakódás a tizenéves korban is folytatódott, a modern embereknél a lerakódást a csonteltávolítás ellensúlyozza,
ennek eredményeképpen alakul ki a laposabb arc. „Amire ez a tanulmány rávilágít az az, hogy a modern emberek kétségtelenül eltérően növekednek, mint az őseik és közeli rokonaik, és mi vagyunk a különlegesek ilyen szempontból” – mondta Paul O'Higgins professzor, a cikk egyik szerzője, a Yorki Egyetem kutatója.
„Bár izgalmas felfedezni, hogy egyedi a növekedési mintázatunk, ez egyúttal sok további kérdést vet fel.
Az alapvető kérdések közt szerepel: miért volt őseink arca olyan nagy és előreálló,
és hogyan alakultak ki a modern emberekre jellemző kis arc jellemzői.
További munkánkban ezekre a kérdésekre keressük a választ”
– folytatta O'Higgins. A kutatócsoport egy 1926-ban, Gibraltárban talált fiatal Neander-völgyi felső állcsontjának vizsgálatára koncentrált.
Ez a példány egyike a Neander-völgyi gyerekektől származó kevés felfedezett ősmaradványnak, és segített kitölteni a felnőtt Neander-völgyi arcalakulásának fejlődésében tátongó rést.
A Neander-völgyiek és lehetséges őseik, a spanyolországi Sima de los Huesos (Atapuerca) környékén 400 000 éve élt emberszabásúak hasonló csontnövekedési mintázatot mutatnak, kis eltérésekkel. Sokkal jobban hasonlítanak egymáshoz, mint amennyire a modern emberekhez.
A mostani összehasonlító tanulmányhoz a Sima de los Huesos-i hominidákat, valamint a gibraltári Neander-völgyit és más, Franciaországban talált Neander-völgyi maradványokat használtak.