Akik nem fértek be a Westminster apátságba

Az apátság éjszaka

Hódító Vilmos óta a Westminster apátságban koronázták meg és temették el a legtöbb angol és skót uralkodót – a templomnak legalább olyan viharvert és eseménydús történelme volt, mint magának az országnak, de a hagyománytisztelő angolok még 950 év után is ugyanarra használják, amire 1065-ben megépítették.

A Westminster apátság típusát tekintve gyülekezet nélküli templom, az angol gótikus építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása. Helyén 1065 előtt bencés kolostor állt, amelyet valamikor 750 körül építettek – már ezt is West Minsternek nevezték arról a területről, amelyen állt (Londonnak ezt a negyedét ugyanis régóta így hívják).

A parlament mögött ott fehérlenek az apátság tornyai Forrás: AFP

A mai épület alapjait 1065-re rakták le, és ekkor, december 28-án szentelték fel az apátságot is – építtetője, Hitvalló Eduárd (1005 – 1066) azonban ekkor már komoly beteg volt, és

a felszentelés után néhány nappal meg is halt.

Őt, csakúgy, mint az angol királyok nagy részét, az apátságban temették el, de csak szentté avatása után, 1161-ben.

VIII. Henrik puritán sírja

Az apátság az angol építészet egyik legkiemelkedőbb alkotása, az angol királyok koronázási és temetkezési helye.

Igazán ritka, ha egy angol királynak nem találjuk meg valamelyik kápolnában a sírját – ilyen többek között a véres hírnévnek örvendő VIII. Henrik, akit egyháztagadása miatt elvakultan katolikus lánya, Mária, a Windsor kastélyban temettetett el Jane Seymourral együtt. Henrik, bár életében hatalomra és dicsőségre vágyott, azzal nem számolt, hogy lánya pompás temetés és díszes sírhely helyett csupán egy márványtáblát szentel majd neki, ráadásul nem is elődjei között, hanem a királyi udvar egyik vidéki kastélyában.

VIII. Henrik portréja Forrás: Wikimedia Commons

Az elveszett York király

Értelemszerűen nem Westminsterben temették el azokat a királyokat sem, akiknek testét soha nem találták meg. III. Richárd, a véres kezű York-király földi maradványait 2012-ben találták meg egy leicesteri parkolóban – de ennek ellenére őt nem az apátságban, hanem a leicesteri katedrálisba temették idén tavasszal.

III. Richárd portréja Forrás: Wikimedia Commons

Alfréd wessexi király (849 – 899) holttestét először az apátsági templom elődjét képző bencés katedrálisban helyezték el, de aztán a Hyde apátságba került, majd

VIII. Henrik egyházellenességének következményeként sírjának sorsa feledésbe merült.

2013-ban úgy tűnt, megtalálhatták földi maradványait, de a DNS-vizsgálatok még hátravannak, hogy biztosan kimondhassuk: valóban ő feküdt a sírban.

Hódító Vilmos hajthatatlan volt

II. Harold angol király, Hódító Vilmos nagy ellenfele szintén nem kaphatta meg azt a kegyet, hogy a Westminsteri apátságba temessék el.

Illusztráció II. Haroldról Forrás: Wikimedia Commons

A legendák szerint a hastingsi csatában annyira szétroncsolódott a vesztes fél holtteste, hogy csak felesége, Edith Swannesha (Hattyúnyakú Edit) volt képes azonosítására. Később Harold anyja annyi aranyat ajánlott Vilmosnak fia testéért, amennyit az nyomott, de a hódító uralkodó visszautasította az ajánlatot. Harold testét jelöletlen sírba temettette, mert nem akarta, hogy zarándokhellyé váljon a vesztes, leigázott király síremléke.

VIII. Henrik pusztítása

Hódító Vilmos fia, I. Henrik (1100 – 1135) ügyes politikai mesterkedéseknek hála 1100-ban szerezte meg a trónt, miután bátyja, II. Vilmos vadászbalesetben elhunyt (persze mint a legtöbb királyi vadászbaleset esetében, itt sem zárták ki az idegenkezűséget). 1135-ben Henrik Normandiában elhunyt, testét balzsamozásra visszahozták szülőföldjére, és

a readingi apátság főoltára elé temették el.

Az apátság – és így a sír sem – élte túl VIII. Henrik katolikus egyház elleni pusztítását, Vilmos fiának teste örökre elveszett.

Az apátság tornyai Forrás: Wikimedia Commons

A rejtélyes melléképület

Blois-i István (1096? – 1154) uralkodását polgárháborúk és trónviszályok kísérték, gyakorlatilag mindenki szövetkezett mindenki ellen Anglia trónjának elnyeréséért. Halála után testét a frissen épített kenti Faversham apátságban helyezték örök nyugalomra, ám VIII. Henrik intézkedései alapján ezt az épületet is porig rombolták, a királyi maradványokat pedig szétszórták. Egy 1580-as annalesben, mint helyi legendát feljegyezték, hogy

az apátság lerombolása után István és családja sírját kifosztották,

mindent elvittek, ami mozdítható és értékes volt, a csontokat pedig egy környékbeli szakadékba dobták.

Metszet Blois-i Istvánról Forrás: Wikimedia Commons

Bár nem végeztek pontos vizsgálatokat, a favershami Irgalmas Szent Mária templomban áll egy István idejéből származó melléképület, amelyben a király csontjai feküdhetnek, ez azonban szintén csak egy helyi legenda, és egyelőre nincs erre semmiféle bizonyíték

Az elveszett fiúk

V. Eduárd története a mai napig az egyik legismertebb és legtragikusabb legenda az angol uralkodókkal kapcsolatban – IV. Eduárd ugyanis 1483-ban meghalt, magára hagyva 12 éves fiát, a szintén Eduárd névre keresztelt trónörököst. A haldokló király a kisfiú gyámjaként a később III. Richárd néven ismertté vált nagybátyját jelölte ki, hogy egyengesse a birodalom és a gyerek útját, amíg nagykorúvá nem válik. III. Richárd azonban elárulta bátyjának tett ígéretét, a kisfiút és öccsét a Towerbe záratta,

IV. Eduárd házasságát érvényteleníttette, így megfosztotta gyerekét a tróntól, önmagát koronáztatva királlyá.

Innentől fogva a történések már csak mondák szintjén léteznek, hiszen írásos bizonyíték egyáltalán nincs róla, hogy valóban III. Richárd mesterkedése nyomán tűnt el hirtelen a két kisfiú a Tower tornyából.

III. Richárd angol király földi maradványai. A 2013. február 4-én közzétett képen egy leicesteri autóparkoló betonja alatt az előző év szeptemberében megtalált, és Richárd maradványainak bizonyult csontváz látható Forrás: MTI/EPA/Leicesteri Egyetem

1674-ben a torony felújítási munkálatai során két kisgyerek csontvázát találták meg, akikről úgy tartják, Eduárd és öccse, Richárd lehettek, de soha nem sikerült sem valódi identitásukra, sem gyilkosuk kilétére bizonyítékot találni. A maradványokat ugyan újratemették a Westminster apátságban, de egyelőre korántsem biztos, hogy valóban a jogos trónörökös fekszik az V. Eduárdnak címzett sírban.

A szerencsétlen I. Károly

A tragikus sorsú I. Károly angol királyt abszolutista uralkodása miatt nem engedték a Westminster apátságba temetni.

I. Károlyt a polgárháború elvesztése után lefejezték Forrás: Wikimedia Commons

Miután a saját neméhez vonzódó, igencsak piperkőc király a skótok oldalán elvesztette a polgárháborút saját országa ellen, 1649-ben lefejezték, és csendben eltemették a Windsor kastély Szent György kápolnájában – valahová VIII. Henrik és Jane Seymour mellé helyezték, de később a pontos helyszín elveszett.

A földi maradványokat 1813-ban véletlenül fedezték fel újra munkások.

A tékozló fiú

II. Jakab veszte abban állt, hogy megpróbálta visszaállítani apja, I. Károly abszolutista rezsimét. 1688-ban elüldözték a trónról, és Párizsba száműzték, ahol 1701-ig, haláláig élt. Előre visszautasította, hogy Franciaországban temessék el, mert abban reménykedett, hogy testét a Westminster apátságba fogják végső nyugalomra helyezni, de ez soha nem történt meg.

II. Jakab Párizsban halt meg Forrás: Wikimedia Commons

Testét az angol bencésekhez tartozó Szent Edmund kápolnába helyezték a Rue Saint Jacques úton található templomban, az agyát a párizsi Scotts College kapta meg, ahol egy oszlop tetején álló ezüstládába helyezték. Minden földi maradványának nyoma veszett azonban a francia forradalom során,

kivéve belsőségeit, amelyeket a St Germain-en-Laye-i templom újraépítése közben megtaláltak

– így testének egy része azért mégiscsak fennmaradt az utókornak.

A történelem legnagyobbjai itt nyugszanak

A kimaradt királyokon kívül egyébként ide temették el az angol történelem legnagyobbjait is – számos politikust, művészt, katonát és tudóst rejtenek a Westminster apátság falai. Itt nyugszik például Newton, Livingstone, Neville Chamberlain, Shakespeare, Kipling, Dickens, Händel, Faraday és Kelvin is, és

1996-ig itt volt a Scone-i kő is, amelyen az angol-skót királyokat koronázták.

A különleges követ 1297-ben hozatta az apátságba I. Eduárd, majd az angol kormány 1996-ban visszaszolgáltatta Skóciának, azóta Edinburghben lehet megtekinteni.

Az apátság éjszaka Forrás: Flickr / Cernavoda

Utoljára 1953-ban koronáztak itt királyi méltóságot, méghozzá II.Erzsébet királynőt, aki még mindig az angol trónon ül. 1997-ben itt temették el Diana hercegnőt, 2011-ben pedig a Westminsterben kötötte össze életét a trón várományosa, Vilmos herceg és Katalin is.