Ellentétben néhány említésre méltó példával (aki whisky-t szeretne tárolni legalább száz évig, az a pincéből vigye el az Antarktiszra egy elszigetelt dobozba) a palackokat nem egy hullámsírban szokás tartani. Általánosságban véve a sör nem romlik meg. Amikor a búvárok a hajóroncsból az üvegeket felhozták a felszínre, az egyiket eltörték. A kiömlött matuzsálemi korú sört szemlélve a búvárok megállapították, hogy a folyadék állaga, színe és íze a sörre hajazott. A kutatók kíváncsiságból úgy döntöttek, hogy kémiai elemzésnek veszik alá a hajóroncsban talált alkoholos italt.
A lezárt palackokból tűk segítségével vettek folyadékmintát. Az elmúlt 170 évben a tengervíz átszűrte az üvegeket, így bár a kutatók ugyan érezték az aranyszínű folyadék szagát, megkóstolni már nem igazán merték. A közlemény szerint „autolizált élesztő, dimetil-szulfid, bakelit, égett gumi, túlérett kecskesajt és kénes” illatok jellemezték az öreg söröket.
Szerencsére volt elég sör a palackokban a kémiai elemzésekhez, így az ízről is sikerült pár dolgot megállapítani. A vegyi anyagok alapján az ízük még hasonlíthatott a modern sörökére, csupán több rózsa ízű vegyület volt bennük. A rózsa aroma az elmúlt évtizedekben felerősödhetett az „öregedés” miatt. Azonban a sör alapját ebben az esetben is a komló képezte. Ha mindez nem lenne elég, a hajó rakománya között további százötven palack pezsgőt találtak, amelyeket várhatóan ugyancsak meg fognak vizsgálni.
Egyes kutatók úgy vélik, hogy a sör ivásának több haszna van, mint azt korábban hitték. A titok a komlóban rejlik, melynek egyik vegyülete védi az agysejteket a károsító hatásoktól, és ezáltal hatékonyan lassítja az olyan neurodegeneratív betegségek kialakulását, mint az Alzheimer-, vagy a Parkinson-kór. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy ne sörrel vegyük magunkhoz nagy mennyiségben az antioxidánsokat, ugyanis az előnyös tulajdonságokat a túlzott alkoholbevitel károsító hatásai hamar felülírhatják.