Az Oxfordi Egyetem neurológusai megvizsgálták, hogyan működik a motivált és kevésbé motivált emberek agya, ha különböző nehézségű feladatokat kell megoldaniuk. A kísérletet 40 ember bevonásával végezték, akiket aszerint válogattak össze, mennyire érzik magukat lelkesnek és tettre késznek általánosságban, mindennapjaik során.
A gondosan kiválogatott alanyoknak ezután különböző nehézségű és kevesebb vagy több energiát igénylő játékokat kellett elvégezniük – de kaptak lehetőséget arra is, hogy passzolják a számukra nem szimpatikus feladatokat. A kutatás során az alanyok agyműködését végig MRI segítségével figyelték meg.
Nem meglepő módon azok, akik alapvetően motivációhiánnyal érkeztek a kísérletre, gyakran elpasszolták a „melósabb” feladatokat, a kutatók viszont érdekes fejleményre lettek figyelmesek:
a lustább emberek agya nem mutatott kevesebb aktivitást, inkább csak más területeket vont be a munkába.
A premotoros kéregben fokozott agyi aktivitást figyeltek meg – ez azt jelenti, hogy a lustább emberek agya is rendesen dolgozik, csak éppen nem olyan hasznosan, mint a motiváltabb társaiké.
„Kevesebb agyi aktivitásra számítottunk, mivel a lustább emberek kevésbé végezték el a nagyobb energiabefektetéssel járó feladatokat” – írja sajtóközleményében az egyetem neurológusa, Maszud Huszain. „Ennek pont az ellenkezőjét figyeltük meg. Úgy gondoljuk, az lehet a titok, hogy az agyi folyamatok kevésbé hatékonyak, így
nagyobb megerőltetésre van szüksége
az embernek ahhoz, hogy rávegye magát egy feladat megoldására.”
Az MRI a lustább emberek agyának elülső felében sokkal kevesebb aktivitást mutatott, ezért valószínűsíthető, hogy a motivációhiányban szenvedők agya kevésbé hatékonyan működik. „Az agy az energiatartalékaid öt százalékát használja fel egy nap” – magyarázta Huszain. „Ha több energiára van szüksége, hogy egy feladatnak nekiálljon, a motiválatlan embereknek nagyobb erőfeszítést jelent rávenni magukat a munkára.”
A kutatás egyébként nem csak a motivációhiányra talál megoldást – Huszain és kollégái reménykednek benne, hogy az eredmények az
Alzheimer-kór kezelésében is szerepet játszhatnak,
ahol az agynak nincs annyi mentális energiája, hogy alapvető feladatokat megoldjon, még akkor sem, ha a szervezet fizikailag tökéletesen képes lenne rájuk.