A mélyen a felszín alatt élő mikroorganizmusokról a mai napig keveset tudunk, ami főként arra vezethető vissza, hogy ezek az élőlények nem tenyészthetők a hagyományos laboratóriumi körülmények között, így életfolyamataikat sem igazán ismerjük. Pedig olyan pokoli helyeken (például savas forrásokban) fordulnak elő, amelyek más élőlények számára kibírhatatlanok.
Egy nemzetközi kutatócsoport most olyan teremtményeket vizsgált, melyekre 3,2 kilométer mélyen, egy dél-afrikai aranybányában bukkantak. Ezek a lények a 40 évvel ezelőtt felfedezett archeák közé tartoznak. Az archeák első ránézésre nagyban hasonlítanak a baktériumokra, például egyetlen sejtből állnak és mikroszkopikus méretűek.
Ha azonban összevetjük a baktériumok és archeák genetikai állományát, legalább annyira különböznek egymástól, mint az ember a fától.
Az újonnan felfedezett mikroorganizmusokat a tudósok az alvilág görög istene után Hadesarchaeának nevezték el. Annak érdekében, hogy jobban megismerjék e mikrobák életét, a kutatók feltérképezték a lények genetikai állományát.
Ebből választ kaptak többek között arra is, hogy miként képesek a Hadesarchaeák extrém körülmények között életben maradni.
Kiderült, hogy nincs szükségük oxigénre és környezetük kémiai anyagaiból, kemoszintézis révén, szén-monoxid eloxidálásával nyernek energiát.
Ráadásul a kutatók szerint ennek az energianyerő folyamatnak is egyedi kémiai útvonalai alakultak ki a vizsgált élőlényekben.
A Nature Microbiology című folyóiratban megjelent tanulmány szerzői kiemelik, hogy az új eredmények nagyban kiterjeszthetik ismereteinket az extrém élőhelyeken tengődő organizmusok túlélési képességeiről.