A 2008-ban Dél-Afrikában felfedezett, nagyjából kétmillió éve élt Australopithecus sediba sok új ismerettel szolgált az ember evolúciójával kapcsolatban.
Egy 2012-es tanulmány szerzői úgy vélték, hogy ez a korai emberős vegyes erdei étrenden élt,
azaz kemény magvakat, fakérget, gyümölcsöt, levelet és más növényi anyagokat fogyasztott.
Egy nemzetközi kutatócsoport azonban most kimutatta, hogy az A. sediba állkapocsszerkezete és fogazata alkalmatlan volt a kemény ételek folyamatos fogyasztására.
„A legtöbb australopithecus állkapcsának, fogazatának és arcfelépítésének alkalmazkodása lehetővé tette, hogy feldolgozza a nehezen rágható vagy feltörhető ennivalókat” – mondta David Strait antropológus (Washingtoni Egyetem, St. Louis), a kutatócsoport vezetője. Úgy tűnik azonban, hogy az A. sediba kivételt képezett ebből a szempontból.
Úgy találtuk, hogy Australopithecus sediba erős harapását meggátolta a koponyafelépítése”
– mondta Justin Ledogar, a cikk társszerzője. „Ha a lehető legerősebben harapott, akkor az őrlőfogai felhasználták a rágóizmok teljes erejét, emiatt az állkapcsa kiugorhatott a helyéről.”
A Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány leírja az Australopithecus sediba koponyájának számítógépes modelljén végzett biomechanikai elemzéseket. Ezekből az következik, hogy az A. sediba étrendje nem állhatott kizárólag olyan kemény ennivalókból, mint korábban gondolták.
Elképzelhető, hogy ez a viszonylag gyengébb harapás azzal magyarázható, hogy egyes kutatók szerint az A. sediba állhatott a legközelebb a mai ember, a Homo nemzetség őseihez.