A chilei Atacama sivatag rendkívül kemény körülményei között, ahol szinte nincs víz és nagyon erős az ultraibolya sugárzás csak a föld alatt vagy a sziklák belsejében képesek életben maradni a mikrobiális életközösségek.
A NASA kutatói feltételezik, hogy hasonló lehet a helyzet a Marson is.
A Mars hideg és száraz körülményei lehetőséget adnak arra, hogy talán megtalálhatják az élet nyomait a felszín alatt – ahol mérséklődik a sugárzás káros hatása – biomarkereknek (életet jelző) nevezett szerves molekulák formájában.
Addig azonban, amíg nem teszi ember a lábát a vörös bolygóra, a Mars felszíne alóli mintavételezéshez meg kellene találni azt a helyet, ahol a legnagyobb a valószínűsége az ősi vagy a mostani élet előfordulásának, elhelyezni egy fúrót és robotikusan irányítani a műveletet.
E cél megvalósítását segíti az Atacama Rover Astrobiology Drilling Studies (Atacama-járó asztrobiológiai fúrási tanulmányok, ARADS). A program résztvevői éppen most fejezték be az első telepítést egyhónapos terepmunka után, amelyet a „Föld legszárazabb helyének” nevezett Atacama sivatag közepén folytattak.
Noha a vidék sokkal melegebb, mint a Mars, a szélsőséges szárazság miatt a terület talajkémiai adottságai rendkívül hasonlóak a vörös bolygóéihoz.
Ez Mars-szerű laboratóriumot kínál a kutatók számára,
ahol képesek tanulmányozni az élet korlátait, és kipróbálhatják azokat a fúró és életdetektáló technológiákat, amelyeket a Marsra kívánnak küldeni a jövőben.
„Az életdetektáló készülékek elhelyezése nehéz, Marssal analóg környezetben segít majd nekünk abban, hogy kidolgozzuk a legjobb módszereket a múltbeli vagy jelenlegi élet keresésére a Marson, ha egyáltalán létezik” – mondta dr. Brian Glass, a NASA űrkutatója és az ARADS program vezető munkatársa.
„A felszín alatti részek elérése és a felszíni mozgékonyság jelentősen növeli azoknak a biomarker- és az életlelőhelyeknek a számát, ahol mintát tudunk venni az Atacamában.”